Lehet, hogy ma már kevesen ismerik, de annak idején a A Pont Neuf szerelmesei nagy durranás volt, és nem a címben szereplő híres párizsi híd miatt, hanem egy feltörekvő fiatal színésznő alakítása okán (is).
Az idei év egyik legfelkapottabb európai filmje, számtalan díj várományosa az Annette című musical, amely Adam Driver és Marion Cotillard főszereplésével, a Sparks zenéjére készült, és amelyet Leos Carax rendezett. Akinek jól csengő neve valószínűleg sokaknak nem lesz ismerős, ami nem csoda, hiszen utoljára 2012-ben jött ki munkája, a zavarbaejtő, majdnem nézhetetlen Holy Motors, vagyis ritkán hallani róla, pedig valamikor ő volt a francia mozi talán legnagyobb ígérete – akkor, amikor bemutatták A Pont Neuf szerelmeseit (1991).
A címbeli Pont Neuf, azaz a Kilencedik Híd Párizs legrégebbi, ma is álló hídja, 1604-ben adták át a forgalomnak – a másik nyolc, korábban megépített híd már nem létezik – és a maga korában a főváros leghosszabb és legszélesebb hídja volt. Amit aztán a 90-es években fel kellett újítani, és ez adja történetünk apropóját. Alex fiatal, a munkanélküli párizsi akrobata (Denis Lavant) hajléktalanként a felújítás miatt lezárt Pont-Neuf hídon szokta meghúzni magát. Miután a metróban megpillant egy fiatal lányt, aki elbűvöli, az egyik reggel egy fiatal nővel ismerkedik meg a hídon. Michele, a fiatal festőnő (Juliette Binoche) attól fél, hogy mindkét szemére megvakul, és nem tudja gyakorolni a hivatását, ezért menekül el rendezett polgári életéből. A két fiatal szenvedélyesen egymásba szeret, és extatikus perceket él át a forradalom 200. évfordulóját ünneplő Párizsban. Csakhogy a városban plakátok jelennek meg, azzal az üzenettel, hogy a lány látása megmenthető, térjen haza – a fiú pedig kétségbeesett lépésre szánja el magát.
A Pont Neuf szerelmesei hatalmas siker lett – nyilván nem a Titanic vagy a Ryan közlegény megmentése nagyságrendjében, de minden filmfesztivál kötelező darabja lett. A valóban eredeti hangvételű és ritmusú, egészen őszinte hangvételű film nagyot tarolt az Európa Filmdíj átadóján is, és a díjazottak egyike az akkor még nagyrészt ismeretlen Juliette Binoche volt. Igaz, volt már egy fontos filmje, a Milan Kundera regénye alapján készült A lét elviselhetetlen könnyűsége (1988), de Binoche-t Carax és ez az alakítás tette sztárrá akkor és mindenkorra. A film másik főszereplője, Carax kabalaszínésze, a valóban akrobata Denis Lavant kevésbé futott be, részben azért, mert fura külseje sok szerepre nem tette alkalmassá, részben azért, mert nagyon előnytelenül öregedett, de keresett karakterszínész ma is. És miért lehetett azóta csak keveset hallani Caraxról?
Részben azért, mert anyagilag a film hatalmas bukta lett, mivel a rendező csapongó elképzelései megsokszorozták a költségvetést, és elterjedt róla, hogy nehéz vele dolgozni, részben azért, mert öntörvényű művészként sokszor nézhetetlen történeteket rakott össze. Az Annette sikere talán újra meghozza a szerencséjét.
