1. Az utolsó utáni western

A rendező, Sergio Leone úgy érezte, hogy az 1966-os A Jó, a Rossz és a Csúf után már nincs mit mondania a vadnyugatról, és ideje maga mögött hagyni a westernt. Azt tervezte, hogy Harry Grey The ​Hoods című regényét filmesíti meg, ám nehezen boldogult a bűnügyi eposz megvalósításával, így végül elfogadta a Paramount Pictures ajánlatát, hogy készítsen egy westernt Henry Fondával, aki kedvenc gyerekkori színésze volt. A Grey-adaptáció végül 1984-ben készült el Volt egyszer egy Amerika címmel, és előtte Leone forgatott még egy westernt: az Egy marék dinamitot 1971-ben mutatták be.

2. A forgatókönyv

A végső film hossza se semmi, hiszen a rendezői változat 2 óra 46 perc, de ez semmi ahhoz képest, hogy a forgatókönyv első változata 436 oldal volt.

Egy átlagos játékfilmé általában 90 és 120 oldal közt van, és egy oldal kb. egy percnek felel meg, szóval az eredeti változat kb. 436 perc lett volna, ami több mint 7 óra

– ezzel szinte vetekedhetett volna Tarr Béla Sátántangójával, ami 439 perces.

3. A forgatókönyvírók

Sergio Leone olyan neveket kért fel, hogy segítsenek neki a forgatókönyv elkészítésében, mint Bernardo Bertolucci és a giallo műfaj pápájaként ismertté vált Dario Argento. Ehhez megnézték kedvenc westernjeiket, majd

egyfajta leg-leg-leg válogatást állítottak össze kedvenc jeleneteikből, ami aztán a forgatókönyv alapját képezte.

Olyan filmek alkotják a Volt egyszer egy Vadnyugat alapját, mint az 1956-os Az üldözők, vagy az 1952-es Délidő.

4. A nő

Claudia Cardinale ikonikus lett Jill McBainként, de a kezdetekben Leone ódzkodott attól, hogy női főszereplője legyen a filmnek. A rendezőt amúgy többször is támadták a nőgyűlölő ábrázolásmódja miatt, és ez az egyetlen filmje, aminek női főszereplője van. Ehhez is Bertolucci kellett, aki meggyőzte Leonét, hogy tegyen meg egy női karaktert főszereplőnek. Ám Leone csak azzal a feltétellel ment bele, ha az első jelenetben alsónemű nélkül szerepel – na, Bertolucci itt megint bevetette magát, és rábeszélte a rendezőt, hogy anélkül ábrázoljon egy női karaktert, hogy nyílt meztelenséget is mutatna, vagyis szexualizálná őt.

5. Henry Fonda

Bár Leone többek közt csak azért vállalta el a Volt egyszer egy Vadnyugat rendezését, hogy együtt dolgozhasson kedvenc gyerekkori színészével, Henry Fondával, ő az elején nem akarta vállalni a szerepet. Leone azonban nem hagyta annyiban a dolgot, repülőre szállt, és elment az Egyesült Államokba, hogy személyesen győzze meg a színészt. Elmondta neki, hogy milyen

hatásos lenne, ha eddigi szerepeivel ellentétes típust, egy fegyveres gonosztevőt játszana

– a többi már filmtörténelem.

6. Az öngyilkosság

Tragikus eseményektől sem volt mentes a forgatás, a legmegrázóbb eset egy öngyilkosság volt: Al Mulock, aki az egyik fegyverforgatót játszotta a nyitójelenetben, egy forgatási nap után még a jelmezében kivetette magát a szálloda ablakán. A stáb több tagja is látta, ahogy az ablakuk előtt zuhan. Leone végül egy dublőrt alkalmazott a jelenet befejezéséhez.

7. A nyitójelenet

Ha már szóba került a film ikonikus nyitójelenete, érdemes megjegyezni, hogy Sergio Leone eredetileg A Jó, a Rossz és a Csúf főszereplőivel szerette volna leforgatni azt. Clint Eastwoodot, Lee Van Cleefet és Eli Wallachot szemelte ki a három fegyverforgató szerepére, ám

Eastwood visszautasította a szerepet, mivel nem volt hajlandó több spagettiwesternt forgatni Leonéval.

Ez csúnya szakításhoz vezetett a színész és a rendező közt, amit csak Leone 1989-ben bekövetkezett halála előtt sikerült helyrehozni.

8. A helyszín

A Volt egyszer egy Vadnyugat az első spagettiwestern, amit Amerikában forgattak. Bár Leone a Dollár-trilógiát Spanyolországban vette fel, ehhez a filmhez Amerikába vitte a stábot, hogy néhány jelenetet a Monument Valleyben vegyenek fel, ami egy csomó klasszikus John Ford-western helyszínéül szolgált. Igaz, nem az egész filmet forgatták ott, mivel

több felvétel is a híres római filmstúdióban, a Cinecittàban készült, ám ezekhez is Monument Valleyből hozatták a jellegzetes vörös port.

9. A zene

A film zenéjét Ennio Morricone szerezte, aki

a forgatókönyv ritmusa és szerkezete alapján kezdett el komponálni.

Ám a forgatás alatt megváltoztatták a forgatókönyvet, de mivel Leone ragaszkodott Morricone zenéjéhez, visszatértek az eredeti verzióhoz.

10. A vágás

Bár a Paramount teljesen szabad kezet adott Leonénak a forgatáson, a vágásnál mégis közbeavatkoztak, így tűnt el húsz perc a végső, mozis változatból. Teljes egészében eltávolították a Lionel Stander kocsmájában játszódó jelenetet (a stáblistáról viszont elfelejtették törölni a színész nevét) és Cheyenne halálát is kivágták, ami negatív kritikákat eredményezett. A nyolcvanas években aztán készült egy változat, ami nagyjából Leone eredeti elképzelését tükrözi: 1984-ben már ezt mutatták be a mozik, és ezt adták ki VHS-en is – ez az a verzió, amit kultikus tisztelet övez.

(via IMDb, ScreenRant)