Sehol nem tudják olyan jól "eladni" a rendőri munkát, mint a franciáknál, és a netflixes Marseille északi része is nagyrészt erről szól. Meg egy nagy drogfogásról a gettó kellős közepén, és ennek következményeiről!
Nem tudom, miért, talán mert kiskoromban túl sok Belmondót és Alain Delont néztem, de nagyon bírom a francia zsarufilmeket, még akkor is, ha már régóta semmi újat nem tud felmutatni a műfaj. A hangulat és a markáns karakterek azért megvannak, és jut is bőven belőlük, nagyrészt a Netflixnek hála. A streaming óriáson nemrég futott a rendőrnyomozóból lett rendező, Olivier Marchal munkája, a Gazfickók városa (2020), illetve A drogdíler című sorozat, és most itt van a Marseille északi része – ami, talán mondanunk sem kell, Marseille északi részén játszódik, zsaruk és rosszfiúk között.
Talán azt sem kell mondanunk, hogy az egyébként gyönyörű fekvésű Marseille nem egy jó hírű város, így az ott dolgozó zsaruk munkája sem könnyű. A középkorú Greg Cerva (Gilles Lellouche) és két társa, a családos, éppen gyerekét váró Yass (Karim Leklou) és a laza Antoine (François Civil) kellőképpen frusztráltak is emiatt, hiszen jobbára csak piti ügyekkel foglalkoznak, a „gettóba” felsőbb utasításra be sem tehetik a lábukat. Mondjuk ehhez felsőbb utasítás sem kell, az állig felfegyverzett bűnözők amúgy is túlerőben vannak, ám minden megváltozik, amikor a helyi prefektus politikai okokból egy látványos akciót követel látványos eredményekkel. Antoine-nak van is egy hasznos informátora, a gond csak az, hogy a droghálózat felgöngyölítéséhez szükséges infóért 5 kiló fűvel kell fizetni, amit ugyebár nem lehet csak úgy, legálisan beszerezni, így az életveszélyes akció előtt az első lépés a „begyűjtés”.
Cédric Jimenez (HHhH - Himmler agyát Heydrichnek hívják, Bangkoki bosszú) filmje valós események alapján készült: 2012-ben a marseille-i rendőrség különleges egységének 18 tagját tartóztatták le drogkereskedelem és zsarolás vádjával, majd feloszlatták magát az egységet, az egész ország tele volt a hírrel. Ez persze csak maga a váz, Jimenez pedig nagyrészt szabadon, és elsősorban a rendőrök nézőpontját használva építkezik belőle, mégpedig sokáig kifejezetten izgalmasan. Ahogy a legtöbb francia rendőrfilmben, itt sincs egy konkrét ellenfél, a nagy gonosz, hőseink egy közeg, a gettó arctalan bűnözői ellen küzdenek – nem véletlenül olyan hangsúlyos, hogy a legtöbben maszkot hordanak vagy kendőt -, bár maga a film nem különösebben foglalkozik ennek mélyebb társadalmi összefüggéseivel. Ahogy nyilván az átlagrendőrt sem ez érdekli, hanem a mindennapi munkája, az eredmények és a saját túlélése.
A Marseille északi része tulajdonképpen két részre bontható. Az első, nagyobb egység Cerva csapatának működésével és a nagy akcióval foglalkozik, és ez remekül működik, a második, kisebb rész pedig a megvádolt zsaruk sorsát mutatja be. Ez már inkább karakterdráma, és itt egy kicsit visszaüt, hogy tulajdonképpen semmit sem tudunk a szereplőkről azon túl, hogy miként viselkednek egymás közt illetve egy adott szituációban – Yass némiképp kivétel, őt és feleségét (Adele Exarchopoulos) kicsit jobban megismerjük -, ezért ez kevésbé hatásos, ahogy a két rész közötti átmenet sem teljesen zökkenőmentes. A hangulat, az abszolút hiteles környezet, és a főszereplők azonban viszik a filmet.
Gilles Lellouche (Senkinek egy szót se!, Szeress, ha mersz) ugyan időnként kissé modoros, Karim Leklou viszont nagyon szerethető, François Civil pedig nagyon kellemes meglepetés. Őt korábban olyan link francia vígjátékokban láthattuk, mint a Testvérem, Szimpli, a Tökös ötös vagy a Szerelem második látásra, sokat nem is mutatott magából, itt viszont messze ő a legizgalmasabb színész egy olyan szerepben, amiből első látásra nem sokat lehet kihozni.
Értékelés: 8/10
