Meg egy svéd, így jön össze a Négy tesó, akik persze nem vértestvérek, de egy anya nevelte fel őket, akiért mindent megtennének. Meg is tesznek mindent.
Volt idő, amikor egyszerre volt bátor és menő dolog fekete filmesnek lenni Amerikában, és John Singleton (Fekete vidék (1991) Hazug igazság (1993)) volt a legsikeresebb fekete rendező, sikeresebb volt, mint Spike Lee! És ebben Hollywood is meglátta a lehetőséget, az idén elhunyt Singleton pedig nagy költségvetésű, afro-amerikai tematikájú filmeket rendezhetett, mint a Shaft (2000) remake, és szép lassan betagozódott az Álomgyár szerkezetébe, nagy nevekkel dolgozva, többnyire erős közepes, de mindig vállalható munkákat készítve, mint amilyen a Négy tesó (2005), amiben azért még mindig ott van a fekete szál, hiszen a négyből kettő tesó fekete tesó.
Ami persze eredetileg nem így nézett ki, hiszen a film Henry Hathaway 1965-ös, John Wayne és Dean Martin főszereplésével készült westernje, A négy mesterlövész remake-je, de ez majdnem mindegy is. Itt a hideg és szélfútta Detroitban járunk, Michiganben, ahol valakik kirabolnak egy élelmiszerboltot. Mindennapos eset. Ám a brutális támadók akciója áldozatot követel: egy idős asszonyt, akinek négy gyermeke van. Négy örökbefogadott fia, akik a saját anyjukként szerették őt. Így a Mercer-fivérek, a forrófejű Bobby, a kőkemény Angel, a családapa és üzletember Jeremiah és a kemény rocker Jack összejönnek, hogy anyjuk halálának ügyét a saját kezükbe vegyék. Azonban a gyilkos után nyomozva hamarosan rájönnek, hogy a rablás csak figyelemelterelés volt, „ügyintézésük" megszokott, régi módszereik újfajta következményekkel járnak.
És a Négy tesó két szinten is jól működik, kőkemény bosszúmeseként, amiben hőseink mindent és mindenkit legázolnak, akinek csak köze volt anyjuk (Fionnula Flanagan) halálához, másrészt négy fajsúlyos arc történeteként. Akiket a nyomorból és reménytelenségből, adott esetben a szexuális bántalmazásból menekített ki egy asszony, és most nem tudják ezt másként meghálálni, mint erőszakkal. És ehhez remek figura mind Mark Wahlberg, mind Singleton egyik kedvenc színésze, Tyrese Gibson , de a szintén zenészből lett színész, André Benjamin (Outkast) és az ekkor még pályakezdő Garrett Hedlund sem lógnak ki a sorból. A rendező nem hazudtolja meg magát, mind az ügyben nyomozó rendőr, mind a gyilkosság mögött álló befolyásos üzletember (Chiwetel Ejiofor ) fekete, és így áll helyre a világ egyensúlya.
