Amikor az angyalok megvadulnak - Légió

A Jóistenke egy napon úgy dönt, elege van az emberiségből, és elküldi hozzánk végrehajtó angyalait, de egyikük szerencsére mellénk áll. Kenetteljes horrormese, amit Paul Bettany tesz érdekessé.

Az Úr elveszti hitét az emberiségben, megelégeli bűneit, és ez abszolút érthető, így is túl türelmes volt. Gábriel arkangyal vezetésével leküldi a Földre az angyalok légióját, hogy pusztítsák el az emberi fajt. A mennybéli sereg, amely sorait megszállt, démonként viselkedő emberek erősítik, azonban nem várt ellenállásba ütközik. Az emberiség egyetlen reménysége az új-mexikói sivatag egyik pihenőhelyén dolgozó, illetve veszteglő néhány emberben van, akik akaratlanul is az apokalipszis frontvonalában találják magukat. Szerencsére a saját szárnyait levágó, az emberiségben mélyen hívó Mihály arkangyal a segítségükre siet – és hoz magával némi nehézfegyverzetet is. Hamarosan kiderül, hogy feladatuk a várandós pincérnő védelme, aki a második Messiást, az emberiség utolsó reményét hordja a szíve alatt.

A 2010-es Légió természetesen nem jó film, van, aki egyenesen utálja, én egyrészt amolyan bűnös szórakozásnak tartom, másrészt imádom a Mihály arkangyalt játszó Paul Bettanyt. Az angol színészt éppen most láthattuk a Bosszúállók: Végtelen háborúban, de szerepelni fog a Solo: Egy Star Wars-történetben is, és mindig zseniális. Még akkor is, ha egy finoman szólva gyorsan megírt és udvariasan fogalmazva nem a legügyesebben összerakott, olcsón legyártott horrorfilm főszerepét kell vinnie. Mert a vallásos rizsa ellenére ez egy szimpla horror, ahol szokás szerint egy maréknyi ember, mind-mind különböző feláldozható karakter várja a sorsát a Nagy Leszámolás idején. És a film pont addig izgalmas és jó, amíg a hosszúra nyújtott felvezetés tart, amíg megismerjük a benzinkúti kávézóban összegyűlt népséget, akire elsőként egy kedvesen mosolygó öregasszony támad rá, aki aztán a plafonon parádézik, majd megérkezik Mihály.

A többi már csak eszetlen hentelés, a megszállott emberek hordáinak lemészárlása és időről időre egy-egy mellékszereplő beáldozása. Aki legalább három horrorfilmet látott már, az azt is meg fogja tudni mondani, kik és milyen sorrendben távoznak majd az élők sorából. De ezzel nincs semmi baj, ez egy ilyen műfaj, és ennyi pénzért ezt kapjuk, Bettany előtt pedig le a kalappal, hogy ezt is bevállalta, és ha bevállalta, akkor nem csak tisztességgel végigcsinálta, hanem láthatóan élvezte is, és vitte magával a többieket is, a mindig megbízható Dennis Quaidet vagy a várandós pincérlányt játszó Adrianne Palickit. És ezért messze nem volt annyira gáz a végeredmény, sőt, ez alapján készült a vagy 25 évvel később játszódó, de ugyanezzel az alapfelállással játszó sorozat, a Bukott angyalok is.