A kritika imádta, és a visszajelzések alapján a nézők fantáziáját is megmozgatta az RTL+ Jimmy-sorozata. A Király sikere a bizonyíték rá, hogy lenne igény még több, valós eseményeken alapuló, megosztó személyiségekkel és témákkal foglalkozó produkcióra, pláne ha azokkal a 90-es évek iránti nosztalgiát is ki lehet elégíteni. A taxissztrájkot és Antall József miniszterelnök életét feldolgozó Blokád után pedig talán már a rendszerváltás utáni korszak közéleti és politikai eseményei is kitárgyalhatók mozgóképes formában.

Jimmy menni Amerika

Egy jó asszony mindent megbocsát, egy jó producer pedig minden bőrt lenyúz a sikeres termékről, vagyis adná magát egy spin-off A Királyhoz. Zámbó Jimmy legendáriumához hozzátartozik, hogy az USA-ban is kipróbálta magát a 80-as évek végén, kiadott egy angol nyelvű albumot, sőt a legnagyobb sztárok járultak a színe elé, hogy megcsodálják a hangját. Legalább is Jimmy ezt állította magáról, például ebben a Borbás Marcsinak adott interjúban, ahol elmeséli, hogy három hónapra utazott ki, de végül három és fél évig zenélt egy Los Angeles melletti város 800 férőhelyes klubjában. Egy nyolcfős együttesben billentyűzött és énekelt, itt figyeltek fel rá a producerek, és így szerződtették le egy kislemezre, ami természetesen aranylemez lett.

Sosem hivalkod­tam azzal, hogy Amerikában együtt vacsoráztam Steve Wonderrel, piáltam Joe Cockerrel, nem mutogattam a tengerentúlon készített videoklipeket”

- hivalkodott később a Demokratában (1996. április 18.), de valójában semmi nem bizonyítja, hogy dolgozott volna az USA-ban.

Ami persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne összedobni egy szórakoztató sorozatot az ifjú Királyról, aki a Fórum szálló Siloutte éttermében zongorázva összebarátkozik egy gazdag amerikai családdal, és a meghívásukra kiutazik az USA-ba (Jimmy elmondása szerint így jutott el az ígéret földjére, ráadásul össze is jött a család Susanne nevű lányával.) Los Angelesben forgatni persze nem olcsó mulatság, de a klubot és a belső helyszíneket fel lehetne húzni a hazai stúdiókban, a helyszínen pedig csak néhány vágóképet kellene rögzíteni. És Olasz Renátó is bizonyára szívesen felhúzná újra a göndör parókát.

Lajcsi utolsó megkísértése

Ha már Elek Ferencet olyan jól megtalálta Lagzi Lajcsi szerepe A Királyban, akkor az ő karakterét sem kellene még elengedni. Galambos Lajos rajongótábora ugyan nem mérhető Zámbó Jimmyéhez, de a hazai könnyűzenének ő is ikonikus figurája, és az ő életében is akadnak izgalmas fordulatok.

A széria kezdődhetne rögtön a székesfehérvári börtönben, itt töltött el 2015-ben 125 napot a 30 milliós közműlopással és vesztegetéssel megvádolt zenész. Az éjszakánként a priccsen álmatlanul hánykolódó Lajcsi előtt flashbackekben jelenne meg az ifjúkora, pontosabban az az időszak, amikor még választhatott volna más karrierutat. Akkor kapcsolódnánk be a történetébe, amikor elvégzi a Zeneművészeti Egyetemet trombitaművészi és zenetanári szakon, és trombitás ösztöndíjas lesz a Magyar Rádió patinás tánczenekarában, majd még mindig csak 21 évesen a Budapest Szimfonikus Zenekarral szóló trombitásként nyugat-európai turnén vesz részt.

A széria azt mutatná be, miért dönt végül úgy, hogy inkább utcazenészként folytatja a pályáját, követve a családi tradíciókat, hogy aztán saját erejéből váljon a lakodalmas műfaj  királyává. Fel lehetne villantani flashbackekben a Dáridó időszakát is, amikor már Lajcsi volt a magyar könnyűzene keresztapája, de nyilán a büntetőügye is kihagyhatatlan lenne. Az alapvetően komoly hangvétel enyhítésére pedig kaphatna egy mellékszálat az a szélhámos is, aki el tudta hitetni Lajcsival, hogy a fényevő diéta működik és hatásos.

Husika

Staller Ilona, alias Cicciolina élete olyan eseménydús, hogy róla akár több évadot is lehetne forgatni. Tizenhárom évesen már fotó- és divatmodell volt, később a belügyi hatóság által fenntartott hölgyvendég-szolgálatnak dolgozott, amerikai diplomatákról gyűjtött adatokat luxusszállodákban, majd az 1970-es évek elején olasz állampolgárságot szerzett egy névházassággal, és Olaszországba költözött. Volt rádiós műsorvezető, szerepelt erotikus filmekben (és a Jancsó-féle Magánbűnök, közerkölcsökben is), végül 1979-ben átnyergelt a pornóra, és a műfaj egyik legnagyobb sztárja lett. 1987-ben bejutott az olasz parlamentbe a Radikális Párt színeiben, de szexfilmes karrierjét a hivatali idejében is folytatta.

Ki lehetne akár egyetlen évet is ragadni az életéből, például 2002-t, amikor is a kőbányai választókerületből próbált bejutni a parlamentbe, majd pár hónappal később Lombardiában, a monzai önkormányzati választáson is elindult, azt ígérve, hogy a város egyik középületét játékkaszinóvá építteti át. Ez volt az az év is, amikor emlékezetes vendégszereplést tett a Heti Hetes műsorában.

Ugyanilyen izgalmas téma lehetne a rövid házassága Jeff Koons amerikai képzőművésszel, viharos kapcsolatuk ugyanis egy múzsa-művész viszonyra épült. Koons a különböző festményeken, fotókon, és szobrokon a (nemi) életük minden fázisát megörökítette a legintimebb részletekkel együtt, vagyis a házasságukat egy művészeti projektként fogta fel, a közös fiukat pedig „biológiai szobornak” tekintette – nem is csoda, hogy válás és gyermek-elhelyezési per lett a történet vége.

Aranykéz

A 90-es évek nemcsak a Hawks-kabátok, a pusztító lakossági techno és a Friderikusz show évtizede volt, de a maffiaháborúé és robbantásoké is, legalábbis Magyarországon. A legnagyobb ezek közül az Aranykéz utcai merénylet volt 1998. július 2-án, amelyben négy ember halt meg, köztük az a Boros Tamás vállalkozó, aki besúgóként segítette a rendőrséget az olajszőkítési ügyekben.

A szövevényes történetben megvan minden, ami egy izgalmas krimisorozathoz kell: a flashbackekből kibomló alvilági konfliktus, egy rivális maffiózó mint gyanúsított, Szlovákiából importált bérgyilkosok és egy karizmatikus, bőrkabátos nyomozó, aki a sorozatban megtévesztésig hasonlítana Doszpot Péter sztárzsarura. (A hangvétel természetesen komoly lenne, de kikacsintásként a 90-es évekbeli beszólásra, a Doszpot-alteregó egy ponton körbe rajzolna valakit krétával.)

A Fenyő

Ha az Aranykéz siker lenne, jöhetne is a folytatás, fókuszban a Fenyő-gyilkossággal, amely az egyik gyanúsított (Jozef Roháč) révén kapcsolódik is a Boros Tamás elleni merénylethez. Ez a produkció azonban lehetne akár A Királyhoz hasonló, több évtizedet átfogó „portrésorozat” is, Fenyő János ugyanis nagyon izgalmas figurája volt nemcsak az al-, de a médiavilágnak is. A karrierjét fényképészként kezdő vállalkozó a 80-as években Amerikában élt, majd a kapitalizmus szellemét magába szívva a VICO nevű cégével letarolta itthon a videókazetta-kölcsönzői és árusítói piacot (úgy, hogy a forgalmazási engedélyeket közben „elfelejtette” kifizetni), a profitból pedig médiabirodalmat épített ki magának.  

A 2018-as fejleményeknek köszönhetően (lehetséges felbujtóként képbe került Gyárfás Tamás), a sorozatbéli Fenyő kaphatna egy méltó ellenlábast is, ami még izgalmasabbá tenné a sztorit.

A legnagyobb show

Ami a kamerák mögött történik, az néha izgalmasabb annál, amit a nézők látnak, erre alapozva Aaron „Az elnök emberei” Sorkin két olyan sorozatot is készített, amely azt mutatta be, hogyan születik meg egy élő show (A színfalak mögött) vagy egy hírműsor (Híradósok), de Tina Fey sitcomja, a 30 Rock is idesorolható.

Ha valami, akkor az 1992-ben indult Friderikusz show is megérne egy ilyen kulisszák mögött játszódó szériát, sőt talán izgalmasabb is lenne, mint az amerikai változatok, hiszen míg Sorkinnál egy olajozott gépezet működését követhetjük, a Fridi által meghonosított műsornak nem volt hazai előképe, így a munkatársaknak menet közben kellett beletanulniuk a műfajba, úgy, hogy közben olyan sztárok adták egymásnak a kilincset hétről hétre, mint Robin Williams, Alain Delon, Belmondo, Sophia Loren, Tony Curtis, Roger Moore, Antonio Banderas, Claudia Schiffer vagy Cindy Crawford.   

De ha ez önmagában nem lenne elég érdekes, lehetne egy mellékszál is, amelyben egy pletykalapos zugfirkász (képzeljük el mondjuk a Kacsa magazin hírhedt főszerkesztőjét) megpróbálná kinyomozni a showmester magánéleti titkait, hogy az információkkal jól megzsarolja.

A piramis

Tribuszer Zoltánné Aranyos Margit igazi pionír volt, a rendszerváltást követő káoszban ő honosította meg az országban a 90-es évek jellegzetes csalási formáját, a piramisjátékot. Az átkosban a Komlói Szénbányák bérelszámolójaként dolgozó, a gyerekét egyedül nevelő nő újságíróként is kipróbálta magát, majd 92-től üzletkötőnek csapott fel. Pontosabban főállású szélhámosnak. Előbb kárpótlási jegyekkel ügyeskedett, majd a Tribu Bt nevű cégével befektetéseket gyűjtött, 120%-os évi kamatokért cserébe. A csúcson annyira ment a bolt, hogy az általa szponzorált komlói kézilabdacsapat Tribu néven indult a bajnokságban. 1994-re a baranyai pénzügyi intézményrendszer az összeomlás határára került, mivel túl sokan vitték át banki folyószámláikról, betéteikből a pénzüket hozzá.

A hatóságok végül lecsaptak rá, és miután a bíróság megállapította, hogy 14581 befektetőjének 1,35 milliárd forintnyi kárt okozott, 9 év börtönre ítélték, de megszökött. Két év bujkálás után fogták el a budapesti Rendőrpalota melletti lakásában. 2005-ben szabadult, de pár évvel később ott folytatta, ahol korábban abbahagyta.

A történet feldolgozható klasszikus szélhámossorozatként, de akár a rendszerváltás körüli viszonyokat leíró szatíraként is, vagy a valóságot kicsit meghajlítva Tribuszerné méltó utódját, Bróker Marcsit is bele lehetne szőni a sztoriba.