Egyik leghíresebb filmesünk olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Steven Spielberg, Brian De Palma, Michael Cimino vagy Woody Allen.
Az Operatőrök Nemzetközi Céhe (International Cinematographers Guild ) 2003-as felmérése szerint Zsigmond Vilmos a történelem tíz legbefolyásosabb operatőrének egyike. Az 1956 után az Egyesült Államokba vándorolt Zsigmond olyan filmes szemléletet és kulturális örökséget vitt magával, aminek akkoriban nyoma sem volt Hollywoodban, és a hatvanas években kibontakozó amerikai független filmeseknek épp arra volt szükségük.
Zsigmond Vilmos 1930. június 30-án született Szegeden. A szegedi piarista gimnáziumban érettségizett, közben egyre komolyabban érdeklődött a fotózás iránt. 1955-ben végzett a Színház- és Filmművészeti Főiskolán, a magyar film egyik megújítójaként számon tartott Illés György operatőr tanítványaként. Illés az olyan filmek, mint Budapesti tavasz, a Ház a sziklák alatt, és az Isten hozta, őrnagy úr! akkoriban újszerű fényképezésével a valóságot igyekezett minél realistábban leképezni, különös figyelmet fordítva az arcokra.
Az 1956-os forradalom eseményeit többedmagával filmezte, majd Kovács Lászlóval együtt Amerikába ment. A két fiatal operatőr felvételei körbejárták a világsajtót, és jórészt nekik köszönhető, hogy a Nyugat megismerhette az 56-os eseményeket. (Kovács is óriási karriert futott be Hollywoodban: ő fényképezte többek között a Szelíd motorosokat, a Szellemirtókat, a Törvényszéki héjákat, a Papírholdat, a New York, New Yorkot és a Beépített szépséget.)
Amerikában Zsigmond jó ideig filmlaborokban dolgozott, oktató- és dokumentumfilmeket, reklámokat készített. Első nagyobb munkái Peter Fonda Bérelt kezek, majd Robert Altman McCabe & Mrs. Miller című filmjei voltak. Ezek a rendezők mind rábíztak magukat Zsigmondra, így saját maga határozhatta meg a filmek látványvilágát, az Illés Györgytől tanult realista és emberközeli fényképezés jegyében, persze saját stílusa is markánsan megmutatkozott. A fényeket és árnyékokat annyira kihasználta, amennyire csak lehetett, szeretett sötét tónusokat használni, és saját bevallása szerint egy komédiát is úgy filmezett, mintha csak egy noir lenne.
Az 1970-es években kétszer is dolgozott Steven Spielberggel: először a Sugarlandi hajtóvadászaton, majd a fantasztikus látványvilágú Harmadik típusú találkozásokon, amellyel Oscart-díjat is nyert. Ezután Michael Cimino A szarvasvadászát és A mennyország kapuját fényképezte, majd a későbbiekben olyan rendezőkkel dolgozott együtt, mint Brian De Palma (Halál a hídon, Hiúságok máglyája, Fekete Dália), Woody Allen (Melinda és Melinda, Kasszandra álma, Férfit látok álmaidban), George Miller (Az eastwicki boszorkányok) és Richard Donner (Maverick, Bérgyilkosok). Az HBO Magyarországon forgatott Sztálin című minisorozatát is ő jegyzi. Fontos munkájának tartotta Káel Csaba akkoriban nagy politikai vihart kavaró operagilmjét, a Bánk bánt is.
A Harmadik típusú találkozások Oscarja mellett háromszor jelölték a díjra, kétszer Emmy-re (egyet a Sztálinért meg is nyert), és temérdek más díjat, elismerést kapott munkáiért. 1999-ben az Amerikai Filmoperatőrök Társasága (ASC) az egész életművét díjazta.
2016. január elsején hunyt el Kaliforniában.
