Az Agymenők ugyan alapvetően vicces, de azért van néhány rész, ami még a legedzettebb rajongókat is könnyekig hatja.
Bár az Agymenők legtöbbször kockapoénokkal, geek utalásokkal és harsány nevetéssel tölti meg a nappalinkat, de azért 12 évad alatt bőven akadtak olyan epizódok is, amelyek egészen más húrokat pengettek. Szakítások, gyász, barátságok válsága és nagy érzelmi áttörések, amik azért sokak szemébe könnyeket csaltak. Összeállításunkban most megmutatjuk azt az 5 epizódot, amin szinte lehetetlen nem sírni.
Ez is érdekelhet
5 rejtett részlet, amit a legnagyobb rajongók sem biztos, hogy kiszúrtak az Agymenőkben látható ruhákon
A széria híres arról is, hogy a karakterek igen különc módon öltözködtek.
TovábbCivakodók (3. évad, 19. rész)
Ebben a részben Leonard végre kimondja Pennynek, hogy szereti, amire a válasz hihetetlenül pusztító, ugyanis a lány udvariasan csak megköszöni a vallomást. Innentől aztán minden darabjaira hullik: a félreértések, Penny bizonytalansága és Leonard sértettsége oda vezetnek, hogy szakítanak. Az epizód azért annyira fájdalmas, mert addigra már megszoktuk, hogy ők „a” páros a sorozatban, és hirtelen szembe kell néznünk azzal a nagyon is valós érzéssel, hogy valaki talán sosem fog minket annyira szeretni, mint mi őt.
A Proton transzmogrifikáció (7. évad, 22. rész)
A sorozat egésze alatt Sheldont általában érzelemmentesnek láttuk, de amikor meghalt a gyerekkori hőse, Proton professzor, akkor szó szerint összetörik benne valami. Az egész epizód a gyászról szól, olyan tipikusan sheldonosan. Ő ugyanis próbálja racionálisan kezelni a halált, miközben egy Star Wars-maratonba menekül. A Jedi-szellemként visszatérő Protonnal folytatott beszélgetésből azonban kiderül, Sheldont mennyire megviseli az, hogy minden férfi, akire felnézett – az apja, a professzor – már nincs az élők között. Az epizód nyomasztóan csendes, és miközben Sheldon a halálról beszél, egyértelművé válik, hogy arról van szó, milyen nehéz egyedül maradni a példaképeink nélkül.
A Status quo dekompozíció (7. évad 24. rész)
A 7. évad fináléjában Sheldon egyszerre több fronton is szembesül a változással, és kénytelen egyedül megküzdeni az ebből fakadó érzelmeivel. Az epizód tulajdonképpen arról szól, hogyan omlik össze körülötte minden, amit addig biztosnak hitt. Az egyetem nem engedi, hogy szakterületet váltson, így vissza kell térnie ahhoz a kutatáshoz, amire eredetileg felvették, ő viszont már túllépett ezen, és ezt kudarcként éli meg. Eközben Leonard komolyan fontolgatja, hogy összeköltözik Pennyvel, ami azt jelenti, hogy Sheldon elveszítheti a szobatársát is. Ha pedig mindez nem lenne elég, akkor Sheldon egyik legfontosabb menedéke, Stuart képregényboltja leég az éjszaka közepén. Ez a rengeteg változás egyszerre zúdul Sheldonra, aki köztudottan nehezen viseli a bizonytalanságot, így teljesen kibillen a saját egyensúlyából. A Status quo dekompozíció nem csak egy szomorú epizód, hanem egyfajta emlékeztető arra, hogy a komfortzónánkat elhagyni néha ijesztő, ugyanakkor szükségszerű is.
A kajamaradék termalizáció (8. évad, 18. rész)
Howardnak szembe kell néznie a nagyon hétköznapi, mégis borzasztóan fájdalmas feladattal: mit tarts meg és mit dobj ki a szüleid házából? (A történet szerint ugyanis Howard édesanyja meghal.) Amikor kiderül, hogy nincs áram, és meg fog romlani az összes fagyasztott étel, úgy dönt, a barátokkal együtt megeszik az utolsó fogásokat, amiket az anyja valaha készített. Ahogy sorra veszik elő a fogásokat, minden falatnál azt lehet érezni, nem csak az ételt eszik meg, hanem lezárnak egy korszakot.
A Stockholm-szindróma (12. évad, 24. rész – finálé)
A sorozat búcsúepizódja egyszerre keserédes és felemelő. Sheldon és Amy a Nobel-díj átvételére utaznak Svédországba, és magukkal viszik az egész bandát. A nagy nap előtt azonban Sheldon a legrosszabb énjét hozza: nem gratulál Penny terhességéhez, lenézi Howard és Bernadette szülői szorongását, és mindenki idegeire megy, ezért a barátai fontolóra is veszik, hazarepülnek, mert elegük van. Amikor mégis megjelennek a Nobel-ceremónián, az a pillanat szó szerint arcul csapja Sheldont. A köszönőbeszédét az utolsó pillanatban átírja, és a díjat a barátainak ajánlja, azoknak, akik 12 év alatt elviselték a mániáit, segítettek neki fejlődni, és a második családjává váltak. Ahogy név szerint megköszöni mindegyiküknek, miközben ők sírva mosolyognak a nézőtéren, nehéz nem velük együtt bőgni.
via Looper
