A Jóbarátok sztárját a jóisten is vígjátékokhoz teremtette, ez áll neki igazán jól, ami nem jelenti azt, hogy ne próbálhatná ki magát más műfajokban. A Boldogság bármi áron erre a legjobb bizonyíték.
Jennifer Aniston cuki és jópofa, ezt mindenki tudja, ezért kap mindig olyan szerepeket, amiben cuki és jópofa nőket alakít. Igaz, nagy ritkán, szökőévenként ha egyszer játszik mást is, mint a Jóravaló feleségben (2002) vagy a Kisiklottakban (2005), de olyasmit egész pályafutása alatt nem vállalt be, mint a Boldogság bármi áron (2014) című drámában – ami pont NEM a boldogságról szól, a cím amúgy is a magyar forgalmazó leleménye, az eredeti csak Cake, vagyis Torta volt.
Claire-nek (Aniston) sajog mindene. Fájdalma eléggé nyilvánvaló a hegekből, melyek a testét fedik és abból, ahogy vonszolja magát, beleremegve minden egyes bizonytalan lépésbe. Hasonlóan gyengén rejtegeti az érzelmi fájdalmakat is, ugyanis az egykori ügyvédnőnek autóbalesete volt, amelyben elveszítette fiát. Elmarta maga mellől a férjét és a barátait is, még a fájdalommal élők támogatócsoportjából is kirúgatta magát. Az egyetlen, aki még megmaradt Claire egyébként teljesen remete életében, a házvezetőnője, Silvana (Adriana Barraza), aki alig tudja tolerálni munkaadója alkohol és nyugtatók iránti csillapíthatatlan vágyát. Ám Claire egyik társának a fájdalommal élők támogatócsoportjából, Ninának (Anna Kendrick) öngyilkossága felfedi egy másik szenvedélyét is. Ahogy Claire szép lassan beilleszti magát Nina férje (Sam Worthington) és fia életébe, lehet, hogy végül megtalálja a megváltást. Amihez, bizarr módon, de egy tortán keresztül vezet az út. Átvitt értelemben.
A film főszerepére egyébként nem Aniston volt az első jelölt, rá csak azután gondoltak, hogy egy kolleganője az utolsó pillanatban visszalépett, vagyis tulajdonképpen beugrószerepről van szó, utólag nézve azonban remek választás volt. Neki szerintem nagyon kellett, hogy végre kilépjen abból a dobozból és szerepkörből, ahova egyébként nagyon illik, de ami nyilván már semmiféle kihívást nem jelentett számára. Látszik is, hogy mindent belead a játékába – az Oscar-versenyen ugyan ezt nem értékelték, de egy Golden Globe-jelölést megért. A színésznőt egyébként egy közeli barátnője, Stacy Courtney kaszkadőrnő inspirálta a szerep megformálásában. Courtney munkája során súlyos balesetet szenvedett, évekig krónikus fájdalommal élt, a lábait 23 alkalommal műtötték, miközben opiátfüggővé vált, de végül szó szerint lábra tudott állni, maga mögött hagyta a függőségét, és újra dolgozni kezdett. Ennek a filmnek is ő volt a kaszkadőr koordinátora – igaz, messze nem akciófilmről van szó. Akit pedig érdekel, mi is az a filmben is központi szerepet játszó opiátfüggőség, nézze meg az HBO remek dokumentumfilmjét, Az évszázad bűntényét.
