Martin Scorsese, David Fincher, Brian De Palma és a szakma más titánjai is megcsinálták a maguk videóklipjeit, többnyire olyan zenészeknek, akiket amúgy is bírtak. Lássuk a listát!
Martin Scorsese - Michael Jackson: "Bad" (1987)
Kevesen tudják, hogy Jackson egyik legismertebb klipjét maga Martin Scorsese rendezte, ahogy azt is, hogy a jól ismert, kicsivel több mint 4 perces verziónak van egy 18 perces eredeti változata, amelynek első 9 perce egy kissé nyomasztó fekete-fehér rövidfilmként működik. Ezt Richard Price írta, az egészet Scorsese rendezte, hőse pedig Jacko, mint Darryl, egy drága magániskola kitűnő tanulója, aki hazatér New Yorkba, ahol összefut régi barátaival, akik piti bűnözők lettek. A srác először azt bizonygatja, hogy ő még mindig ugyanolyan ROSSZ, mit régen, de lassan kiderül, hogy el kell, hogy váljanak az útjaik. De azért táncolnak egyet. A bandát egyébként a még ismeretlen Wesley Snipes vezeti.
Scorsese mindössze még egy videót rendezett, a "Somewhere Down the Crazy River-t" Robbie Robertsonnak.
David Fincher - Madonna: "Express Yourself" (1989)
A Like a Prayer című, negyedik Madonna album egyik legnagyobb slágere tejben és izzadtságban fürdő lucskos erotikus fantázia arról, hogy a nőnek kell irányítani a saját és mások sorsát – ehhez képest végig rengeteg mazochista motívum vonul fel. 5 millió dolláros költségvetésével ez volt a valaha készült legdrágább videóklip, amelynek képi világát erősen befolyásolta Fritz Lang expresszionista remekműve, a Metropolis – a klip végi idézet is a filmből van. És nem véletlen, hogy fontos szerepe van itt egy macskának...
Fincher egyéb videóklipjei: Madonna: "Vogue", Paula Abdul: "Straight Up", Justin Timberlake ft. Jay-Z: "Suit and Tie", Aerosmith: "Janie's Got a Gun".
Antoine Fuqua – Prince: "The Most Beautiful Girl in the World" (1994)
A zseniális Kiképzés (2001) rendezője eredetileg elektromérnöknek tanult, később gondolta meg magát – mindenki szerencséjére. A videóklip nem éppen Fuqua műfaja, de Prince felkérését ő sem utasíthatta vissza. A dalt, ami végül az 1995-ös The Gold Experience albumon kötött ki, és ami még a The Artist Formerly Known As Prince név alatt jelent meg, az énekes menyasszonya, Mayte Garcia inspirálta, de ő maga nem szerepel a klipben. Szerepel viszont 9 különböző nő, akiket a rendező névtelenül feladott hirdetésekkel „toborzott”, és akik itt személyes fantáziáikat élik ki a virtuális valóság segítségével. És tényleg szépek…
Fuqua egyéb videóklipjei: Coolio "Gangsta's Paradise", Toni Braxton: "Another Sad Love Song"
Michael Bay - Meat Loaf: "I Would Do Anything for Love (But I Won't Do That)" (1993)
A Transformers és a Bad Boys - Mire jók a rosszfiúk? rendezője is megcsinálta a maga videóklipjeit, és furcsa módon ezekben kicsit más „filmnyelvet” használt, mint robbanásokkal és lassított akciójelenetekkel megspékelt filmjeiben. Ez a dal volt egyébként Meat Loaf nagy visszatérése, amikor újra régi zeneszerzőjével, Jim Steinmannal dolgoztak közösen, a női vokált pedig a Mrs. Loud becenévre hallgató Lorraine Crosby szolgáltatta – őt a klipben egy Dana Patric tátogja el. Az eredetileg 12 perces dalt a klip kedvéért 8 percre vágták meg, a történet pedig a Szépség és a szörnyeteg átirata, ahol Meat Loaf a Szörnyeteg. Vicces egyébként, hogy eredetileg David Finchert kérték fel, Bay viszont aláígért a kollégájának, és a becsült összeg feléért csinálta a klipet.
Bay más videóklipjei: Lionel Richie: "Do It to Me", Divinyls: "I Touch Myself"
Gus Van Sant - Red Hot Chili Peppers: "Under the Bridge" (1994)
A dolog úgy jött össze, hogy amikor Van Sant az Otthonom, Idahót (1991) forgatta, a színészek közt ott volt Flea, az RHCP basszusgitárosa, így adott volt az ismeretség, így könnyű volt a rendezőt felkérni a viszonylag ismeretlen banda klipjének elkészítésére. Van Sant végül két részre osztotta a videót, az egyikben a zenészek egy stúdióban játszanak, miközben mindenfélét vetítenek rájuk – például a rendező szülővárosa, Portland látképét - a másikban Anthony Kiedis Los Angeles utcáit járja, megmutatva, hogy ő is az utca embere. Utólag mindez kissé naivnak tűnik, de a klip – vagy a dal – azonnal masszív szupersztárt csinált az együttesből.
Van Sant egyéb klipjei között van a "Fame '90" David Bowie-tól, a "Creep," a Stone Temple Pilotstól és a "The Last Song" Elton Johntól.
Sofia Coppola - The White Stripes: "I Just Don't Know What To Do With Myself" (2003)
Az eredeti dalt először Chuck Jackson vette fel 1962-ben, majd Dusty Springfield, Dionne Warwick és Marcia Hines is feldolgozta, de megjelent olaszul és franciául is, és még ezerféleképpen, mielőtt Jack White-ék hozzányúltak volna. Sofia Coppola nem variálta túl az egyébként remek átdolgozáshoz készült klipet: mindössze megkérte a szupermodell Kate Mosst, hogy fekete fehérneműben rúdtáncoljon. És van olyan, hogy a rúdtánc közönséges, de itt nem az: Moss elegáns és vonzó, a tánc pedig tökéletesen van a dalhoz „hangszerelve” – igaz, ehhez egy profi koreográfus és a remek operatőr, Lance Acord is hozzátette a magáét.
Coppola fontosabb klipjei között van a "Playground Love" az Airtől, a "This Here Giraffe" a The Flaming Lipstől és a "Chloroform", amit a Phoenixnek készített.
Brian De Palma - Bruce Springsteen: "Dancing in the Dark" (1984)
Nyilván ez a legegyszerűbb klip a listán, de az nem jeleneti azt, hogy nincs benne munka. Brian De Palma (A sebhelyesarcú) a Minnesota állambeli Saint Paulban forgatott, a Born in the U.S.A., turné első állomásán. Az első nap közönség nélkül forgattak, másnap az igazi koncerten, ahol Springsteen és az E Street Band kétszer is előadta a számot, hogy legyen mit felvenni, és ma már mindenki tudja, hogy az a rövid hajú lány, akit az énekes a színpadra hív, nem más, mint Courteney Cox. Springsteennek viszont nem mondták el, hogy egy színésznővel van dolga, azt hitte, hogy a rendező egy random rajongót nézett ki neki, ami nyilván hozzátett a hitelességhez. A kliphez készült egy kis „előzmény” is, amiben Cox és barátai a koncertre készülődnek, de azt végül nem használták fel.
De Palma nem rendezett más videóklipet.
McG - The Offspring: "Pretty Fly (For a White Guy)" (1998)
Az együttes ötödik stúdióalbumát adta ki, de addig kevésbé voltak ismertek, de a Pretty Fly mindent megváltoztatott, köszönhetően a klipnek is, ami, akárcsak a dal, arról szólt, milyen bénák azok a fehér srácok, akik a hiphop divatot majmolják. Az együttes a „főszerepre” Seth Greent akarta, de ő nem ért rá, ezért a meghallgatások után egy izraeli színész, Guy Cohen mellett döntöttek. Ő lett a fehér srác, aki túlméretezett kosaras pólójában, buggyos gatyájában, jó sok smukkal a nyakában igyekszik úgy viselkedni, mint a menő fekete vagy latino fiatalok, de csak hülyét csinál magából. McG (Joseph McGinty Nichol) jó kis vígjátékot hozott össze, a fehér srác karaktere pedig olyan népszerű lett, hogy visszatért a "Why Don't You Get a Job? videóban és az Offspring koncertek rendszeres fellépője lett.
McG jó sok videót rendezett, köztük az "Illusions-t" a Cypress Hillnek, az "Every Morning-ot" Sugar Raynek, az "All Star-t" a Smashmouthnak vagy a zseniális "Where's Your Head At-et" a Basement Jaxxnek.
Tim Burton - The Killers, "Bones," (2006)
Az Ollókezű Edward és a Karácsonyi lidércnyomás rendezője nagyon sokáig hallani sem akart videóklipről, egészen 2006-ig kellett arra várni, hogy kipróbálja magát a műfajban. Akkor sem hazudtolta meg magát, a The Killersnek készített klipet telipakolta filmjelenetekkel és filmes utalásokkal: a nyitókép az 1963-as Az aranygyapjú legendájából van, de a Lolita és A fekete lagúna szörnye képei is felvillannak az autós moziban, ahol fiatal hőseinket (Michael Steger és Devon Aoki) megismerjük. Ők aztán elkocsikáznak a közeli tengerpartra, ahol levetkőzve kiderül, mindketten csontvázak. Akárcsak az együttes tagjai, és nincs happy end: a két csontváz egymásnak szalad, majd darabokra esik.
Burton még egy videóklipet csinált, azt is a The Killersnek, ez volt a "Here With Me".