A film rendezői először nem merték megmutatni a színésznek a Doktor Moreau szige forgatásán rögzített kínos jelenetet.
Leo Scott Val Kilmer Mark Twainről szóló egyszemélyes darabján dolgozott, a kulisszák mögött forgatott a színésszel, amikor Kilmer megkérte őt, hogy segítsen neki digitalizálni azt a temérdek videofelvételt, amit Kilmer évek során rögzített, azokból az időkből is, amikor a neves színésziskolába, a Juliardra járt. Scott Ting Poo-val együtt találta ki, hogy ezekből a felvételekből filmet lehetne készíteni, méghozzá egy olyat, ami a Mark Twain-szerepből kiindulva bemutatja a színész átlényegüléseit az általa játszott karakterekké.
Ám Kilmernél időközben torokrákot diagnosztizáltak, így Twain szerepétől meg kellett válnia, ezzel együtt az eredeti filmötletet is el kellett vetni. Az idők során módosult, és egy olyan alkotássá vált, ami saját felvételeivel mutatja be a színész életét, különleges portrét fest róla, egészen mostanáig – habár betegsége miatt nagyon megváltozott, lefogyott és nehezen beszél, de teljes életet él. A portréfilmben egyébként a végéig nem lehet tudni, ki a narrátor: azt hihetnénk, hogy Kilmer, de nem, a fia, Jack mondja fel a szöveget, akinek a hangja kísértetiesen hasonlít az apjáéra. (A portréfilmről korábban itt írtunk.)
Elég sokat olvashattunk Kilmer elviselhetetlen személyiségéről, és a színész is bevallja, hogy tisztában van vele, sokszor milyen nehéz volt vele dolgozni, de azzal indokolja, hogy szenvedélyes színészként minden szerepet egyedi módon közelített meg, és mindent megtett, hogy azonosulhasson a karakterrel.
A dokumentumfilmben van egy különösen kellemetlen jelenet a Doktor Moreu szigete hírhedten mérgező légkörű és katasztrofális forgatásáról. Kilmer mentségére legyen szólva, épp egy váláson ment keresztül, a forgatás közben kapta kézhez a válási papírokat, így nem volt a helyzet magaslatán. Amikor a színész aláírt a filmszerepre, még Richard Stanley (Szín az űrből) volt a rendező, majd a veterán John Frankenheimer (A mandzsúriai jelölt, Francia kapcsolat 2, Ronin) váltotta. Kilmer egyikükkel sem volt jóban. A film egyik jelenében láthatjuk, amint Kilmer összevitatkozik a rendezővel, mert a színész ragaszkodik hozzá, hogy a próbák alatt is menjen a kamera (mármint Kilmeré), ám Frankenheimer azt akarja, hogy kapcsolja ki. Aztán elmérgesedik a helyzet.
Amikor a dokumentumfilm rendezői először vágták össze ezt a részt, kétszer olyan hosszú volt, mint a végleges változat, de rövidebben is ugyanolyan feszült maradt.
"Minden egyes jelenetet megpróbáltunk úgy bemutatni, hogy láthassuk, hogyan élte meg azokat a helyzeteket. És emiatt nem kerültük el a nehéz helyzeteket, hanem úgy mutattuk meg őket, ahogyan ő azokat átélte, és teret hagytunk a közönségnek, hogy az is átélhesse. Az anyag szerkesztése közben meg sem próbáltunk változtatni azon, hogy ebben a helyzetben mi a helyes vagy mi a helytelen, hanem azt akartuk megmutatni, hogy ez így történt." – mesélte Poo.
Az említett Moreau-rész 14 perces volt, és a rendezőpáros eleinte nem merte megmutatni Kilmernek, hiszen mégis csak kendőzetlenül mutatta be a színész legrosszabb oldalát. Amikor Kilmer mégiscsak megnézte, hűen önmagához, nem csinált belőle ügyet.
Idegesek voltunk, amikor megmutattuk neki, mert ez egy nagyon feszült és nehéz helyzet, amit minden érintettnek látnia kellett. Vettünk egy nagy levegőt, és úgy voltunk vele, hogy "Oké, mutatunk neked valamit", és próbáltuk felkészíteni őt. Látta, hogy idegesek vagyunk. De végigcsináltuk az egészet. Aztán ránk nézett, és azt kérdezte: "Ez az, ami miatt annyira aggódtok? Nem tudom, hogy kell-e 14 percesnek lennie, de hát ez történt."
A filmet az Amazon Studios a Cannes-i premiert követően július 23-án mozikba küldte, augusztus 6-án pedig felkerül a Prime Videóra, bár a magyar felületen még nem érhető el.
