Minden forgatáson történnek kisebb-nagyobb balesetek, és sajnos van, hogy ezek maradandó sérüléssel járnak. Mint minden franchise-nak, a Harry Potter-filmeknek is megvan a maguk árnyoldala, most az HBO egy olyan esetről készített dokumentumfilmet, amiről viszonylag keveset lehetett hallani.

A Harry Potter-filmek tele vannak veszélyes pillanatokkal, gondoljunk csak a kviddics meccsre, vagy egy harcra a sárkánnyal. Ezekben a jelenetekben a színészeket kaszkadőrök helyettesítik, akik tudják, hogyan kell zuhanni, ugrani vagy épp robbanótöltetek mellett elfutni a megfelelő ritmusban. Nem mellesleg, aki ebben a szakmában dolgozik, az minden alkalommal a fizikai épségét, nem egyszer az életét kockáztatja. Azért tartottam fontosnak kiemelni ezt az elején, mert a David Holmes: A túlélő című dokumentumfilm egy olyan emberről szól, aki mindvégig tisztában volt ezzel, és

a kerekesszékig vezető utat utólag sem cserélné el semmire.

Talán az a film egyik legfontosabb mondata, mikor Holmes, aki a lábait már egyáltalán nem és a kezeit is csak alig-alig bírja mozgatni, azt mondja, hogy ha újra tudna járni, ismét kaszkadőr lenne.

„Kaszkadőrnek lenni a legjobb munka a világon. Folyamatosan próbára tesznek, feszegeted a határokat, az életed kockáztatva. Lételemem a mozgás, hogy az agyam 100%-osan működjön. Mozognom kell, nincs megállás. Hittem abban, hogy teher alatt nő a pálma. Élveztem a terhelést. Őszintén szólva, nem féltem semmitől.”

- mondja David a film elején. Érdekes ezt összeolvasni azzal, ami a közepén hangzik el tőle:

„Folyamatosan tornáztatnak, kényelmetlen pózokba kerülök, izomgörcseim vannak, néhanapján szörnyű fájdalom gyötör. A bénulás olyan, mint a börtön. Rám tör a klausztrofóbia, és érzem, hogy a cella egyre kisebb. Mintha már a koporsóban lennék.”

Ez egy életpálya két végpontja, amit egy tragikus baleset tört félbe.

David Holmes tornászként kezdte, de nagyon hamar rádöbbent arra, hogy kaszkadőr akar lenni, és szinte azonnal megkapta a álom melót: ő volt Daniel Radcliffe kaszkadőre a Harry Potter-filmekben – a kezdetektől egészen a Halál ereklyéi első részéig. Ekkor történt az a végzetes baleset, ami kerekesszékbe kényszerítette a folyton mozgásban lévő kaszkadőrt.

A baleset nem is a forgatáson, hanem a próbán történt,

ahol 2009 januárjában azt gyakorolták, hogyan fogja Harry hátrazuhanva áttörni a falat, amikor megtámadja a kígyó. Ehhez egy kábellel a falhoz rántották a kaszkadőrt, és ahogy gyakorolták a mozdulatsort, és egyre erősebben rántották, az egyik csapódás alkalmával eltört David nyaka. Ennek következményeként deréktól lebénult, de nem ez a legdurvább része sztorinak.

Holmes 2009 januárjában került a kórházba, és májusban már távozhatott volna, ám ekkor észlelte, hogy egyre nehezebben mozog a karja. Kiderült, hogy azon ritka (kb. 100-ból 1) esetbe tartozik, akiknél gerincferdülés alakul ki a műtét után, ami halálos kimenetelű is lehet. Ez a szövődmény élete végig elkíséri, és újra és újra meg kell operálni. Miként mondja,

„ez egy olyan ajándék, ami sosem fogy el”.

David állapot a forgatáskor már eléggé előrehaladott volt, és hamarosan már a kezét se fogja tudni mozgatni. Utána a pedig a belső szervek kezdenek leállni. Minden bizonnyal ezért is volt fontos és időszerű elkészíteni ezt a dokumentumfilmet.

A fent leírt borzalmak ellenére a David Holmes: A túlélő nem nyomorpornó, nem azt hangsúlyozza, hogy milyen szörnyű így élni, pláne, ha valakinek a mozgás volt a munkája, mi több, a lételeme. David egy kifejezetten optimista fickó, aki megpróbálja a maximumot kihozni a helyzetből, és nem egyszer még ő nyugtat másokat. Jó látni ezt a pozitív üzenetet, és persze erőt ad, de van egy bökkenő ebben a narratívában.

David állapota borzalmas, de van folyamatos segítsége (az egyik barátja), és pénze, hogy a legjobb kezelést kapja és a lehető legjobb körülmények közt éljen.

Érdekes például az a pillanat, amikor David szafarizni szeretne, így barátja ölbe veszi, beteszi a repülőgépbe, amiben csak ketten utaznak, és tényleg elmennek szafarizni a vadonba. Ez úgy van tálalva, hogy Davidnek kevés lehetősége van a szórakozásra, a kimozdulásra, igyekszik mindent megragadni – és persze, jó, hogy vannak ilyen lehetőségei, de még én is ismerek olyan, kerekesszékes embereket, akik nem egy szafarinak, hanem már annak örülnek, ha nem egy év múlva kapnak időpontot az MR-re. Arról nem is beszélve, hogy az otthoni körülményeik se épp megfelelőek az állapotukhoz. David egy ponton megjegyzi, hogy milyen szerencsés, hogy mellette vannak a barátai, de mintha ő sem látná azt az anyagi biztonságot, ami által a borzasztó állapota valamivel elviselhetőbbé válik. Ez nem az ő hibája, itt inkább a film narratívája megy félre.

Apropó barátok: a doksi apropója és kerete az, hogy Daniel Radcliffe meglátogatja Davidet. Ő a sztár, a húzónév, de sajnos ő a leggyengébb az egészben: érezhetően nem tud mit kezdeni a helyzettel. Zavarban van és bűntudat gyötri, ami egyébként az egész filmen átsüt:

ezt a dokumentumfilmet azért forgatták, hogy a résztvevők enyhítsenek a lelkiismeretükön.

Ezért lesz a közepe olyan önismétlő és kínos. Ugyanis A túlélő eleje kifejezetten érdekes, persze tudva, hogy tragédiát látunk. Archív felvételekkel tarkítva megismerjük David életét és betekintést nyerhetünk a szakmájába, ami jó pár, a HP-filmek forgatásán készült werkfilmmel lett illusztrálva. Ezután következik a baleset, és annak következményei, ami már egészen más stílusban készült, és ez nagyon nem tesz jót a filmnek.

A másfél órás A túlélő kb. a felénél teljesen leül, és nem azért, mert ekkor következik be a baleset, hiszen még a felépülés folyamata is fontos és érdekes, hiszen itt is közelebb kerülünk Davidhez, és jobban megértjük őt. Ám ezután kb. fél órán keresztül szinte csak beszélő fejeket látunk, ami alaposan megtöri a korábbi dinamikát, ahol archív felvételeket is bevágtak. Ebben a szekvenciában mindenki elmondja, hogy mennyire sajnálja a történteket, és hogy David milyen különleges, erős és optimista ember. Na, ezt a részt érzem én bitang nagy mosdatásnak, ahol mindenki könnyíthet a lelkiismeretén. A csúcs David volt főnöke, Greg Powell, akire egyfajta apafiguraként is tekintett. Ő többször is hangsúlyozza, hogy képtelen Davidet ilyen állapotban látni, mert úgy érzi, ő tehet róla – ezért nem is látogatja meg. Aztán a kamera kedvéért mégis elmegy hozzá, hivatkozik a COVID-ra, hogy nem tudott jönni, meg megígéri, hogy többször fogja hívni. Az egész középső rész ilyenekkel van tele, ráadásul az egész valahogy végtelenül mesterkéltnek hat, amin az olyan vágóképek se sokat segítenek, mint a kórház parkolóját verő eső vagy a lassan csukódó kórteremajtó.

Az utolsó negyedórára viszont összeszedi magát a film, és ellátogatunk Daviddel és Daniellel a stúdió kelléktárába, ahol a fiúk a Harry Potteres cuccok közt nosztalgiáznak, sőt, még a Tim Burton-féle Batmobilt is megtalálják, valamint egy villanásnyi ízelítőt kapunk abból, hogy Holmes egy izgalmas podcastet készít , amiben kaszkadőrökkel beszélget (ld. feljebb). Szóval

itt ismét kezd beindulni A túlélő, kár, hogy ezt csak pár percig élvezhetjük, és vége is.

ez is érdekelhet

A Harry Potter-filmek főhőseinek legboldogabb és legszomorúbb jelenete

Kedvenc varázsvilágunkkal hamarosan ismét találkozhatunk a Legendás állatok harmadik részében, de attól még persze a Harry Potter-franchise ugyanannyira hiányzik. Nosztalgiázzunk hát egy kicsit, de vigyázat SPOILER veszély!

Tovább

A rossz ritmus és a túltengő bűntudat ellenére a David Holmes: A túlélő egy fontos dokumentumfilm, ami nem csak erőt ad, de betekintést enged a hollywoodi filmgyártás árnyoldalába is.