Íme, a film, amelynek elbűvölő hősnőjéről csak hosszú évekkel később derült ki, hogy a szovjeteknek kémkedett - legalábbis a rendező szerint.
1. Amélie és Audrey Tautou sokáig teljesen összenőtt sok néző tudatában, kevesen tudják azonban, hogy Amélie figuráját eredetileg Emily Watsonra írták, csakhogy a színésznő időközben leszerződött a Gosford Parkra, és különben sem tudott franciául. Így hát Jeunet-ék Vanessa Paradis-n kezdtek gondolkozni, ám a rendező megpillantotta Tautou-t a Vénusz Szépségszalon (1999) plakátján, és rögtön tudta, hogy mindig is őt kereste.
2. Tautou valóban minden szempontból tökéletes volt a bájos, de kissé elvarázsolt párizsi lány szerepére, ám volt egy „hiányossága”. Nem tudott kaviccsal a vízen kacsázni – ezt a jelenetet az utómunka során hozták létre némi speciális effektussal.
3. Meglepő, de Amélie karakterét elsősorban Dosztojevszkij regénye, A félkegyelmű és annak főhőse, Miskin herceg ihlette, aki egy ártatlan, krisztusi figurát jelenít meg egy véres, őrült világban. A film egyik mellékalakja, az író Hipolito neve szándékos utalás Dosztojevszkij regényének egyik karakterére, a tüdőbajos, nihilista kamasz Ippolit Tyerentyevre.
4. Nino (Mathieu Kassovitz) vezetékneve Quincampoix – ez egy falu neve, ami Párizstól körülbelül 60 mérföldre található északnyugatra. Quincampoix-ban van eltemetve a kerékpárbajnok, Jacques Anquetil, aki sok éven át Federico Martín Bahamontes legfőbb riválisa volt – aki az 1959-es Tour de France győztese volt. A filmben a fiatal Dominique Bretodeau pont neki szurkol ezen a versenyen - Anquetil a harmadik lett ugyanekkor, és ez a név annyira ritka, hogy a dolog nem lehet véletlen.
5. Jean-Pierre Jeunet már 1974 óta gyűjtötte mindazokat az eseményeket és történeteket, amelyekből az Amélie csodálatos élete sztorija végül összeállt.
A világjáró törpével végrehajtott tréfa például megtörtént az 1990-es években Angliában és Franciaországban is.
A törpe sztorijához még egy adalék: 1997-ben egy francia bíróság elítélte a Front de Libération des Nains de Jardins (Kerti Törpe-felszabadító Mozgalom) nevű titkos szervezet vezetőjét, amiért ellopott több mint 150 kerti törpét. A turisztikai látványosságokkal szelfiző törpe ötletét egyébként később egy online utazási iroda is felhasználta egyik reklámkampányában.
6. Míg a legtöbb filmes stáb jókora kuplerájt hagy maga után, Jeunet-ék szemétszedéssel és takarítással kezdtek minden forgatási helyszínen: összeszedték a hulladékot, felpucolták a mocskot, és lemosták a falfirkákat. Nem csak azért tették ezt, mert annyira jó fejek, hanem azért, mert ez illett a film és a hősnő naiv, kissé elvarázsolt világához.
7. A film hol zöld, hol sárga vagy piros színekben pompázó képi világát Juarez Machado brazil festőművész alkotásai ihlették. Amélie ágya fölött két festmény ékesíti a falat: az egyik egy kutyát ábrázol állatorvosi tölcsérrel a nyakán, a másik egy fehér pávát gyöngysorral a nyakán – ezek Michael Sowa német festő alkotásai, akárcsak Amélie képzeletbeli krokodil barátja.
8. Az Amélie lakásában játszódó jeleneteket egyébként egy németországi stúdióban vették fel, pontosabban Kölnben. Lehet, hogy nem akarták sokat utaztatni a fent említett festményeket.
9. A film egyik legemlékezetesebb helyszíne a Montmartre tér, de a kis zöldségárus bódé és a Café des 2 Moulins is máig létező helyszín. Igaz, a film bemutatója után a kávéház teraszán gyorsan lecserélték a székeket, nehogy a rajongók szétlopkodják azokat. A félelmük nem volt alaptalan: a kávézó a forgatás végén megkapta Amélie apjának kerti törpéjét – amit szinte azonnal el is loptak.
10. Jeunet eredetileg Michael Nyman szerette volna felkérni a film zenéjének megkomponálására, de ő volt elérhető. Szerencsére a rendező kapott valakitől egy Yann Tiersen CD-t, aki Nymanhoz hasonlóan minimalista stílusban dolgozik, viszont meglehetősen eklektikusan használja a hangszereket. Jeunet rögtön beleszeretett Tiersen zenei világába, és több korábban megírt darabját is felhasználta a filmben. Tiersen egyetlen új dalt ír a filmhez: a La valse d'Amélie című főcímdalt, amelyet több változatban vettek fel.
11. Egy, a film elején látható néhány másodperces snitt – mialatt a narrátor közli, hogy „kilenc hónapra rá megszületett Amélie” – egy terhes nőt mutat profilból, akinek a hasa villámsebességgel növekszik. Ezt a rövidke részt a készítők egy 1998-as, díjnyertes amerikai rövidfilmből, a 17 Second to Sophie-ból emelték át, amelynek alkotója,
Bill Cote hónapokon keresztül egy falra szerelt 16 mm-es kamerával rögzítette – naponta mindössze két képkockát elsütve – felesége várandósságát.
12. A filmet imádták a kritikusok és a nézők: öt Oscarra jelölték – a legjobb látványtervezés, a legjobb operatőr, a legjobb idegen nyelvű film, a legjobb eredeti forgatókönyv és a legjobb hang kategóriákban. Nyert két BAFTA-t, és kapott 5 jelölés, illetve és négy Césart, az Európai Filmdíjak gáláján pedig elnyerte az év legjobb európai filmjének, rendezőjének és operatőrének járó szakmai díjat és a közönségdíjat, amiből más fesztiválokon is szép számmal szerzett.
13. Az Amélie-t 2001. november 2-i bemutatója után 60 hétig (15 hónapig) játszották a mozik, ami elég elképesztő, és a nagyjából 10 millió dollárból készült alkotás több mint 174 milliós összbevétellel zárt, amihez még jön a DVD és egyéb kiadások bevétele és a tévés értékesítés, szóval szépen kaszáltak vele.
14. A rendező védjegye: Jeunet filmjeiben mindig vannak árvák – lásd Elveszett gyerekek városa (1995) -, és ez sem kivétel. Igaz, Amelie „csak” az édesanyját veszítette el, az apja még él, így inkább félárvának nevezhetjük.
15. Jeunet-t természetesen időről időre megkeresik azzal, hogy forgasson folytatást az Amélie csodálatos életéhez, hiszen annak idején világszenzációnak számított. De a rendező mindig nemet mond, amire több oka is van.
„Nem lehetne már ugyanazzal a színésznővel forgatni, mindenen spórolni kellene, mert nem lenne már akkora a büdzsénk sem, ráadásul Párizsban mostanában nagyon nehéz forgatni, mert mindenhol felújítások, építkezések vannak, szóval nagyon csúnya a város mostanság. Szóval nem, nem akarok folytatást, még tévésorozat formájában sem, csak ezt a kamu dokut akarom leforgatni”
– tette hozzá. Le is forgatta a kérdéses áldokumentumfilmet La véritable histoire d'Amélie Poulain címmel, egy 7 perces kis szösszenetet, amiből kiderül, hogy Amelie kommunista kém volt, akit még kiskorában szerveztek be, és karamellás cukorért adott ki apjától lopott államtitkokat az oroszoknak. A kisfilmet most te, kedves olvasónk is megnézheted: