Halott vagy (2019-2022)

A férjét meggyilkoló, cserbenhagyásos gázolót kereső, forrófejű özvegy, Jen (Christina Applegate) összebarátkozik a különc, de örök optimista Judyval (Linda Cardellini), aki a vőlegényét veszítette el. Csakhogy Judy nem az, akinek mutatja magát: ő volt a cserbenhagyásos gázoló, aki Jen férjének halálát okozta, a vőlegénye sem halt meg, csak lelépett, ami érthető is a történtek fényében. A furcsa páros között minden ésszerű logika ellenére különös barátság szövődik,

amelynek mozgatórugója elsősorban Jen egyre irracionálisabb viselkedése.

Eközben megismerkedünk a lelépett vőlegény (James Marsden) történetével is, aki érzelmileg manipulálta Judyt, és akinek szoros kapcsolata van a görög maffiával, arról a tényről nem is beszélve, hogy van egy ikertestvére – akivel Jen kezd kavarni. A harmadik évadnál nem csak a covid zavart be, de Applegate betegsége is, mivel szklerózis multiplexszel diagnosztizálták, de hősiesen végigcsinálta a forgatást.  

Resident Alien (2021-)

A sorozat egy földönkívülit mutat be, aki kényszerleszállást hajt végre a bolygón, amelynek elpusztítására küldték - majd beilleszkedik, mint egy coloradói kisváros orvosa.

Az eredeti orvossal ő maga végzett, de gondja akad a test eltüntetésével és az űrhajó elrejtésével,

ráadásul a polgármester fia saját, idegen formájában látja őt, miközben az orvosi szerepkörbe is bele kell tanulnia – még szerencse, hogy ott az internet. Alan Tudyk rég megérdemelt egy saját sorozatot, és a Resident Alien, ami Peter Hogan és Steve Parkhouse képregénye alapján készült, tökéletes az általa játszott egyszerre rendkívül veszélyes, erkölcsileg kétes talajon álló, mégis csetlő-botló karakter számára, akinek az emberi kapcsolatok igazi aknamezőt jelentenek. Az első, rendkívül sikeres évad után készült még kettő, sőt, berendelték a negyediket is, de az már jó eséllyel nem a Netflixen jön ki, amiért kár. Mert ahogy egy kommentelőnk fogalmazott:

Zseniális az első évad. Alan Tudyk nagyon eredeti benne, a történet is jó, időnként annyira ütődött poénok vannak benne, hogy sírva röhögős, de mellette fut végig egy olyan szál is, ami egy fokkal komolyabb, és nem egy zs-kategóriás sitcom szintjére viszi le az egészet.

Bodkin (2024)

Idén májusban a legmagasabb nézettséget az ÖSSZES streaming szolgáltatót figyelembe véve egy különös, alig ismert széria érte el, a Netflix Bodkin című krimisorozata 537,6 millió megtekintett perccel. Ami nem semmi, igaz, akad itt nagy név, a producerek ugyanis nem mások voltak, mint

a politikából a szórakoztatóiparba átigazoló Barack Obama és Michelle Obama,

mégis tipikusan európai munkáról van szó. Bár a Bodkin, amelyben egy szedett-vedett podcastercsapat titokzatos, évtizedekkel ezelőtti eltűnések nyomába ered egy bájos ír kisvárosban, elsőre egy komoly krimisorozatnak tűnik, ami olykor durvábban alámerül a bűn mélységeibe, mint egy Jo Nesbø-regény, valójában ez egy éjfekete humorú szatíra is egyben, egy elgondolkodtatóan mulatságos görbe tükör a túlhajszolt nagyvárosi és a belassult kisvárosi élet  különbségeiről. Úgy, hogy sosem tudhatja előre a néző, hogy a következő ajtó mögött pár régi, sötét titkot rejtő fotó, egy rothadófélben lévő holttest, vagy épp egy habókos helybéli lesz-e, aki bizarr történetekkel kezdi el traktálni egy csésze forró tea mellett a meglepett főhőseinket.

A mániákus (2018)

Cary Fukunaga (Nincs idő meghalni, True Detective) minisorozatában Emma Stone és a meglehetősen lefogyott Jonah Hill két olyan idegent alakít, akik részt vesznek egy titokzatos gyógyszerkísérletben. Egy olyan szert próbálnak ki, amely mindenféle komplikáció és mellékhatás nélkül, véglegesen megoldja minden problémájukat,

megszünteti a fájdalmat és maximalizálja az agyműködést,

hogy csak pár előnyt írjunk le – legalábbis az ígéretek szerint. A dolgok természetesen nem a tervek szerint alakulnak, és bár az eleje kissé nyomasztó, hiszen mindkét főhős masszívan depressziós, hamarosan a készítők a lovak közé dobják a gyeplőt. Innentől bármi megtörténhet, például az is, hogy hőseink, akiket furcsa módon sehogy sem lehet szétválasztani, egy Gyűrűk ura-film kellős közepén találják magukat. A sorozat, ami egy norvég széria alapján készült, csak egy évadot élt meg, de az pont elég is volt.

Nő a házban szemben az utca másik oldalán a lánnyal az ablakban (2022)

Kristen Bellnek egész jó évei vannak mostanában, csupa sikeres produkcióban szerepel, mint például a Kuponkirálynők, a Volt egyszer egy stúdió vagy a Bármit, csak ezt ne, ezeket megelőzően pedig a Netflix NAGYON hosszú című vígjátéksorozatát vitte. Ami pont a címből kiindulva abszolút paródia, a A lány a vonaton (2016) és egy sor más, mégis hasonló női thriller kifigurázása, de ez nem mindenkinek esett le. Ebben Anna (Bell) egy brutális gyilkosság szemtanúja lesz, miután egy jóképű férfi költözik be a szomszédba, de még ő sem tudja, hogy igaz-e az, amit látott.

Ebben szerepe van az elfogyasztott jelentős mennyiségű bornak és receptre kapható gyógyszernek,

így a lánynak sem a rendőrök, sem a szomszédok nem hisznek, és nem lehet őket ezért elítélni. Így aztán más megoldás hiányában Anna egyedül kezd el nyomozni, amiből egész furcsa helyzetek sora alakul ki. Mindez annyira bizarr, hogy kevesen tudták megjelenésekor hová tenni.