A film ötlete onnan jött, hogy a forgatókönyvíró tinilánya a szülők engedélye nélkül tartott házibulit. Ez volt a 13 éves Sophie Marceau legelső filmje, ami miatt még a nevét is megváltoztatta – egy Párizs-térkép segítségével!
1. Ez volt Sophie Marceau első filmje, könnyű nyári pénzkeresetként vállalta el. 1980 februárjában, 13 évesen épp valami nyári munkát keresett, de nem talált semmit. Az édesanyja akadt rá teljesen véletlenül egy magazin hirdetésére, amelyben reklámokhoz kerestek tiniket. Sophie Marceau jelentkezett is a hirdetésben szereplő gyerekmodell ügynökségnél, és készült is róla néhány fotó. A casting directorként dolgozó Françoise Menidrey pont ekkor válogatott tinédzser szereplőket Claude Pinoteau új filmjéhez, a Házibulihoz. Egy hónappal később a kis Sophie-t is behívták a szereplőválogatásra, és a film rendezője már itt biztos volt abban, hogy neki fogja adni a főszerepet. Így is lett, ráadásul a július 17-én megkezdődött forgatás véget is ért a szeptemberi iskolakezdésre, úgyhogy a „könnyű nyári munka” után az ifjú színésznő ismét a tanulásra koncentrálhatott (nem is vállalt több filmszerepet egészen az 1982-es Házibuli 2-ig).
2. Számos híres francia színésznő is versenyben volt Vic szerepéért. A filmben a 13 éves Vic élete legelső házibulijába készül, ahol nemcsak a zene és a tánc, hanem az első szerelem is vár rá. A kérdés csak az, vajon egy tinédzser meddig mehet el a szerelemben, hol érnek véget a szülők által felállított korlátok, és a saját félelmek az ismeretlentől. A tinédzser Vic szerepére anno olyan színésznők is komoly esélyesek voltak, mint Cristiana Réali, Emmanuelle Béart, Mathilda May, Sandrine Bonnaire és Sheila O'Connor. O'Connor végül Pénélope szerepét kapta meg a Házibuliban, Bonniare pedig mellékszereplő lett a Házibuli 2-ben.
3. Sophie Marceau a Házibuli miatt vette fel ezt a nevet. Az eredeti neve ugyanis Sophie Danièle Sylvie Maupu volt. A rendező azonban névváltoztatást javasolt neki, és a forgatás alatt oda is adott a fiatal színésznőnek egy Párizs-térképet, hogy valamelyik utca, tér vagy városrész elnevezését vegye kölcsön művésznévnek. A tinilány a Marceau sugárútra bökött rá, így a Házibuli premierje után Sophie Marceau-ként ismerte meg, és zárta azonnal a szívébe először egész Franciaország, majd nem sokkal később a világ is.
4. A film ötlete úgy született, hogy a forgatókönyvíró lánya illegális házibulit tartott. Danièle Thompson ugyanis amikor egyik délután korábban ért haza, azzal szembesült, hogy Caroline nevű, tizenéves lánya házibulit szervezett anélkül, hogy szólt volna neki erről.
5. A Házibuli eredetileg tévésorozatnak készült. Danièle Thompson úgy tervezte, hogy a hol szerelmes, hol bánatos, hol bulizó, hol önmagukat kereső francia tinikről egy komplett tévésorozat készül majd. A minta az 1974-ben elindult amerikai széria, a Happy Days volt, amelyben többek között a híres hollywoodi rendező, Ron Howard alakította az egyik rockabilly muzsikára bulizó, farmerdzsekis, '50-es évekbeli, jampec fiatalt.
6. Eleinte nem volt kasszasiker a film, de végül A Birodalom visszavágot és az E.T.-t is lenyomta. Legalábbis Európában. A bemutatója hetében a hatodik helyezést csípte el a bevételi ranglistán Franciaországban, de végül szép lassan, napról napra több jegybevételt produkálva első lett, és 35 héten, azaz 8 hónapon át meg is őrizte a vezető helyét. Összesen 4 378 430 darab jegyet adtak el rá, amivel beelőzte A Birodalom visszavágot is Franciaországban. Olaszországban ennél is nagyobb siker volt később: ott 8 millió jegy kelt el rá, több mint ahány olasz megnézte az 1982-es E.T.-t!
7. A film végül akkora kasszasiker lett, hogy 1982-ben kiadták könyvben is. A regényváltozatot Danièle Thompson forgatókönyvíró és Patrick Besson készítették el.
8. A film zenéjét ugyanaz a Vladimir Cosma szerezte, aki az Elsüllyedt világokét. Pedig eredetileg nem is ő lett volna a zeneszerző, hanem a popsztár Michel Polnareff, aki már a '60-as évektől kezdve nagyon népszerű előadó volt Franciaországban, Belgiumban és Svájcban. Polnareff fiatalos, bulizós zenét ígért a filmhez, de amit küldött, az nem tetszett a rendezőnek, és igen nehéz volt vele együttműködni, mert a '70-es és a '80-as években álnéven élt az Egyesült Államokban, amolyan önkéntes száműzetésben (egy turné során kinn ragadt, mert a menedzsere lelépett a pénzével, és mivel ekkor halt meg az édesanyja is, a zenész anyagilag és érzelmileg is megrokkant, így évekig nem tudott és nem is akart visszatérni Franciaországba). Pinoteau úgy döntött, hogy akkor inkább egy filmiparban járatosabb zeneszerzővel fog együtt dolgozni, így esett a választása Vladimir Cosmára. A Romániában született, virtuóz hegedűművész-karmester Cosma alapvetően komolyzenei beállítottságú volt, és nem teljesen értette, pontosan mit is szeretnének tőle, ráadásul amikor először felhívták, nem is foglalkozott a filmtervvel, mert épp nyaralt. Aztán amikor már maga a Gaumont stúdió főnöke, Alain Poiré producer is győzködni kezdte, a szabadsága végeztével kötélnek állt. Bár előtte sosem írt popslágereket, alaposan felkészült a feladatra: 9 hónapon át szorgosan tanulmányozta a korábbi évtizedek legnagyobb pop, rock és reggae előadóit, hogy megfejtse a dalaik és a sikerük titkát – és milyen jól tette! A Reality címmel külön hanglemezen kiadott filmzene összesen 27 millió példányban kelt el, ez lett Vladimir Cosma egyik legnagyobb anyagi sikere, és egy szép munkabarátság kezdete, mivel ezután még hat másik filmen is együtt dolgozott Claude Pinoteau rendezővel.
9. Szerető lett hat évvel később a filmbéli apa-lánya párosból. A Házibuliban és a két évvel későbbi Házibuli 2-ben Claude Brasseur alakította Sophie Marceau rigorózus apját. Az 1986-ban bemutatott Pokolraszállásban viszont már egy híres krimiírót és annak jóval fiatalabb barátnőjét játszotta el ugyanez a színészpáros.
10. Magyarországra csak többéves késéssel jutott el a film. A Házibulit idehaza 1985. február 28-tól vetítette a Mokép, később pedig VHS-en is kiadták. Vic anyja Halász Judit hangján pörölt a lányával, a bakfis Sophie Marceau-t pedig Balázsi Panna szinkronizálta. A korabeli szaksajtó nem volt különösebben elájulva a Házibulitól, a Filmvilág például ezt írta róla:
Tét nélkül a vígjáték nem az igazi.
1985 őszén pedig efféle dörgedelmeket fogalmazott meg a patinás lap, miután mozikba került az 1982-es Házibuli 2:
A kutya ugat, a karaván halad. Leírhatjuk, hogy a maga műfajában is egysíkú, sőt unalmas filmnek tartjuk a Házibuli folytatását (akárcsak elődjét), a nézők pedig nyilván rohannak a moziba, hogy lássák. A Házibuli különösen a tíz és húsz év közöttiek körében volt kirobbanó siker. Ami annál is sajnálatosabb, mivel a Házibuli -filmek legbosszantóbb vonása modern mezbe vont konzervatív szemléletük: mindenki gazdag, jólfésült és erkölcsös. (A felnőtt emellett elfoglalt és aggódó, a fiatal pedig szép és mértéktartóan felelőtlen.)
