Dave-nek volt egy álma. A felső középosztálybeli zsidó családból származó srác egy reklámügynökségnél dolgozva jött rá, hogy multicégek kiszolgálása helyett inkább rapper szeretne lenni. Fogta a pénzt, amit a szüleitől kapott a bar-micvójára, és készített belőle egy klipet, amely 24 óra alatt egymilliós nézettséget ért el a YouTube-on. Az internet népe értékelte Dave sajátos stílusát és témaválasztását.

Nem arról rappelt, hogy milyen sanyarú az élet a gettóban, vagy mennyire menő kilós fukszokkal csapatni a kabrióban a félmeztelen lányok közt, hanem rosszul sikerült randikról, a spórolás fontosságáról és egyéb hétköznapi dolgokról.

Elárulta azt is, hogy nincs túl nagy szerszáma (innen a művésznév, a Lil Dicky, vagyis a „Kis Pöcsös”), sőt azt is, hogy összegabalyodott húgyvezetékkel született, és emiatt több műtéten is átesett.

Ez nem az FX-en (nálunk az HBO-n) futó sorozat szinopszisa, hanem David Burd, alias Lil Dicky valós története. Ami egyben a Dave sztorija is, Burd ugyanis saját néven saját magát játssza az által írt szériában, amely arról szól, hogy mit kezd a rapperek világából eléggé kilógó főhős a hirtelen jött népszerűséggel.

A formátum nem új, az amerikai televíziózásban nagy hagyománya van az olyan 20-30 perces epizódokból álló sorozatoknak, amelyekben stand-up komikusok önmaguk fikciós verzióját alakítják. Ilyen volt a kultikus Seinfeld, a Félig üres és a Louie, vagy az elmúlt években a Master of None, az Atlanta és az általunk is alaposan körbe dicsért Ramy. A Dave csak annyiban más, hogy itt a fikció és a valóság hasonlósága még kevésbé a véletlen műve. Az önéletrajzi sztorielemek egy részét Burd már a 2015-ben megjelent első albumán is feldolgozta, ráadásul a sorozatbéli hype manje, GaTa is önmagát alakítja a saját nevén. (A „hype man” olyan rapper, aki a koncerteken segít felpörgetni a közönséget, és aládolgozik a fő rappernek – a szerk.)

Önironikus művészneve ellenére Lil Dicky nem sima poénrapben utazik, mint valamiféle egyszemélyes amerikai Irigy Hónaljmirigy, és nem is az a célja, hogy kifigurázza a gengszterrappereket vagy az újhullámos trapsztárokat. A szövegei persze általában viccesek, és eleve van valami mulatságos abban, hogy egy esetlenül mozgó, autisztikus jegyeket mutató fehér srác véresen komolyan gondolja a rapkarriert.  Dave is tisztában van vele, hogy a rajongói és a rapper kollégái viccesnek tartják, amit csinál, be is építi a humort a zenéjébe, de ettől függetlenül nem paródiát, hanem igazi rapet és művészetet akar létrehozni.

Mintha Adam Sandler és Childish Gambino stílusa találkozna egy keverőpulton.

Magára a szériára is ez a kettősség jellemző. Dave alapvetően komikus figura, a párbeszédek és a szituációk közt is vannak fergetegesen viccesek, de a közeg közben nagyon is realisztikus, és a konfliktusok is valósak. Az első évad arról szól, hogy Dave megpróbálja az internetes hírnevet valódira cserélni, és hobbizenészből igazivá válni, amihez át kellene alakítania a szemléletét és többek közt a munkamorálját is. Olyan rapsztárokat, producereket, instacelebeket ismer meg, akiket korábban csak távolról csodálhatott, bekerül egy új közegbe, partyról partyra jár, és közben eltávolodik a régi haveroktól.

A széria egyik legügyesebb húzása, hogy nem akarja egyből megszerettetni a főszereplőt a nézővel.

Dave időnként kifejezetten tenyérbemászóan viselkedik. Egyre nagyobb az arca, nem törődik a barátnője érzéseivel, és már azelőtt sztárallűrjei vannak, hogy igazán befutott volna. A második évadban egyebek közt ennek az egoista viselkedésnek a következményeivel kell szembesülnie. Hiába kapott egy luxuslakást a kiadótól, hogy zavartalanul dolgozhasson a debütáló albumán, hiába nő egyre jobban a rajongótábora, magányosnak érzi magát, és még ihlete sincs.

Az Atlantához vagy a Ramyhez hasonlóan a Dave epizódjai is csak lazán kapcsolódnak egymáshoz, van, amelyikben a főhős gyerekkorába ugrunk vissza, hogy megértsük, miért osztotta magára a bohóc szerepét, egy másik pedig abban az időben játszódik, amikor még a reklámügynökségnél dolgozott. Az is előfordul néha, hogy Dave teljesen háttérbe szorul, mint amikor GaTa múltjából láthatunk flashbackeket, és kiderül, hogy a hype man titokban bipoláris depresszióval küzd – pont, mint az igazi GaTa, eredeti nevén Davionte Ganter, aki amatőr létére végig elképesztően hiteles alakítást nyújt. A többi szereplő sem csak statiszta, Dave DJ-je (Travis Bennett az Odd Future nevű rapkollektívából), menedzsere (Andrew Santino stand-up komikus) és grafikusa (Christine Ko) is mind kiválóan megírt figurák. Közülük is kiemelkedik Ally, Dave tanítóként dolgozó, földhözragadt és kedvesen naiv barátnője, aki eleinte támogatja a férfi rapkarrierjét, de végül kénytelen kilépni az egyre egyenlőtlenebbé váló kapcsolatból. Nem kis részben az eddig szinte ismeretlen Taylor Misiaknak köszönhető, hogy Ally az egyik legárnyaltabb és legszerethetőbb karakter, vagy ha úgy tetszik, ő a sorozat szíve. (Misiak egyébként korábban, a Pillow Talking 11 perces klipjében egyszer már eljátszotta  Lil Dicky csaját.)

Nemcsak az alakítások hitelesek a Dave-ben, de az is, ahogy a rapszakma kulisszáit, a showbusiness hátterét, a kiadók és a sztárok világát, illetve a közösségi média kártékonyságát is bemutatja egy szatirikus prizmán keresztül. Nagy nevű epizodistákból sincs hiány, olyan sztárok ugranak be egy-egy hosszabb vagy rövidebb jelenet erejéig, mint Justin Bieber, Macklemore, Kareem Abdul-Jabbar, Kendall Jenner vagy Kevin Hart, a világhíres producer, Benny Blanco pedig saját magát játssza zseniálisan. Akár öncélúnak is tűnhetnének ezek a celebcameók, de hasonlóan a Törtetők sztárcunamijához, ezek is segítenek hitelesíteni a közeget.

Az augusztusban véget ért 2. évad egyértelműen érettebb, drámaibb és komplexebb, mint az FX-en nézettségi rekordot döntő első. Burd láthatóan tudja, vagy legalábbis ösztönösen érzi, hogyan és milyen irányba kell tovább tágítania a sorozat világát, és ebben olyan írók segítik, mint a Seinfelden és a Félig üresen is dolgozó Jeff Schafer. Az évad befejezése ugyan elég frappáns, de bűn lenne, ha nem érkezne egy év múlva a folytatás.

Elérhető az HBO és az HBO Go kínálatában.