Pallai Marával a főszerepben látható Háy János: Apa lánya című monodrámája a Budapest Bábszínházban. Hoffer Károly rendezéséhez Presser Gábor írt kísérőzenét.
„Olvastam egy cikket Irena Sendlerről és az általa megmentett gyerekekről, akik "meghaltak azért, hogy utána újra élhessenek". A történelem olyan lehetetlen helyzetbe sodorta ezt a nőt, hogy emberek sorsáról kellett döntenie, konkrétan arról, hogy meddig tetszhalottak a kicsik, és mikor lesznek újra élők” – mondta Hoffer Károly, aki szerint ez maga a bábművészet. „Mozgatok egy figurát, aztán amikor elengedem, akkor pontosan úgy néz ki, mintha semmi élet nem lenne benne, de aztán csak rajtam áll, hogy mikor nyúlok hozzá, mikor mozdítom meg újra.”
Az alkotópáros több mint két éve foglalkozik Irena Sendler lengyel ápolónő történetével, aki 2500 gyermeket mentett ki a varsói gettóból a II. világháború idején. Elaltatta a gyerekeket és koporsóba tette őket, hogy ne adjanak zajt, amikor átjut velük az ellenőrzési ponton. Később, amikor elkapták, nem volt hajlandó semmit sem elárulni, ezért ki akarták végezni, ám az utolsó előtti éjszaka lefizették az őröket és kimentették. 2008-ban, 98 évesen halt meg.
Felmerül, hogy mi marad az emberből, ha ezt végigcsinálja, és az is nagy kérdés, hogy honnan van ehhez valakinek ereje, hogy nap mint nap kockáztassa a kapun való átjutásnál a saját életét is.
A darab megírására a színház Háy Jánost kérte fel, akivel már az elején egyetértettek abban, hogy nem dokumentarista előadást akarnak készíteni. „Sokkal inkább az az érdekes, hogy van egy háború, mindenki ennek a helyzetnek a kiszolgáltatottja, teljesen függetlenül attól, hogy melyik oldalon áll, és van egy nő, akinek van egy személyes története, és nyilván hatnak rá a körülmények, de leginkább magával van elszámolnivalója” – hangsúlyozta Hoffer Károly rendező-látványtervező.
Háy így ír erről a darabban: "Belökött a cellába és rám zárta az ajtót. Visszakerültem a legszűkebb helyre, aminél csak a test szűkebb, a testnél pedig a saját tudatunk, aminek falait senki nem tudja áttörni...Nincs kiút a tudat fogdájából.”
„Ez a darab nem Irena Sendler története, nem véletlenül nincs nevesítve az előadásunkban sem. Élete csak ihletforrásként szolgál egy általánosabb történet kifejtésére. A főszereplő tizenegynéhány karaktert játszik/mozgat a darabban. Úgy meséli el a börtönben töltött napjait, s idézi meg emlékképekben egykori tetteit” – tette hozzá a rendező.
Az előadás dramaturgja Gimesi Dóra, a kísérőzenét Presser Gábor írta.
16 éven felülieknek ajánljuk.
