Második évaddal tért vissza a Netflixre a Rablók: A sorozat, és mivel a profi bankrablók és a gátlástalan drogdílerek közötti játszmába egy brutális dél-amerikai kartell is beszáll, a nemzetközi helyzet fokozódik!
Annak idején készült egy Rablók (2015) című feszes, korrekt akciófilm egy profi rablóbandáról és annak vezetőjéről, Mehdiről (Sami Bouajila), és Julien Leclercq, aki egyszerre volt rendező, forgatókönyvíró és producer, meggyőzte a Netflix illetékeseit, hogy ezekből a karakterekből ő fel tud építeni valami újat, valami látványosat. És tartotta is a szavát: a Rablók: A sorozat tényleg kőkemény és baromi izgalmas lett, és ami még fontosabb, a filmhez képest szintet lépett, barokkos túlzással egy olyan világot rakott össze, amiből még bőven volt hová menni. Egy elég veszélyes világot amúgy, és a most megérkezett második évad jóval véresebb, mint az első volt.
Ami eddig történt: Mehdi és csapata azért került bajba, mert a férfi unokahúga és a barátnője, Liana (Tracy Gotoas) magukat prostinak kiadva kiraboltak egy pasas, akinél történetesen a pénzen kívül 8 kiló kokain is volt, és a haverjaik voltak olyan ostobák, hogy kemény gengsztereknek akarták elsózni a cuccot. Így Mehdi és csapata előbb a lopott anyagot szerezte vissza, majd az eredeti tulajnak, a marokkói Sabirnak (Salim Kechiouche) jóvátételként 300 kiló kokót kellett elrabolniuk az antwerpeni kikötőből. Ezzel pedig nem csak egy bandaháború, hanem egy családon belüli leszámolás kellős közepén találták magukat, amiből csak kevesen kerülhetnek ki élve, Mehdi és Liana között viszont furcsa szövetség alakul ki.
A második évadra a marokkóiak kegyetlen ellenfélre akadnak, mert megjelenik egy dél-amerikai kartell végrehajtója (Joaquim de Almeida) az embereivel, és minden eddiginél véresebb harc kezdődik, amiben a mindenkit manipulálni képes férfi még a rendőrséget is a maga oldalára állítja. A szintén hat részből álló második évad úgy kezdődik, ahogy az első véget ért: olyan vérontással, ami meglepi a nézőt, hiszen olyanok is meghalnak, akik egy hasonló sorozatban általában biztonságban vannak, de pont ez adja meg a későbbiek élét, hőseink tetteinek súlyát. A kartell megjelenésével a korábbi ellenségek, Sabir és Mehdi kénytelenek szövetségre lépni, de mivel mások a céljaik, nem bízhatnak egymásban. Sabir háborút és bosszút akar, Mehdi viszont a legszívesebben lelépne, és biztonságos helyre vinné pártfogoltját, Lianát. A fekete bőrű, leszbikus lány ugyan hasznos és bátor tagja a csapatnak, de, akárcsak az első részben mindig az ő – vagy a haverjai -, az, aki olyan ostoba vagy a haverjai követnek el olyan ostoba hibát, ami mindenkit veszélybe sodor.
Nem csak ez köszön vissza az első évadból, hanem az a séma is, hogy valahányszor hőseink azt hiszik, megugrottak egy akadályt, jön egy következő, még nehezebb pálya. Akadály pedig van bőven, gyakorlatilag minden részben ki kell rabolniuk valamilyen intézményt vagy el kell rabolniuk valakit, és hiába profik, mert rendszerint egyik sem megy zökkenő nélkül. Hol elárulja vagy átveri őket valaki, hol keményebb az ellenállás a vártnál, és persze a fiatalok amatőr hibáira is számíthatunk – de a kartell eleve brutális ellenfél. És bizonyos szempontból maga a sorozat is brutális, a fejlövések száma valószínűleg valamiféle rekordot dönthet meg a Netflixen, és jó is ez a keménység, mert nem a sok csavar ellenére is meglehetősen egyszerű, és a korai vérengzést leszámítva elég kiszámíthatatlan történet viszi előre a szériát, hanem hősei elszántsága, küzdeni akarása.
Ebben persze Sami Bouajila (A kidobó, Törvényen kívül, A dicsőség arcai) viszi a boltot, aki ugyan nem sokoldalú színész – gyakorlatilag két, egymástól nem túl különböző arckifejezéssel csinálja végig mind a hat részt -, viszont nagyon jó karakter. Kicsit olyan, mintha kőből faragták volna, és tényleg rendíthetetlen: bár békét akar, átgázol mindenen és mindenkin, ha ezt nem kaphatja meg. Egy jó krimisorozathoz ennyi nagyjából elég is.
Értékelés: 8/10
