Pár tucat marcona tálib harcos még 2005 nyarán felkoncolt egy ellenük küldött amerikai kommandós egységet, ám egyetlen katona életben maradt, hogy elmesélhesse a történetüket.
Ha egy kudarcot vallott, szigorúan titkos katonai küldetésnek csupán egyetlen túlélője van, akkor az illető beszámolóját rendszerint némi kétkedéssel szokták fogadni, ám amikor Marcus Luttrell, az egykori Navy SEAL megjelentette visszaemlékezését Lone Survivor címmel a katasztrofális kimenetelű Vörös Szárnyak hadműveletről, nem sokan akadtak, akik kétkedtek a szavaiban. Az ütközet ugyanis rendkívül jól dokumentált volt, Luttrellt pedig sok éves szolgálat után nem csak tapasztalt veteránként, de szavahihető harcosként is ismerte mindenki. És különös módon a könyvből készült filmet, A túlélőt (2013) sem érték az ilyenkor szokásos támadások, talán annak is köszönhetően, hogy a megtörtént eseteket előszeretettel feldolgozó rendező, Peter Berg sem arról híres, hogy előszeretettel másítja meg a valós történteket.
De mi is történt a Vörös Szárnyak hadművelet során? 2005. június 28-án az amerikai hadsereg az afganisztáni hegységek között rejtőző tálib vezér, Ahmad Shahd és harcosai felkutatására és megsemmisítésére készült. A hadművelet első fázisában egy négyfős, SEAL-kommandós osztagot dobtak le a hadúr főhadiszállása közelében, ám őket hamar felfedezték, és a négyesből egyedül Marcus Luttrel maradt életben, részben a szerencsének, részben egy közeli afgán falu barátságos lakóinak köszönhetően. Berg pedig nem csinál mást, mint egyrészt hűen dokumentálja az eseményeket, másrészt mindent baromi izgalmasan tálal – és a kettő ez esetben nem zárja ki egymást. A sziklás hegyoldalon megvívott összecsapás során minden robbanás, esés és zuhanás tényleg valóságosnak tűnik, és néha szinte a nézőnek is fáj.
Na jó, a valóságban nagyjából 20-30 harcedzett tálib harcos csapott le az amerikaiakra, itt sokkal többet mutatnak ennél, de nagyjából ennyi túlzást engedtek meg maguk a készítők. Sokkal többet nem is lehetett volna, mert az igazi Luttrell gyakran rájuk nézett, ha kell, pontosítva a részleteken. És ő ugyan kissé hasonlít az őt játszó, itt szakállasan szereplő Mark Wahlbergre, de a való életben legalább egy fejjel magasabb a színésznél. És Walhberg jó társaságot kapott Ben Foster, Emile Hirsch és Taylor Kitsch személyében, és hát hármuk sorsát a fentebbiek fényében ki lehet találni, felettesükként pedig megkapjuk Eric Banat is. Aki ugyebár játszott már egy olyan háborús filmben, ahol egy csúfos amerikai vereséget morális győzelemként állítottak be, ami nagy divat arrafelé - A Sólyom végveszélyben volt a címe.
