Már 31 éve, hogy bemutatták az Oscart, Sylvester Stallone felejthetetlen gengszterkomédiáját. A John Landis által rendezett vígjáték az azonos című, 1967-es francia film feldolgozása volt, bár az amerikai változatot több helyen is átírták. A fő téma azonban mit sem változott: a nagy gazdasági világválság éveiben a New York-i maffiavezér, Angelo Provolone (őt alakítja Stallone) megpróbál jó útra térni – ám a régi beidegződések miatt lépten-nyomon előkerülnek a fegyverek, no meg a rossz arcú gengszter cimborák...

Az Oscar Stallone karrierjében egy óvatos kísérlet volt arra, hogy a muszklimiska akciósztár komikus szerepben is kipróbálhassa magát (ugyanúgy, ahogy azt a kollégája, Arnold Schwarzenegger tette ekkortájt az Ikrekkel és az Ovizsaruval), ám a film kritikai és nézettségi szempontból is csúnyán megbukott: a bevétele még a 35 millió dolláros gyártási költségét sem érte el. Furcsa módon azonban nálunk igazi kultfilm lett, ami többek között a nagy színészeink parádés szinkronjának és a nyelvi leleményekkel teli magyar szövegnek volt köszönhető. Nem egy mondata a filmnek szállóigévé vált idehaza az elmúlt évtizedekben – ezekből szedtünk most össze egy csokorra valót.

1. „Persze, hogy tudtam, csak nem sejtettem!”

A magyar köznyelvbe mára már szervesen beépült, gyakran idézgetett mondat akkor hangzik el, amikor Provolone (magyar hangja: Gáti Oszkár) megtudja, hogy Oscar, a sofőr csapja a szelet a lányának, ráadásul gyerekük is lesz...

2. „– Az egy nagyon kulturált lebuj. – Nem lehet az, ha az én sörömet mérik!”

Ez a párbeszéd akkor hangzik el, amikor Provolone könyvelője, Anthony Rossano (Vincent Spano, magyar hangja: Pusztaszeri Kornél) fizetésemelésért kuncsorog a maffiavezérnél, hogy jobb parti lehessen a menyasszonyául kiszemelt lány és annak apja szemében – csakhogy az utóbbi nem más, mint maga Provolone! Ekkor zajlik le az alábbi, mókás párbeszéd:

– Provolone úr, van szerencsém megkérni az ön lánya kezét!
– Hogy mondtad?
– Igen, az ön lánya szédített meg!
– Az én lányom? Honnan ismered a lányomat?
– A Club 33-ban találkoztunk.
– Abban a lebujban?
– Az egy nagyon kulturált lebuj!
– Nem lehet az, ha az én sörömet mérik!

3. „Ez nem egy egyszerű öltöny, ez egy Finucci!”

A két táncos lábú, zongorarajongó Finucci testvér (Martin Ferrero és Harry Shearer) igen emlékezetes karakterei voltak ennek a filmnek. Mi, nézők ugyanis nagyon jól tudjuk róluk, hogy közönséges szabók, a lánykérésre készülő könyvelő, Anthony viszont azt hiszi, ők ketten veszett hírű bérgyilkosok! Érdekesség, hogy a magyar változatban Szokolay Ottó szinkronizálta Luigi Finuccit, a testvérét, Guidót pedig a szintén legendás szinkronhangnak számító Verebély Iván.

4. „Lehet, hogy egyszer megcsináljuk magának is.”

Szintén a Finucci testvérek felejthetetlen mondata – igaz, ők egy divatos szabású öltönyre gondoltak. Szegény Anthony viszont azt hiszi, hogy a lánykérés miatt ő is ugyanúgy holtan fogja végezni, mint a Kölyökképű, akinek a halálhírét az újság is megírta...

5. „Rocco, a rumos rabló...”

...rácsapott egy ragyogó drágakőrakományra, de rettentő rémesen ráfaragott.

Ez a mókás mondat akkor hangzik el, amikor a maffiózóból bankárrá átlényegülni kívánó Provolone felfogad egy kifinomult ízlésű beszédtechnika tanárt, aki nem más, mint dr. Thornton Poole, a különc nyelvészprofesszor (Tim Curry, magyar hangja: Kerekes József). Mivel a kőagyú Provolone elég lassan halad a felső tízezer kifinomult beszédstílusának elsajátításával, dr. Poole „életszagú” példamondatokkal próbálja átnevelni – és lám, az ex-gengszterfőnöknek máris prímán mennek a nyelvtörők, ha abban hozzá hasonló maffiózók szerepelnek!

6. „Ez így van, doki! Mindenki tudja, hogy tisztességes csirkefogó.”

De ez a kijelentés ugye Provolone és díszes kompániája esetében egy oximoron, ahogy arra dr. Poole a maga diplomatikus módján fel is hívja a gengszterek figyelmét. Az érzékeny lelkű, bár kicsit kettyós prof pókerarca ráadásul akkor is megmarad, amikor kiderül, hogy a beígért pénzzel teli táskát valójában a szobalány vitte magával a Provolone-kúriában zajló purparlé közepette, neki pedig csak egy halom szexi fehérnemű jutott...

7. „Félretettem vészhelyzetre.”

A hollywoodi filmek évtizedek óta visszatérő, örök poénja az úgynevezett „fegyverkipakolós” jelenet, amelyben egy-egy harcias szereplő vicces rajzfilmfiguraként annyi stukkert, revolvert, flintát, bökőt és békanyúzót pakol ki a zsebeiből, az alsógatyájából vagy épp a zoknijából, amennyi fizikailag el sem férne nála. Az örök klasszikus klisét láthattuk többek között a Rendőrakadémiában, a Mad Max 3-ban és A Karib-tenger kalózai-filmekben is, az Oscarban pedig Provolone egyik gengsztere, Connie (Chazz Palminteri, magyar hangja: Hollósi Frigyes) az, aki megszokásból még azután is pisztolyt hord magával, hogy a maffiacsapat elvileg már jó útra tért.

8. „Nincs is jobb, mint egy szép, nagy, olasz esküvő.”

A számtalan félreértésből adódó poént felsorakoztató filmben a jó Clemente atya (Don Ameche, magyar hangja: Velenczey István) le van maradva egy brossurával, ő ugyanis még úgy tudja, Provolone lánya Mr. Underwooddal fog összeházasodni. Provolone felesége, Sofia (Ornella Muti, magyar hangja: Farkas Zsuzsa) persze üstöllést helyesbít, hogy valójában a könyvelő, Anthony Rossano a vőlegény... Amiről persze Provolone hallani sem akar, és már le is zsírozta, hogy a férj inkább a kelekótya nyelvészprofesszor, dr. Poole lesz!