Lehetett volna Marilyn Monroe is a női főszereplő, akit a regényben egy valós személyről mintáztak, és akinek a ruhájáért egy vagyont fizettek!
1. Truman Capote 1958-as, magyarul is megjelent kisregényéből Audrey Hepburn és George Peppard főszereplésével rendezett filmet Blake Edwards. Mindkét mű középpontjában a függetlenség, a kapcsolatok és az őszinteség áll, ám míg a kisregényben nincs meg a szikra a két szereplő közt, a film hozzátesz egy romantikus szálat, ami teljesen megváltoztatja az eredeti hangulatot és mondanivalót. Capote kisregényében nemhogy nincs semmi romantika Holly és a névtelen narrátor közt – akit a filmben Paul Varjaknak hívnak –, de még arra is van sanda utalás, hogy a narrátor meleg. A kisregény azzal zárul, hogy a rejtélyes Holly eltűnik a narrátor életéből, míg a film végén szerelmes csókban forrnak össze.
2. Truman Capote azt állította, hogy az Álom luxuskivitelben hősnőjét, Holly Golightlyt Carol Grace-ről mintázta, aki jó barátja volt azokban az időkben, amikor az író New Yorkban élt. Carol később Walter Matthau felesége lett, előtte azonban kétszer is hozzáment William Saroyan íróhoz. Holly figurájának megalkotásához egyébként Capote Gloria Vanderbilt és Charlie Chaplin utolsó felesége, Oona O'Neill bizonyos jellemvonásait is felhasználta.
3. Audrey Hepburn minden idők egyik legikonikusabb alakítását nyújtotta az Álom luxuskivitelben Holly Golightlyjának szerepében, pedig a film alapjául szolgáló elbeszélést Truman Capote úgy írta, hogy Marilyn Monroe-t képzelte el a főhősnőnek.
Capote és Monroe közeli barátok voltak,
a szerző a szőke szexszimbólum életének és egyéniségének több fontos elemét is belegyúrta a karakterbe: lásd például a szegény származást, azt, hogy „felhabosította”, csillogó-villogóvá kreálta saját imázsát, és azt is, hogy kihasználták a férfiak. Holly Golightly ezenkívül annyira naiv és sebezhető, mint Monroe sok szerepében és talán a való életben is. Blake Edwards rendező azonban nem lelkesedett a szőke sztárért, és inkább Audrey Hepburnt választotta, aki tökéletesen adta vissza a fent említett naivitást és sebezhetőséget. Ráadásul a színésznő törékeny külseje is hihetőbbé tette az előadást, hiszen éteriséget, távoliságot, megfoghatatlan eleganciát sugallt.
4. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy Marilyn Monroe maga is nemet mondott volna a szerepre, ha felkérik. A színésznő természetesen hallott a neki szánt szerepről, és konzultált Lee Strasberggel, a legendás Actors Studio tanárától viszont azt a tanácsot kapta, hogy ne fogadja el a szerepet, mert nem tesz jót az imázsának. Hasonló indok miatt mondott nemet Kim Novak is. Maga Hepburn is vonakodott, tudván, milyen kockázatos lehet egy ilyen imázsváltás.
Ez a filmtörténelem 5 legmeghatározóbb romantikus alkotása
A listába persze bekerült a Római vakáció is.
Tovább
5. A férfi főszerepre a kezdet kezdetén Steve McQueen volt a legesélyesebb, szerződése azonban a Wanted: Dead or Alive (1958) című tévésorozathoz kötötte, ezért mást kellett keresni helyette. Az Actors Studio tehetséges növendékét, George Peppardot választották, akit aztán az egész stáb megkedvelt. Audrey Hepburn ugyan idegennek érezte magától a híres színiiskola által képviselt játékstílust, kollégájával azonban haláláig tartotta a baráti kapcsolatot.
6. A film szinte minden egyes eleme a helyén van, egyet kivéve: a jó öreg hollywoodi rasszizmus iskolapéldáját nyújtó háziúr-karaktert. Habár akkoriban a blackface sajnos még egészen természetes volt a forgatásokon, nem csak mai szemmel nézve kínos figyelni, ahogy Mickey Rooney, egy tősgyökeres fehér amerikai próbál kínlódva japánnak látszani. De ha az ázsiai amerikaiak érzéseivel nem is törődtek az alkotók, akkor is hihetetlen naivitásról tesz tanúbizonyságot, hogy azt gondolták: ha Rooney berak egy nyúlfogakat imitáló protézist a szájába, résnyire húzza a szemét, szódásüveg vastagságú szemüveget visel és akcentussal beszél, bárki elhiszi róla, hogy távol-keleti.
7. A filmet javarészt a Paramount műtermeiben vették fel, beleértve a finálét, amelyben Holly és Paul a szakadó esőben keresi a pár perccel korábban szabadon engedett macskát. A legendásan állatbarát Audrey Hepburn évekkel később azt nyilatkozta, hogy a legutálatosabb dolog, amit valaha filmen csinálnia kellett, a cica kiengedése volt az esőbe.
8. A Hepburn által előadott Moon River című betétdalt azóta sztárok tucatjai énekelték el, Henry Mancini zeneszerző szerint azonban egyikőjük előadása sem közelítette meg Audrey-ét, noha a színésznőnek rendkívül szűk volt a hangterjedelme. A dal Oscar-díjat kapott, örökzöld slágerré vált, bár Hepburn haláláig nem jelent meg hivatalos kiadású hanglemezen.
9. Hepburn fekete ruhája, amit az Álom luxuskivitelben című filmben viselt, talán még magánál a filmnél is híresebb lett. A ruha nagyszerűsége épp egyszerűségében rejlik. Tervezője Hubert de Givenchy, a Givenchy divatmárka alapítója, aki már korábban is szívesen dolgozott együtt Hepburnnel – először az 1953-as Sabrina jelmezei kapcsán találkoztak. Givenchy egy jóval rövidebb ruhát tervezett, de a Paramount Pictures részéről kifogásolták, hogy a színésznő lábából túl sokat mutat, így kicsit toldani kellett hozzá. A film bemutatásának idejében nem csak a divat-, hanem a filmkritikusok is méltatták a ruhát, aminek fontos szerepe volt Hepburn karakterének jellemzésében.
Ez az egyszerű, elegáns ruha óriási karriert futott be,
többek között Natalie Portman is viselte a Harper's Bazaar egyik 2006-os címlapján. Ugyanebben az évben a ruhát elárverezték (maga Givenchy ajánlotta fel jótékony célra), és csaknem félmillió fontért kelt el – a nyertes telefonon licitált, névtelenül, így nem tudni, ki most a ruha birtokosa. A befolyt összeget egy kalkuttai iskola építésére fordították.
10. A legdrágább forgatókönyvvel Bill Marsilii és Terry Rossio büszkélkedhet. Ők a Denzel Washington főszereplésével készült, Tony Scott rendezte, jó esetben is közepes Deja Vut (2006) írták kerek 5 millió dollárért. De van egy másik rekordunk is: a legdrágábban eladott KONKRÉT forgatókönyv 2017-ben került kalapács alá, és 846 619 dollárért vitték el. Az árverésen Audrey Hepburn hagyatéka kelt el, és köztük volt a színésznő saját forgatókönyv-példánya az Álom luxuskivitelbenhez, kézzel írott jegyzeteivel és észrevételeivel, illetve le nem forgatott vagy a kész filmből kivágott jelenetekkel. A vevő nem volt más, mint az eredeti címben is szereplő Tiffany and Co. ékszeróriás, a cég ezzel egy kicsit saját legendáját is építette.
10+1. A Tiffany ékszerbolt 1987-ben ünnepelte alapításának 150. évfordulóját. A jubileum tiszteletére egy könyv jelent meg a történetéről, aminek bevezetőjébe Audrey Hepburn a következőket írta:
„Kedves Tiffany! A szép dolgok mindig örömet szereznek, ezért nem homályosul el a Tiffany művészetének csillogása. A neved 150 éve egyet jelent a szépséggel, stílussal, minőséggel és állandósággal. Felderítettél minket az ékszereiddel, kivilágítottad az otthonainkat a lámpáiddal, ezüstöddel csillogóvá tetted az asztalunk. Megtisztelted az életünket – az enyémet mindenképpen, hiszen meghívtál reggelizni. Hányan mondhatják el, hogy kávét ittak és croissant-t ettek a Tiffanyban? Ezt az emléket mindig megőrzöm. Boldog születésnapot, drága T., szeretettel, de irigykedve is, hiszen 150 év után egyetlen ráncod sincs, de hát a minőség nem öregszik!
Odaadó barátod: Audrey Hepburn”
