A jom kippuri háború során Izrael nagyon közel került a vereséghez, hiszen súlyosan alábecsült ellenfelei pont azt a taktikát használták, mint amit ők szoktak: gyors, pontosan kivitelezett megelőző csapásokat. Ezt mutatja be az HBO új sorozata.
Egy olyan országban, amelyik napi szinten van hadkészültségben, amely az elmúlt évtizedek során több háborút is vívott a puszta túlélésért, logikus filmes téma maga a háború – ehhez képest viszonylag kevés az izraeli háborús film. Amit láthattunk, az rendszerint nagyon szűk keresztmetszettel rendelkező, rendkívül személyes mű volt, mint az egy erődítmény belsejében játszódó Beaufort (2007), az animációs Libanoni keringő (2008), vagy a háborút szó szerint egy tank belsejéből bemutató Lebanon (2008), de most valami mást kapunk. Az HBO GO-n debütáló Könnyek völgye című sorozat az 1973-as drámai, ún. jom kippuri háború véres eseményeit mutatja be, jóval nagyobb formátumban.
Izrael az 1967-es hatnapos háború során briliáns módon kivitelezett megelőző csapásokkal látványos és könnyű győzelmet aratott az arab országok felett, jelentős területeket szerezve, köztük az Egyiptomtól megszerzett Sinai-félszigettel és a Szíriától elfoglalt Golán-fennsíkkal. Az arab országok nem nyugodtak bele a megalázó vereségbe, szovjet segítséggel rendkívüli fegyverkezésbe és modernizálásba kezdtek, a válaszcsapást pedig a legnagyobb zsidó ünnepre, jom kippurra, az engesztelés napjára időzítették, és a meglepetés teljes volt. Az elbizakodott zsidó hadvezetés a támadás első napján teljes kudarcot vallott, a korábban oly hatékony hírszerzés vak volt, figyelmen kívül hagyták a nyilvánvaló jeleket, a kiválóan kiképzett és rendkívül motivált katonaság éppen csak kitartott, csak jelentős veszteségek után volt képes a visszavágásra. Ezt dolgozza fel a háború északi, szír frontján zajlódó Könnyek völgye az akkori események pontos rekonstruálásával, ugyanakkor az egyéni drámák sem maradnak el.
A tízrészes sorozat hősei egy tankosztag katonái rögtön a frontvonalban, egy megtámadott erőd legénysége, köztük egy könnyen pánikoló, de rendkívül intelligens hírszerzővel, egy katonanővel közvetlenül a vonalak mögött, és néhány, az egységükhöz visszaigyekvő tartalékos. Yaron Zilberman rendező (Nehéz idők, A búcsúkoncert) rajtuk keresztül nem csak a harcok menetét, de Izrael akkori állapotát is be akarja mutatni, ahol a győzelmet nem ünneplik azóta sem, a háborúra, amely után a teljes kabinet lemondott, katasztrófaként emlékeznek. Az országot már a támadás előtt is megannyi ellentét feszítette, askenázik és szefárdok utálták egymást, a másodrendű állampolgároknak tekintett bevándorlók, vagyis a jemeni és jordániai zsidók a baloldali forradalmi retorikán felbuzdulva lázadoztak - a megszállt területek arab lakosságáról nem is beszélve - és ez meghatározó téma itt is. A harckocsizók között több is jemeni származású – bár a készítők adósak maradtak azzal, hogy az akkori helyzetet nem ismerők számára elmagyarázzák, mit is jelentett ez pontosan -, ahogy egyelőre az sem derül ki, kicsoda és milyen szerepe van a Lior Ashkenazi által játszott kiöregedett playboynak.
Még csak a harmadánál járunk, van még idő arra, hogy a széria egyrészt minden szálat kibontson, másrészt egyre mélyebben menjünk bele a hadjárat részleteibe. Amit a Könnyek völgye rendkívül látványosan és izgalmasan tesz meg, még úgy is, hogy az alkotók nyilván egy kicsit csalnak. Mert amikor a három magányos izraeli tank több tucatnyi szír páncélossal veszi fel a harcot, az ellenfél csak távoli elmosódott foltként jelenik meg – nem mellesleg úgy, ahogy a harc során valóban látszódik -, vagy az erőd ostroma során is csak pár szír katonát látunk, mégis teljesen reálisnak tűnik minden. Amire rásegít persze az is, hogy javarészt ismeretlen színészeket látunk, és persze az is, hogy az utolsó barkótól az első napszemüvegen át az autókig és a fegyverekig minden elképesztően hiteles. Az pedig nekünk, magyar nézőknek külön bónusz, hogy egy számunkra javarészt ismeretlen konfliktusról tudhatunk meg többet, aminek legfeljebb a kiváltó okait és a végeredményét tudjuk, de a részleteit már sokkal kevésbé.
Értékelés: 8/10
