Van, amibe bele lehet kötni, bele is kötünk, de az Ébredj fel, halott embernek hatalmas lelke van, és teli van remek színészekkel, akik roppant szórakoztató karaktereket játszanak.
Rian Johnson író-rendező a Star Wars: Az utolsó Jedik (2017) elkészítése során szerzett negatív tapasztalatai, a toxikus rajongók részéről rázúduló gyűlöletcunami miatt döntött úgy, hogy legközelebb valami teljesen mást fog csinálni. Mondjuk a Netflixnek, ahol kicsit lazábbak, nem ugatnak mindenbe bele. És mondjuk egy könnyed, okos, karakterközpontú régimódi krimit, egy úgy nevezett whodunnit-ot, ahol egy rejtélyes gyilkosság szálait fejtik vissza. Így született, természetesen Agatha Christie hatására, a Tőrbe ejtve (2019), és így lépett színre a zseniális mesternyomozó, Benoit Blanc (Daniel Craig).
A hihetetlen siker valószínűleg magát Johnsont is meglepte, de élt az alkalommal, és a szerepet borzasztó módon élvező Craig összehozta a trópusi környezetbe helyezett, színpompás Tőrbe ejtve – Az üveghagymát (2022). Ami stílusában sokban eltért az első filmtől, és ez talán nem állt neki annyira jól, de színes volt és szórakoztató. Most viszont Benoit Blanc visszatér a komor Új-Angliába az ben, hogy megoldjon egy lehetetlen bűnügyet – amúgy az egészet az „igazi” Angliában forgatták, azért olyan angolos. Egy vidéki parókia papját ölték meg ugyanis mise közben, úgy, hogy senki sem látott semmit. Mármint a gyilkos nyilván látott mindent, csak nem tudni, ki az - és hogyan vitte tettét véghez!
A dolog persze „messzebbről” kezdődik: megismerjük a fiatal papot, Jud Duplenticyt (Josh O'Connor), akit büntetésből küldenek el segédpapnak a karizmatikus monsignore Jefferson Wicks (a szakállasan alig felismerhető Josh Brolin) mellé, akivel elégedetlenek felettesei. Wicks ugyanis úgy viselkedik egyre zsugorodó felekezetében, mint egy szektavezér, ami konfliktushoz vezet közte és a heves fiatal pap között, aki aztán a fő gyanúsítottá válik a tiszteletes úr meggyilkolása után. Csakhogy magára a gyilkosságra látszólag nincs magyarázat: a monsignorét a zárt misefülkében szúrják le, miközben ájtatos hívei odakint várnak rá. Már holtan találnak rá a hátából kiálló gyilkos fegyverrel.
A helyszínre érkező Blanc-nak – akinek láthatóan komoly ellenérzései vannak az egyházzal szemben – a néhai Wicks atya híveit kell kifaggatnia. Köztük van a mélyen vallásos Martha Delacroix (Glenn Close), aki Wicks bizalmasa volt, a város orvosa, Nat Sharp (Jeremy Renner), a bestselleríró Lee Ross (Andrew Scott) a céltudatos ügyvédnő, Vera Draven (Kerry Washington), illetve annak nevelt fia, a feltörekvő politikus, Cy Draven (Daryl McCormack), és a kerekesszékbe kényszerült koncertcsellista, Simone Vivane (Cailee Spaeny). És egyikük sem barátságos sem vele, sem a fiatal pappal, akit már érkezésekor sem bírtak annyira – viszont mire idáig elérünk, meglehetősen sok idő telik el. Talán túl sok is.
Az ilyen old school krimi előnye és hátránya is, hogy nem kell sietni sehová, hiszen nincsenek autós üldözések, tűzpárbajok és hasonlók, csak a nagy mozaik összerakása hosszú beszélgetések és aprólékos megfigyelések alapján. Amit jó nézni, ha az szépen van felépítve, ügyesen megírva, de egy kriminél mégis csak azt várja az ember, hogy történjen már meg az az átok gyilkosság, hogy elkezdődjön a nyomozás – és itt bosszantóan sok idő telik el azzal, hogy a segédpap és Wicks atya között kialakul az ellentét, és
a későbbiek nem igazán indokolják, miért kellett ilyen aprólékosan építkezni.
Maga Benoit Blanc is nagyon sokára lép be a történetbe, bár Johnson szerint sosem volt ő az igazi főszereplő. Mindig valamelyik ártatlanul megvádolt karakter volt a főhős, de ez most sokkal nyilvánvalóbb, mint az előző két filmben.
Josh O'Connor (A Korona, Challengers) remek színész, és még sokat fogjuk látni, de most egy meglehetősen passzív karaktert kapott, aki elveszik a nyomozás során, és értem én, hogy az ő történetét nézzük, de pont ő az, aki a legkevesebbet tesz önmagáért. Ahogy azt az első Tőrbe ejtve filmből is megszokhattuk, a többiek, kevés kivételtől eltekintve mind egy rakás felfuvalkodott, ellenszenves paprikajancsi egy csomó sötét titokkal, és Johnson eddig is elérte, most is eléri, hogy ők legyenek a legszórakoztatóbbak. Mert ez az egész nem a jócskán túlbonyolított gyilkosság megoldásáról és annak szintén túlcsavart okairól szól, hanem a karakterekről. És persze, viccesek a gyülekezet hiú és esendő tagjai, de a film lelke mégis az, hogyan talál békére a zaklatott lelkű fiatal pap, és ami legalább ilyen fontos, hogyan fogadja el az ő hitét és meggyőződését a mindvégig szkeptikus Benoit Blanc. Aki azért mégiscsak ennek a történetnek a legfontosabb alakja.
És egy kis fun fact: Daniel Craig, aki nagyrészt szabad kezet kapott a karaktere megformálásához, régi Yves Saint Laurent fotók alapján talált rá Blanc mostani stílusára, a haját meg csak úgy, lazaságból növesztette meg. Az eredeti címet pedig egy U2 dalból kölcsönözték!
Értékelés: 8/10
