Épp az irodaház másik épületébe költözik a Port.hu, én pedig a pakolászás közben döbbentem rá, hogy évek óta az egyik fiókban porosodott egy igazi retró kincs a '90-es évekből: az a Mindent vagy semmit társasjáték, amit Vágó István és Brunner Márta osztogatott vigaszdíjként az azonos című tévéműsorban! Nekem sajnos nem volt meg anno, de szép emlékeket őrzök róla, mivel mindig nagyon jókat játszottunk vele a húgommal, amikor vendégségbe mentünk egy ismerős családhoz. Így aztán amikor felbukkant egy szép példány az egyik netes adok-veszek csoportban, nem volt kérdés, hogy kell egy saját példány is a gyűjteményembe. Amióta előkerült a társas, egyfolytában régi kvízműsorokat nézegetek, innen is jött az ötlet, hogy akkor legyen ezekből egy retrócikk a Porton. Sajnos lekéstük az időzítéssel Vágó István születésnapját, ami február 14-én volt, de utólag is isten éltesse!

Nosztalgiázzunk együtt a kvízprofesszor legnépszerűbb televíziós vetélkedőivel! Idézzük fel együtt a Van benne valami, a Kerékbár, a Mindent vagy semmit és a Legyen ön is milliomos legemlékezetesebb pillanatait! Utazzunk vissza az időben abba a korba, amikor a tévében való szereplést még áhítatos ünnepként élte meg az átlagember, és nem a Mónika Show meg a Való Világ káromkodó tramplijait kellett néznünk, hanem elegáns urakat és hölgyeket, akik olyan patinás cégek reklámjai közt csillogtatták meg a műveltségüket és a lexikális tudásukat, mint a Centrum, az IBUSZ és a Malév (vagy épp színes maskarában estek bele a medencébe a Játék határok nélkülben).

Van benne valami

Vágó Istvánra annak idején a Riporter kerestetik című vetélkedőben figyelt fel 1976-ban Vitray Tamás, és a döntő után felajánlotta neki egy barkochbajáték vezetését. A Van benne valami 1987-ben indult el a Magyar Televízió műsorán, és egészen 1993-ig nagy sikerrel futott. A játékosoknak lényegében Vágó Istvánnal kellett barkochbázniuk, miközben folyamatosan ketyegett a rendelkezésre álló idő. A főcímdalt a korszak felkapott popsztárja, a Hungáriából kivált Dolly énekelte, aki egy igen mókás rímben foglalta össze a Van benne valami lényegét:

A témát ha VÁGOD,
teljesülhet az álmod!

A nyeremények ugyanis valóban az álom kategóriába tartoztak a '80-as években. A Centrum Áruház jóvoltából mosógépet, lemezjátszót vagy épp Romet motorbiciklit vihetett haza a pengeéles eszű játékos – no persze aki hazardírozott, és inkább a redőny mögötti tárgynyereményt választotta, az könnyen hoppon maradhatott, mert lehet, hogy ott csak egy golyóstoll árválkodott...

A vetélkedő népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Gálvölgyi János egy igen emlékezetes paródiát csinált belőle, amit 1988 szilveszterén vetített le az MTV. Gálvölgyi nemcsak a hebehurgya játékosokat alakította benne fergetegesen, de a kvízprofesszor Vágó Istvánt is kiválóan utánozta.

Kerékbár

Ez az 1989 és 1993 között futó tévéműsor lényegében az Egyesült Államokban 1975 óta nagy sikerrel vetített Wheel of Fortune magyar verziója volt, két fontos különbséggel. Az egyik: itt nem sorban pörgették meg a „szerencsekereket” a játékosok, hanem az mondhatott betűt és guríthatta a golyót a kerékbe, aki a leggyorsabban adott jó választ Vágó István kvízkérdéseire. A másik különbség: a játékosok pontszámai nem a tárgynyereményekre elkölthető forintokat jelképezték, hanem megszerzett kilométereket, amelyekkel be lehetett húzni egy-egy utazást Sopronba (190 km), Ciprusra (1800 km) vagy akár Dubajba (4280 km), az IBUSZ, a Malév Air Tours és a Chemol-Travel szponzorációjának köszönhetően.  

A fülbemászó főcímdalt ezúttal is Dolly énekelte. A rendszerváltás utáni években azonban már annyira nyilvánvalóvá vált a műsor Wheel of Fortune-re való hajazása, hogy a Kerékbár végül 1993-ban megszűnt, és még ugyanebben az évben elindult a Szerencsekerék (amit viszont már nem Vágó, hanem Gajdos Tamás és Klausmann Viktor vezetett).

Mindent vagy semmit

Színarany telefonkártya, GAZ furgon a GAZ-Impextől, Mezőbank, Limara, Top Joy, Pesti Műsor ingyen mozijeggyel – Vágó István válltöméses zakója és lehetetlen színű nyakkendője nélkül is azonnal be lehet azonosítani, hogy a reményekkel teli, hurráoptimista '90-es évek (vad)kapitalista Magyarországán járunk. A Mindent vagy semmit 1993 és 1999 között futott a tévében – az éveken át tartó siker záloga leginkább annak volt köszönhető, hogy Vágó István zseniális agyafúrtsággal gyúrt össze benne két népszerű, ám idehaza totálisan ismeretlen amerikai kvízműsort, a Jeopardy!-t és a Sale of the Century-t. Előbbiből a jól ismert sokképernyős elrendezést, és a frappáns nevű témaköröket vette át, egyre nehezebb, de egyre több pontot érő, ötletes fejtörőkkel. Utóbbi műsorból pedig azt az izgalomfokozó faktort vette kölcsön, hogy a győztes játékosnak az adás végén mindig döntenie kellett: vagy bevásárol az addig gyűjtögetett pontjaiból egy raklapnyi mesés tárgynyereményt, vagy visszatér a következő részben is, ahol ha ismét lenyom minden aktuális ellenfelet és megtartja a pontjait, majd megint visszajön, és talán a végén övé lehet majd az álomautó...

A játékötletek elcsaklizását és a saját vetélkedőkbe való importálását egyébként a derék kvízprofesszor sosem verte nagy dobra, viszont nemrég őszintén bevallott mindent erről az időszakról a Partizánnak adott interjújában.

Játék határok nélkül

A '90-es években még a Mindent vagy semmitnél is jobban vártuk a húgommal a Játék határok nélkül új részeit. Semmivel sem lehetett kirobbantani bennünket az Orion tévénk elől, ha arról volt szó, hogy megint színes hacukákban botladoznak a szívatós ügyességi feladatokban a svájci, cseh, walesi, görög, olasz, portugál és magyar játékosok. A külföldön akkor már évek óta népszerű Jeux Sans Frontières című vetélkedősorozatba mi csak 1993-ban csatlakoztunk be, így nem csoda, hogy az újdonság varázsával ható műsor 10. elődöntője örökre beleégett a retinámba – ez volt ugyanis az az adás, amelyet Kecskeméten rendeztek meg, és a feladatok Bartók Béla kultikus operája, A kékszakállú herceg vára köré lettek kitalálva. Hihetetlenül izgalmas kulturális kirándulás volt ez, mókás habszivacs jelmezekkel, és hatalmas tavirózsákból az úszómedencébe perecelő játékosokkal!

A végül magyar győzelemmel végződő, látványos vetélkedő házigazdája Geszler Dorottya és Vágó István voltak. A Bond-filmekbe illő öltönyt viselő kvízprofesszorunknak ez persze csak egy vendégszereplés volt, a következő, 1994-es évadtól ugyanis már Gundel-Takács Gábor volt az állandó társműsorvezető Geszler Dorottya (később pedig Borbás Mária) mellett. '93-ban azonban még nem akart semmit sem a véletlenre bízni az MTV, és inkább a tévés vetélkedők nagy veteránjának adták oda a csillagászati összegeket felemésztő show levezénylését, és az egész stáb igyekezett apait-anyait beleadni a profi szervezésbe és közvetítésbe. Ezt onnan tudom, hogy anno az általános iskolában az egyik osztálytársam büszkén mutogatta az Kékszakállú-epizód gépelt adásmenetét, amit a műsorban dolgozó anyukájától szerzett meg!

Legyen ön is milliomos!

Ennél a kisebb-nagyobb megszakításokkal 2000-től egészen 2019-ig futó, igen népszerű, kezdetben hetente, majd később már minden hétköznap jelentkező műveltségi vetélkedőnél a korábbi Vágó-műsorokkal ellentétben már meg kellett vennie a tévének a Who Wants to Be a Millionaire? licencjogait a brand eredeti tulajdonosától, a Celador nevű produkciós cégtől. Az eredeti brit változat 1998-ban indult el az ITV-n, és azonnal kirobbanó siker lett, mivel a feje tetejére állította az addigi műveltségi vetélkedők jól ismert dramaturgiáját. Itt ugyanis nem egymással viaskodtak időre a versenyzők, miközben gombokat nyomogattak és villámkérdésekre válaszoltak, hanem a hol kekeckedő, hol segítő szándékú (de persze többnyire azért ekkor is gonoszkodó) játékvezető orra előtt ültek, egy olyan fullasztó, arénaszerű stúdióban, ahol szinte sercegett a levegő a feszültségtől – főleg amikor 40 millió forint volt a tét!

Vágó István 2000-től 2008-ig volt a vetélkedő házigazdája az RTL Klubon. Ezalatt nem egy játékelem („Telefonos segítséget kérnék!”, „Felezzük meg, Vágó úr!”) és műsorvezetői bonmot vált mémmé vagy épült be szervesen a közbeszédbe (lásd az elhíresült „Tökön szúrom magam!”-elszólást a lenti videóban, amikor a mindig higgadt úriember Vágót kihozta a sodrából az egyik tötyörésző játékos). A vetélkedő a fénykorában, Vágó műsorvezetősége alatt nem ritkán 1,8 milliós nézettséget is produkált, ezt a sikert azonban a későbbi házigazdák (Fábry Sándor és Friderikusz Sándor, illetve legutóbb a TV2-n Gundel Takács Gábor) már nem tudták megismételni. És bár Gálvölgyi-paródia természetesen ebből a Vágó-műsorból is készült, igazából magán a Legyen ön is milliomos!-on is rengeteget lehetett nevetni.