A Száguldó bomba (2010) három főszereplője Denzel Washington, Chris Pine és egy mérgező vegyszerekkel megtömött, vezető nélkül száguldó, állati hangon nyögő vonat. Ami ne vár meg senkit, és ez a baj.
Kezdjük ezúttal is egy kicsit messzebbről. Nagyon fiatal koromban volt egy kedvenc filmem, a „börtönből szökés” műfajban: a Szökevényvonat (1985). Az Amerikában dolgozó Andrei Konchalovsky rendezte, Jon Voight és a nagyon fiatal Eric Roberts voltak a főszereplői, akik egy, egészen fent északon lévő börtönből szöknek meg, majd felkapaszkodnak egy tehervonatra, csakhogy a masiniszta szívrohamot kap, ők pedig csöbörből vödörbe kerülnek a megállíthatatlanul száguldó vonaton. Baromi izgalmas és nagyon látványos film volt, bár mostanra elfeledték, de nagyon sok pénzbe fogadnék, hogy a néhai Tony Scott is látta, mielőtt megcsinálta volna a Száguldó bomba (2010) című filmjét, amely egyben utolsó munkája volt.
Szegény Tony Scott a nála jóval tehetségesebb bátyja, Ridley árnyékában élt és dolgozott, és bár voltak nagy sikerei, például a Top Gun (1986), Az utolsó cserkész (1991) vagy a fiatal Quentin Tarantino által írt Tiszta románc (1993), sosem volt képes azt a minőséget és eredetiséget produkálni, mint a testvére. A Száguldó bomba történetét sem ő találta ki, egy, 2001-es megtörtént esetet dolgozott fel, amikor a két vonatvezető egymás tudta nélkül egyszerre szállt le a lassan mozgó vonatról egy váltó miatt egy ohiói állomásom, de egyikük sem tudott visszamászni, így a felgyorsuló jármű végül 66 mérföldet tett meg, mire sikerült megállítani. Itt is pontosan ez történik:
egy tehervonat száguld a végtelen amerikai tájon, tartálykocsijában rendkívül mérgező vegyi anyaggal, ami egy egész várost is elpusztíthat.
Minden szakértő tudja, ha nem sikerül időben megállítani a szerelvényt, a következő éles kanyarnál kisiklik, felborul, és a gáz a levegőbe kerül. A vasúttársaság két alkalmazottja, a veterán, nyugdíj előtt álló Frank (Denzel Washington) és a fiatal, kitörési lehetőségeket kereső Will (Chris Pine) egy másik vonaton a „szökevény" nyomába ered. Sem a főnökeik, sem a katasztrófa-elhárítás vezetői nem bíznak bennük, pedig Frank tapasztalata és Will fiatalos lendülete lehet a megoldás, hogy megmentsenek egy várost.
Scott és kedvenc színésze, Denzel Washington előző közös munkája, a Hajsza a föld alatt (2009) is egy száguldó szerelvényen játszódott, igaz, nem vonaton, hanem metrón. Egy kritikában „vonatpornóként” emlegették a filmet, és ebben van valami. A vonat maga is szereplő, érződik az ereje, az energiája – tényleg ki is siklott a forgatás alatt, ami persze nem szerepel a filmben -, amire a filmesek még rá is játszottak: a vonat dübörgéséhez állathangokat kevertek, hogy fenyegető egyéniséget kapjon. A többi a csavaros, de hihető sztori hozza, és a két főszereplő. Chris Pine persze nem érhet a nagy Denzel nyomába, de teszi a dolgát tisztességgel, Washington előtt pedig le a kalappal, mert a kaszkadőrmutatványok egy részét maga csinálta. Bár fél a magasságtól, mégis hajlandó volt a mozgó szerelvény tetején futkorászni – persze biztosítókötelekkel -, ami már csak azért is volt veszélyes, mert értelemszerűen üres vagonokkal ment a vonat, amiknek így ijesztően nagy kilengésük volt.
A PORT.hu zenés műsora, a SZESSÖN e heti vendége a Nem akarok beleszólni trió egyik frontembere, Fancsikai Eszter, aki a YouTube-ról úgy lehet ismerős mint Vegamama. Most megmutatta, hogy mit tud a dobok mögött.
