Mármint Depp tudata. Akarom mondani, az általa játszott zseniális tudós életre kelt intelligenciája? Kell-e nekünk a tudás, ha az korlátlan, és egyáltalán, mi az, hogy korlátlan?
Volt idő, nem is olyan rég, amikor Johnny Depp nem kizárólag elmaszkírozott bohócokat, pontosabban kalózokat, indiánokat, vámpírokat vagy bajuszkirály nemzetközi szélhámosokat alakított, hanem a saját arcát adta egy-egy filmhez. És nem biztos, hogy a saját agyát, de most induljuk ki abból, hogy Depp szuperintelligens, olyan intelligens, hogy tudósként ő a mesterséges intelligencia legelismertebb szakértője.
Éppen áttörés előtt áll, kolléganőjével (Rebecca Hall), aki egyben a felesége is, már majdnem képes ötvözni a világ összes tudását az emberi érzelmek teljes skálájával. Csakhogy kísérletei miatt egy radikális technológia-ellenes szervezet merényletet követ el ellene, őt magát súlyosan megsebesítik, az általa irányított szervezet laborjait megrongálják országszerte. Hogy a sok tudás ne menjen veszendőbe, a haldokló tudós és kedves neje úgy döntenek, hősünk az általa kifejlesztett gép tesztalanyává válik, és a tudatát feltöltik a gépbe. A következményekre azonban senki sem számít – elsősorban azért, mert azok teljesen kiszámíthatatlanok. Mert az önálló életre kelt új tudat, új szuperintelligencia elképesztő fejlesztéseket hajt végre a tudomány, a technika és az egészségügy területén, az általa létrehozott nanorészecskék képesek mindent megtisztítani a környezetszennyezéstől, csakhogy ez a tudat az internet segítségével mindenhova eljut, és ahol akarja, átveszi az irányítást.
És a Transzcendens (2014), amelyet az a Wally Pfister készített rendezői bemutatkozásaként, akit sokáig Christopher Nolan operatőreként ismert a szakma – és mint ilyen kapta meg Oscar-díját az Eredetért -, rengeteg kérdést vet fel. Talán túl sokat is így egyszerre, de teszi ezt jó arányérzékkel, okosan és izgalmasan, mert a film készítői nagyon figyeltek arra, hogy ne csak tudományos és teoretikus kérdésfelvetésekről szóljon ez az egész, hanem akció is legyen. Merthogy a Kate Mara vezette terroristák nem állnak le, sőt, nem csak a tudós régi barátját (Paul Bettany) állítják maguk mellé, hanem a mérhetetlen fejlődés potenciális veszélyeitől megriadt FBI ügynöke (Cillian Murphy) is súg nekik, a tét pedig olyan nagy, hogy azt sokan fel sem fogják – miközben az egészet mégiscsak a szerelem irányítja!
