Itthon csak 1985-ben mutatták be a Házibulit, és bár nemzedéki kultfilm lett, a hazai mozis szaksajtó nem volt elájulva tőle.
A francia mozikban 1980-ban bemutatott Házibuli volt Sophie Marceau első filmje, amit csak „könnyű nyári munkaként” vállalt el, miután az édesanyja véletlenül ráakadt egy újsághirdetésére, amiben reklámokhoz kerestek tiniket. A 13 éves Sophie jelentkezett is a modellügynökségnél, ahol pont ekkor válogattak tinédzser szereplőket Claude Pinoteau új filmjéhez, a Házibulihoz. A film rendezője a saját bevallása szerint „már ekkor biztos volt abban, hogy ki lesz Vic”, aki élete legelső házibulijába készül, ahol nemcsak zene és tánc vár rá, hanem az első szerelem is.
A szeptemberi iskolakezdésre le is forgatták a filmet, és a rendező mindennel elégedett volt, kivéve a főhősnő nevét, mert őt ekkor még úgy hívták, hogy Sophie Danièle Sylvie Maupu.
Pinoteau azonnali névváltoztatást javasolt, és oda is adott a fiatal színésznőnek egy Párizs-térképet, hogy valamelyik utca vagy tér elnevezését vegye kölcsön művésznévnek. A tinilány a Marceau sugárútra bökött rá, így a Házibuli premierje után Sophie Marceau-ként ismerte meg a világ.
Érdekesség, hogy Magyarországra csak többéves késéssel jutott az 1980-as Házibuli: 1985. február 28-tól vetítette a Mokép. Vic anyja Halász Judit hangján pörölt a lányával, a bakfis Sophie Marceau-t pedig Balázsi Panna szinkronizálta,
a korabeli magyar szaksajtó viszont nem volt különösebben elájulva tőle.
A Filmvilág például sommásan annyit írta róla, hogy „túl hosszú”, valamint hogy
a tét nélkül vígjáték nem az igazi.
