A Netflix a múlt héten elképesztő sikert arató, nagy nevekkel készült minisorozathoz egy dokumentumfilmet hozott ki egyfajta kísérődarabként a Menendez fivérekről.
A Menendez fivérek, Lyle és Erik 1989-ben meggyilkolták szüleiket José és Mary Louise "Kitty" Menendezt saját, Beverly Hills-i otthonukban, majd elmentek moziba, hogy alibit biztosítsanak saját maguknak. A gyanú azonban hamar rájuk terelődött, és mindketten beismerő vallomást tettek. Tettüket azzal indokolták, hogy
apjuk kiskoruk óta molesztálta, fizikailag és szexuálisan bántalmazta őket,
amiben anyjuk cinkostársa volt, de a bíróság szerint csakis az örökség megszerzése motiválta őket, így életfogytiglani börtönbüntetést kaptak, jelenleg is rács mögött vannak. Mivel az elmúlt években hatalmas divat lett a megtörtént bűnesetek (true crime) feldolgozása, csak idő kérdése volt, mikor filmesítik meg a testvérek történetét.
A nagy lépést a Netflix tette meg a Szörnyetegek: A Lyle és Erik Menendez-sztori című sorozattal, amelyet Ian Brennan rendezett és Ryan Murphy írt Brennannal közösen. A széria hatalmas siker lett, most pedig kapott egy, sok mindent megvilágító kísérőfilmet A Menendez fivérek címen, amiben a perben résztvevő ügyvédek, a családtagok, az akkoriban tudósító újságírók soha nem hallott részleteket árulnak el, de megszólalnak maguk a testvérek is.
Az argentin Alejandro Hartmann rendezte film számos újabb információt és friss nézőpontot nyújt majd az ügyről. Íme ezek közül néhány, ízelítőként.
A valódi segélyhívás. A nyomozás és a tárgyalás forrásanyaga volt a segélyhívás, amelyben a fivérek, akik rablógyilkosságnak akarták beállítani az esetet, saját maguk hívták ki a rendőrséget. Noha a sorozat is meggyőző módon ábrázolja mindezt, semmi sem hasonlítható ahhoz, amikor Lyle és Erik a maguk beszélnek a gyilkosságokról, miközben tudjuk, hogy ők tették.
A Beverly Hills-i rendőrök viselkedése. Érdekes, hogy a segélyhívást fogadó Beverly Hills-i rendőrség kezdetben milyen megengedő volt a testvérekkel szemben. Pamela Bozanich, az első tárgyalás ügyésze így emlékezik vissza: „Megtalálták a két testvért a ház előtt. Hisztérikusak voltak, túljátszották a szerepüket, de a rendőrök nagyon kedvesek voltak velük. A nyomozók kezdetben nem kezelték őket gyanúsítottként. A Beverly Hills-i egy másfajta rendőrség, mert egy tehetős közösségről van szó, akiket ki akarnak szolgálni.” Ezzel utólag Erik is egyetértett: „Reagálniuk kellett volna, le kellett volna tartóztatniuk minket. Nem volt rendes alibink, a lőpormaradványok mindenhol ott voltak a kezünkön, amit normál körülmények között azonnal megvizsgáltak volna.”
A nagy bevásárlás. Az ügyészség és a média számára döntő fontosságú szempont volt, hogy a két testvér a tettük után nagybevásárlásba kezdett, több Rolex órát és egy drága sportkocsit vásároltak. Ebből következtettek arra, hogy a fiúknak csakis a pénz számított. Erik szerint viszont ez az őrült költekezés csak egy célt szolgált, az öngyilkossági gondolatok leküzdése volt – „Abszurd az az elképzelés, hogy jól éreztem magam. Az volt a célunk, hogy elfelejtsük azt a szörnyű fájdalmat, azt a gondolatot, hogy nem akarok élni”.
A rokonok tudtak az apa viselkedéséről. Jose Menendez erőszakos viselkedése a fiúkkal szemben nem korlátozódott a négy fal között történtekre. Diane Vander Molen, Lyle és Erik unokatestvére így emlékezett vissza: „Egy alkalommal Jose letette a még kicsi Lyle-t a konyhapultra, és arra kérte, hogy ugorjon le, és ő majd elkapja. Csakhogy közben hátralépett, Lyle pedig a földre zuhant, mire az apja azt mondta neki: soha senkiben ne bízzon."
Erik rajzai a bántalmazásról és a gyilkosságról. A dokumentumfilm egyik legmegrázóbb részében Dr. Ann Burgess igazságügyi szakértő illusztrációkat mutat be, amelyeket Erikkel készíttetett. Az esetre így emlékezett vissza: „Az egyik technika, amit bántalmazott gyerekeknél, de bűncselekményt elkövető személyeknél is használok, az, hogy megkérem őket, hogy rajzolják le, mi történt velük. Ez egy rávezető módja bizonyos információk megszerzésének, és ezt tettem Erikkel is. Körülbelül 12 vagy 14 képkockát csinált. Azt hiszem, hasznos volt számára, hogy papírra vethette mindezt, mert nehezen tudott megszólalni”. A megrendítő rajzokat a filmben megmutatják, van, amin olyan felirat szerepel: „Gyere vissza, te kis szemétláda!” vagy „Nem engedem, hogy megint hozzáérj az öcsémhez”.
Forrás. Variety.com
