Vicces hegyi hitélet

Mit csinál egy végsőkig kimerült népszerű német humorista, ha már nem bírja a tempót? Hát zarándokútra megy, de neki egy picit ez is munka, hisz könyvet, majd filmet ír belőle.

Hape Kerkeling Németország egyik legnépszerűbb komikusa és műsorvezetője, aki már a nyolcvanas évek közepe óta tolja az ipart, nem csoda, hogy egy bizonyos ponton kissé kiégett. A 49 éves színész, humorista, aki magát keresztény alapokkal rendelkező buddhistaként szokta leírni, egészségügyi problémák miatt orvosa tanácsára 2001-ben rövid időre „kiszállt”, eltűnt a képernyőről. Azon a nyáron vallásos nagymamája emlékére úgy döntött, részt vesz a közel 800 kilométeres Szent Jakab-úton Észak-Spanyolországban – azt mifélén az El Caminónak nevezik. Az erről írt könyve 2006 májusában jelent meg Ich bin dann mal weg (Kiszálltam) címmel, ami 100 héten át vezette a bestseller-listát Németországban, közel öt millió példányban kelt el, 12 nyelvre fordították le, és ha némi spéttel is, de mostanra elkészült a játékfilmes verziója is.

A Hogyan találtam rá a boldogságra az El Caminón a mozgástól kissé elszokott Hape útját mutatja be - a Tetthelyből ismert Devid Striesow alakítja -, amely során számtalan új, jó és rossz élmény éri, bár kezdetben többször megfordul a fejében, hogy inkább visszafordul és visszatér a civilizációba. Julia von Heinz  (Hanni & Nanni 2) a zarándokút eredeti helyszínein forgatta le filmet, amelynek további főszerepeiben Martina Gedecket láthatjuk mint Stellát, a megközelíthetetlen svéd útitársat, Karoline Schuchot mint Lenát, a szkeptikus, bogaras angol újságírót, és Katharina Thalbachot mint Kerkeling nagymamáját. Bár az adatlapon „csak” íróként szerepel, Kerkeling aktívan bekapcsolódott a forgatókönyv írásába is.

Ha a filmet bármihez is hasonlítani lehet, akkor az leginkább a Reese Witherspoon főszereplésével készült, szintén valós személy élményeit feldolgozó 2014-es Vadon, csak ez most a kissé elhízott, a nehézségeket még nehezebben bíró pasis, európai változat.

A spirituális élmény azonban hasonló, sőt, még erősebb, ahogy a táj és az ember átszellemült viszonyának ábrázolása is. A táj, amelyen hősünk átkel, egyszerűen csodálatos – és pazarul is van fényképezve -, és az ember kissé irigyli is az utazókat, hogy képesek, ha csak pár hónapra is, minden hátrahagyni!