A fogságban felnőtt, cirkuszi attrakcióként tartott, majd magától festeni tanuló gorilla igaz története jó pár tanulsággal szolgál, de főleg azért szeretjük, mert gyönyörűen van elmesélve. Meg viccesen is, de nem túl viccesen.
Annak a cirkusznak, amit gyerekkorunkban megismertünk a tüzes karikán átugró oroszlánokkal, bicikliző medvével, parányi sámlin egyensúlyozó elefántokkal, orrukon labdát pörgető fókákkal egyszer és mindenkorra vége. Vége, mert eleve kegyetlenség az állatokat apró ketrecekben tartani előadások között vagy amikor a társulat utazik, és még kegyetlenebb az a módszer, ahogy ráveszik őket a mutatványokra, különösen a nagymacskák esetében. Lehet, hogy vannak idomárok, akik más, emberségesebb módszereket alkalmaznak, és tényleg szeretik az állataikat, de nyilván nem ők vannak többségben. Persze a cirkusz nem tűnik el, maradnak az artisták, akrobaták és idomított lovak, kutyák és más háziállatok, de annak, aki nem érti, miért nem lehet vadállatot cirkuszban tartani, itt a Disney új meséje az HBO-n, az Ivan, az egyetlen – pedig az igaz történeten alapuló film éppen csak súrolja a felszínt.
Ivan egy pláza szenzációja. A száznyolcvan kilós ezüsthátú gorilla egy külvárosi bevásárlóközpontban található, aprócska cirkusz fő attrakciója: más dolga nincs is, csak megmutatnia magát, félelmetesnek látszani, esetleg megdöngetni a mellét, az emberek meg azt mondják, hú, mekkora bazi nagy majom! Ivan mellett ott van még egy fóka, Stella, az elefánt, egy papagáj, egy nyuszi, amelyik egy picike tűzoltókocsit vezet, egy kakas, aki „tud” baseballozni, meg egy szépen megnyírt uszkár. A tulaj, egyben konferanszié, porondmester és idomár Mack (Bryan Cranston) szereti az állatait, az icipici Ivant is ő nevelte fel, amíg túl nagy nem lett, de ez így is egy börtön az állatoknak, akik nem feltétlenül érzik benne rosszul magukat, a gorillának még társasága is van egy titokban mindig beosonó kóbor kutya személyében. Aztán egy nap új állat érkezik, egy Ruby nevű kiselefánt, az idősebb Stella pedig megbetegszik, és valahogy minden megváltozik.
Az Ivan az egyetlen első blikkre egy másik, tavalyi Disney mesére emlékeztet, a Dumbóra: itt is cirkuszban járunk, az állatok egymással emberi nyelven beszélnek, van egy cuki kiselefánt a főszereplők között, és itt is van egy kislány (Ariana Greenblatt), aki megérti az állatokat. Ez a film mégis teljesen más. Mert az Ivan nem látványos film, nincsenek benne nagy attrakciók, csúcsjelenetek, és tulajdonképpen ettől működik. Ez egy lény története, történetesen egy gorilláé, aki sokáig nem is tudta, hogy be van zárva, majd a maga esetleges módján – jelen esetben rajzzal és festékkel - akarja mások tudomására juttatni, hogy szenved. Ami persze szomorú, és még azok a gyerekek is sírni fognak rajta, akik nem feltétlenül értik, hogy miért szenved egy olyan állat, akit mindenki szeret, de Thea Sharrock rendezőnő (Mielőtt megismertelek, Hollow Crown - Koronák harca) mindent megtesz, hogy ez ne legyen TÚL szomorú.
A cuki kislányon és a mindig szerethető Bryan Cranstonon kívül ott van az élet nagy dolgaiban járatos, mindig okoskodó kóbor kutya – eredeti hangja Danny DeVito, újabb egyezés a Dumbóval -, meg a többi vicces állat, szóval nem a könnyeinkre utaznak. És a természetesen sem tesznek erőszakot. A többi főemlőssel ellentétben a gorilláknak nincs túl élénk mimikája, és itt sem erőltetik ezt, de minden ott van Ivan szemében. És le a kalappal azok előtt, akik „összerakták” Ivant, mert hihetetlenül jól sikerült, és ez az a ritka eset, ahol a technika igen is rengeteget dob a végeredményen, mert, ha nem lenne ennyire kifejező az arca és a tekintete, akkor a film üzenete sem ugyanúgy jönne át. Nekünk átjött ez az üzenet, ráadásul elég erősen, pláne tudván, hogy igaz történetről van szó, egy gorilláról, aki 27 éven át élt egy pláza közepén egy apró, lepusztult kis cirkuszban úgy, hogy egyszer sem láthatta a napvilágot!
Értékelés: 8/10
