Egy merőben új felfogásban, a XXI. század kommunikációs köntösébe öltöztetve vitte színpadra a Pesti Magyar Színházban Carlo Collodi népszerű meséjét, a Pinokkiót - Monori András ötlete alapján - Deres Péter dramaturg és Vidovszky György rendező. Geppetto szerepében a Kossuth-és Jászai díjas Eperjes Károlyt láthatjuk, a főbb szerepeket Benkő Nóra és Takács Géza és Pinokkiot három gyerekszínész, Marinka Móric, Vida Bálint és Calderale Federico Joshua játssza, de feltűnik a színpadon Szőke Abigél is, akit mostanában egy Oscar-díjra nevezett, az Akik maradtak című magyar filmből is ismerhet a közönség.
A darab a Pinokkió történet XXI. századi átdolgozása, amelyben Geppetto – Eperjes Károly - szoftverfejlesztőként hoz létre egy robotgyereket, egy lassan öntudatára ébredő kisfiút.
Az alkotók feltörték az amerikai rajzfilm cukormáz fedelét és találtak alatta egy másik mesét, ami komolyabb és veszélyesebb, mint az eredeti. Ez nem trendi nézőcsalogatás, hanem izgalmas lehetőség arra, hogy naprakész formai megoldások várják a nézőket.
A robotgyerekkel megtörténik a XXI. század megannyi kihívása: tévés tehetségkutatók, high-tech kiállítások, hacker támadások. A mai gyerekek már nem zsebtolvajok, csibészek szeretnének lenni, hanem celebek, influenszerek, menő sztárok. Megannyi új kihívás és új lehetőség. Ezek olyannyira csalogatók, hogy értük még hazugságba is keveredhet az ember és megszegheti az ígéretét. Van tétje a választásnak, és ezt a gyerekek jobban értik, mintha a 150 évvel ezelőtti jelképeket akarnánk elmagyarázni nekik.
A PIN:okkió lehetne teremtéstörténet, hiszen Geppetto teremt valamit vagy valakit. Felvetődnek kérdések: mi a különbség az öntudatra ébredő robot és az ember között. Hol a lélek határa? Csupa olyan kérdés, ami sok asszociációt szülhet a nézőben akár felnőtt, akár gyerek.
