1. A sorozat számos szereplője közül egyedül David Caruso (Horatio Caine) és Emily Procter (Calleigh Duquesne) játszott mind a 232 epizódban.

2. Habár Miami lakosságának mintegy 35 százalékát kubaiak teszik ki, a CSI: Miami szereplői közül egyedül az Eric Delkót alakító Adam Rodrigueznek vannak kubai felmenői (a színész negyedrészt kubai és háromnegyed részben Puerto Ricó-i).

3. Megan Donner szerepét eredetileg Sela Wardnak ajánlották fel, de nemet mondott rá. Ám a színésznő így sem kerülhette el a sorsát, hiszen később ő lett a CSI: New York-i helyszínelők Jo Danville-je.

4. A CSI: Miami helyszínelők kilencedik évadában Emily Procter terhes lett, a színésznő várandósságát azonban nem akarták beleírni a sztoriba. Így inkább azt a megoldást választották, hogy Calleigh-t onnan kezdve mindig valamilyen pult vagy asztal mögött mutatták, vagy hátulról fotózták, illetve csak az arcát vette a kamera.

5. Amikor a helyszínelők valamilyen DNS-tesztet futtattak, egyező ujjlenyomatot kerestek az adatbázisban vagy egyéb vizsgálatot indítottak, a számítógépük képernyőjén megjelenő állapotjelzőt mindig abban a pillanatban mutatta a kamera, amikor 99,32 százalékon állt.

6. A tévések eredetileg Don Johnsont akarták megnyerni Horatio Caine szerepére (ami azért is vicces, mert ő korábban alakított már miami zsarut sorozatban, a Miami Vice-ban). Később, amikor ez kútba esett, és felmerült David Caruso neve, Anthony E. Zuiker, az egyik ötletgazda és executive producer ellene volt, hogy Caruso legyen a főszereplő, mert az a hír járta róla, hogy nehéz vele együttdolgozni. Ám miután látta a Túszharc című 2000-es Meg Ryan – Russell Crowe-filmben, maga a CBS tévécsatorna elnöke, Leslie Moonves kérte meg rá, hogy gondolja meg a döntését. Zuiker szerencsére meggyőzhető volt.

7. Horatio Caine karakterének a nevét egyébként egy Horatio Alger nevű XIX. századi amerikai írótól kölcsönözték, aki tanulságos ifjúsági regényeket írt kemény munka és becsületes viselkedés útján felemelkedő fiúkról. A figurát pedig egy valódi rendőrről, a Los Angeles-i gyilkossági nyomozó és tűzszerész szakértő John Haynesről mintázta Elizabeth Devine forgatókönyvíró-vezető producer. Haynes régi barátja volt Devine-nak, és miután megsérült egy robbanás során, a sorozat tanácsadója lett, és az író az ő tapasztalatait felhasználva alkotta meg Horatiót.

8. Habár a sorozatban látható nagytotálokon valóban Miamit láthatjuk, az óceánparti jeleneteket valójában nem itt vették fel, hanem a Los Angeles-környéki Manhattan Beach-en és Long Beach-en.

9. A másik két CSI sorozathoz (azaz a CSI: A helyszínelőkhöz és a CSI: New York-i helyszínelőkhöz) hasonlóan a Miami helyszínelőkben látott bűnügyeket valóban megtörtént bűnesetek ihlették – csak az alkotók néhány ponton azért nyilván változtattak az igazságon. Így történhetett például, hogy az ötödik évad nyolcadik, Sötétkamra című epizódjának egyik szerepét az abban bemutatott eset egyik valódi érintettjének ajánlották fel. A szóban forgó részben egy William Bradford nevű sorozatgyilkos ügyét dolgozták fel, aki áldozatainak modellkarriert ígérve elcsábította őket egy fotózásra, és miután lefényképezte, meggyilkolta őket. Az egyik általa lefotózott (ám szerencsére életben hagyott) nő a CSI: Miami Natalia Boa Vistáját alakító Eva LaRue húga, Nikka LaRue volt, akit felkértek az egyik (sorozatbeli) áldozat megformálására, ám ő a fájdalmas emlékek miatt nemet mondott, és végül csak egy statisztaszerepet vállalt el.

10. A CSI: A helyszínelők, a CSI: Miami helyszínelők és a CSI: New York-i helyszínelők olyan nagy hatásúak voltak, hogy a valódi bűnelkövetők, áldozatok és érintettek elkezdték készpénznek venni a sorozatokban látottakat, aminek pozitív és negatív következményei is voltak.

Ezt a valódi bűnüldöző szakmában elnevezték „CSI-hatásnak” vagy „CSI-szindrómának”,

és egyaránt használják arra, amikor a bűnügyek érintettjei vagy akár a pereken döntő esküdtszék tagjai a sorozatban látottak miatt azt várják, hogy a szakemberek a valóságban is pár perc alatt elkészüljenek valamilyen analízissel vagy bizonyíték kielemzésével, és arra is, hogy az emberrablás vagy nemi erőszak áldozatai a szériából tanultak miatt szándékosan otthagynak a tetthelyen valamilyen hajszálat vagy egyéb DNS-mintát magukból, hogy a nyomozók később könnyebben elkapják a tettest (egy brit erőszaktevő, Jonathan Haynes például úgy jutott rendőrkézre, hogy az egyik áldozata szándékosan elhelyezte a férfi autójában a köpetét és a hajszálait).

Sajnos ennek a fordítottja is gyakran megtörténik, mégpedig az, hogy a bűnözők gondosan eltüntetnek maguk után minden DNS-t, mert azt látták valamelyik Helyszínelőkben, hogy a hátrahagyott hajszálakból és egyéb mintákból könnyedén lenyomozhatók.

Mint kiderült, a férfi nagy rajongója volt a CSI sorozatoknak (végül volt barátnője adta fel). De az is gyakori, hogy a nemi erőszakot elkövetők arra kényszerítik az áldozataikat, hogy zuhanyozzanak le, miután megerőszakolták őket.

„Ezek a tévéműsorok éppenséggel még jobban kiművelik a potenciális gyilkosokat.

Néha arra gondolok, hogy egyenesen bátorítja őket, amikor a tévében azt látják, milyen könnyen megúszhatók ezek a dolgok” – nyilatkozta Ray Peavy nyugalmazott rendőr, a Los Angeles-i Rendőrség gyilkossági osztályának egykori vezetője.

(via IMDb)