A Vígszínház még sosem tűzte műsorára a Kabarét, és még sosem vendégeskedett a – légvonalban alig néhány száz méterre levő – Margitszigeti Szabadtéri Színpadon. A két intézmény első együttműködése a Masteroff–Kander–Ebb-musical szabadtéri bemutatója lesz.

Bővebben itt

Christopher Isherwood, angol író 1939-ben publikálta Isten veled Berlin című, a nácik hatalomra jutásának idején szerzett tapasztalatait összefoglaló novellasorozatát, mely először John Van Druten színdarabjának majd a Joe Masteroff, John Kander, Fredd Ebb szerzőhármas musicaljének alapjául szolgált. A Kabarét éppen 55 évvel ezelőtt, 1966 novemberében mutatták be a Broadwayn, ahol elsöprő sikerét a 11 jelölésből elnyert 8 Tony-díj is bizonyította. A musicalt a Tony-, Oscar- és Emmy-díjas rendező és koreográfus, Bob Fosse emelte át a filmvászonra 1972-ben, Liza Minnelli főszereplésével, folytatva a színpadi díjesőt, 8 Oscar- díjat zsebelve be örökzöld alkotásáért.

A film hazai sikerét követően itthon is több budapesti és vidéki színház tűzte műsorára a darabot. Először 1976-ban mutatták be az Ódry Színpadon, Szinetár Miklós fordításában és rendezésében, azóta pedig többek között például Szirtes Tamás, Alföldi Róbert és Bozsik Yvette is színpadra állították már, egytől-egyig más oldalát hangsúlyozva a sokszínű történetnek.

„Ez egy mindig aktuális történet, egy nagy felkiáltójel arról, hogy mi zajlott a 30-as évek legelején Németországban. Az ember szabadságvágya erős, és azt gondolom, hogy ez a darab elsősorban azokat a kérdéseket próbálja megfogalmazni, hogy mi történik a művészettel, mi történik az emberek életével, ha elkezdik korlátozni.” – mondta Béres Attila az alkotói csapat és a szereplői gárda alapján rendkívül izgalmasnak ígérkező margitszigeti bemutatóról.

„A díszlettervező, Cziegler Balázs, és a darab koreográfusa, Barta Dóra régi munkatársaim, sokat dolgoztam velük, így most sem okozott problémát a közös munka, aminek remélem meg is lesz a várt eredménye. Balázs díszlete hatalmas revelatív erővel bír, mert úgy fogalmazta meg a teret, hogy tulajdonképpen folyamatosan egy állomást látunk, ami szimbolikusan azt jelképezi, hogy ha korlátozzák a szabadságunkat, megvan a lehetőségünk, hogy elmenjünk onnan. Ez egy szép gondolata ennek a darabnak, tekintve, hogy a végén pont az a lány, akiről szól, Sally Bowles azt a döntést hozza, hogy ő itt marad, mert színésznő akar lenni.” – magyarázta a rendező, hozzátéve: „Nekem nagy találkozás volt ez a darab a szereplőkkel is. Kern Andrásnál jobb Schultz urat és Igó Évánál jobb Schneider kisasszonyt nem találhatnék, de csodálatos tehetségű fiatal színésznek tartom a főszereplőt alakító Szilágyi Csengét, Dobó Enikőt és Brasch Bencét is. Nem dolgoztam velük korábban,
meghatározó élmény volt számomra az a rengeteg tudás és tapasztalat, amit kaptam tőlük.”

Béres Attilának ez az első bemutatója a Margitszigeten, és bár a vírus okozta kényszerszünetek miatt a próbafolyamat a tervezettnél hosszabbra nyúlt, bízik benne, hogy a közönség szeretni fogja az előadást.

„A díszlettervező, Cziegler Balázs, és a darab koreográfusa, Barta Dóra régi munkatársaim, sokat dolgoztam velük, így most sem okozott problémát a közös munka, aminek remélem meg is lesz a várt eredménye. Balázs díszlete hatalmas revelatív erővel bír, mert úgy

„A díszlettervező, Cziegler Balázs, és a darab koreográfusa, Barta Dóra régi munkatársaim,
sokat dolgoztam velük, így most sem okozott problémát a közös munka, aminek remélem
meg is lesz a várt eredménye. Balázs díszlete hatalmas revelatív erővel bír, mert úgy fogalmazta meg a teret, hogy tulajdonképpen folyamatosan egy állomást látunk, ami szimbolikusan azt jelképezi, hogy ha korlátozzák a szabadságunkat, megvan a lehetőségünk, hogy elmenjünk onnan. Ez egy szép gondolata ennek a darabnak, tekintve, hogy a végén pont az a lány, akiről szól, Sally Bowles azt a döntést hozza, hogy ő itt marad, mert színésznő akar lenni.” – magyarázta a rendező, hozzátéve: „Nekem nagy találkozás volt ez a darab a szereplőkkel is. Kern Andrásnál jobb Schultz urat és Igó Évánál jobb Schneider kisasszonyt nem találhatnék, de csodálatos tehetségű fiatal színésznek tartom a főszereplőt alakító Szilágyi Csengét, Dobó Enikőt és Brasch Bencét is. Nem dolgoztam velük korábban,
meghatározó élmény volt számomra az a rengeteg tudás és tapasztalat, amit kaptam tőlük.”

Béres Attilának ez az első bemutatója a Margitszigeten, és bár a vírus okozta
kényszerszünetek miatt a próbafolyamat a tervezettnél hosszabbra nyúlt, bízik benne, hogy a
közönség szeretni fogja az előadást.

„A díszlettervező, Cziegler Balázs, és a darab koreográfusa, Barta Dóra régi munkatársaim,
sokat dolgoztam velük, így most sem okozott problémát a közös munka, aminek remélem
meg is lesz a várt eredménye. Balázs díszlete hatalmas revelatív erővel bír, mert úgy

„Az embernek az a vágya rendezőként, hogy olyan történeteket meséljen el, olyan kérdéseket
fogalmazzon meg a színpadon, amelyek jól rezonálnak a nézővel és elgondolkodtatják,
megérintik őket. Hogy ezt zenével tesszük, vagy csak prózával, esetleg tánccal, az már
részletkérdés. Nagy örömmel tölt el, hogy ezt az előadásomat itt láthatják először a nézők, a
szabad ég alatt. A Margitsziget Budapest egyik emblematikus játszóhelye, sőt, nyáron a
színház origója. Nagyon fontosnak tartom, noha nem sokat dolgoztam itt, mert a nyaraimat
legtöbbször a Szegedi Szabadtéri Színpadon töltöttem, de mindig vágytam a Margitszigetre.
Van ennek egy hihetetlen romantikája, csodahely jellege.”

„Francba a kötényt, a seprűt, a port
Öltözz, mert vár az éj
Az élet kabaré, igen
Vár rád a kabaré”