Minden igaz: a vámpírok köztünk élnek, vért isznak, nem látszik a tükörképük, és csak akkor léphetnek be valahová, ha behívják őket; rosszban vannak a vérfarkasokkal – és náluk is nagyobb pancserek!
2014 környékén még kevesen tudták pár filmesen és pár filmfesztiválozón kívül, hogy ki az a Taika Waititi. Ekkor mutatták be Hétköznapi vámpírok (2014) című áldokumentumfilmjét, amit Jemaine Clement nevű haverjával együtt készített, és amiben mindketten főszereplők, producerek, forgatókönyvírók és rendezők is voltak. És a groteszk vámpírmese, illetve az azt követő bájos Vademberek hajszája egy csapásra híressé tette hősünket. Annyira, hogy váratlanul Hollywoodból is megkeresték, hogy ugyan, forgassa már le a Thor: Ragnarököt, most pedig Jojo Rabbit címmel vicces filmet rendez Hitlerről, akit ő maga játszik. Vagyis a vámpírmesében kellett, hogy legyen valami, amire mindenki felkapta a fejét!
Már az alaphelyzet is elég bizarr. Wellingtonban, Új-Zéland inkább kisvárosnak ható fővárosában egy sötét, de korántsem eldugott házikóban együtt él négy vámpír, ami ugyebár adja a vicces helyzetek sorát, hiszen nem elég, hogy mindegyik más vérmérsékletű (ez nem akart szóvicc lenni, mégis az lett), mindegyikük más korból is származik, és másként vesz részt a házimunkában. Viago (379 éves) kedves, de feszengő típus, Vladislav (862) kicsit extrém, de már enyhén életunt, Deacon (183) amolyan lázadó típus, némi náci múlttal, Petyr (8000) pedig olyan, mint egy kövület, annyira öreg.
Mi pedig bepillantást kapunk hétköznapi életük megannyi furcsa részletébe. Megtudjuk, milyen nehéz vámpírként bulizni menni, hiszen nem látod a tükörképed, így azt sem tudod, hogy nézel ki, ráadásul csak olyan szórakozóhelyre mehetsz, ahová be is hívnak, és így tovább. Aztán egy félresikerült vacsora után új taggal bővül a társaság, aki később magával hozza egy ember barátját is, és innentől kezdve aztán minden elég komplikálttá válik, mert megjelenik egy vámpírvadász és egy rakás vérfarkas is.
Waititi és barátai pedig tényleg a feje tetejére állítanak mindent, amit a vámpírfilmekből tanultunk, és teszik ezt ragadósan jó kedvvel. Az áldokumentumfilm meg roppant szórakoztató műfaj, és a Hétköznapi vámpírok is folyton alkalmat biztosít minden szereplőnek, hogy kibeszéljenek az adott szituációból. Mivel minden főhős tényleg elbaltázott karakter – általában inkább kiégett alkoholistának tűnnek, mint a többi vámpírfilm erős, szexi, vad és/vagy mélabús elátkozott figuráinak – ez a kibeszélés remekül működik, mert minden mondatukkal tovább rombolják a mostanában igencsak elkoptatott mítoszt.
A Jemaine Clement és Taika Waititi író-rendező-főszereplő páros (Clement Vladot, a maori származású Waititi pedig Viagót játssza) szinte mindenben szembemegy a műfaj szabályaival, és lássuk be, van is mit kifigurázni. Mert a vámpírok tényleg bénák – gondoljunk csak Tom Cruise-ra az Interjú a vámpírralból vagy Robert Pattinsonra bármelyik Alkonyat-filmből.
