Adott egy kis norvég falu, ahol senki nem emlékszik semmire, mondjuk felenni a nadrágjukat vagy arra, hol van az ágyuk, de ami még rosszabb, nem emlékeznek a karácsonyra sem. Szerencsére lakik itt egy cuki vörös kislány!
Íme, egy igazi karácsonyi film, amit mi sem bizonyít jobban, hogy már a címében is ott szerepel a karácsony szó. A látszat azonban csal, az eredeti norvég cím így szól: Snekker Andersen og den vesle bygda som glømte at det var jul – és gyanítom, ebben a verzióban nem emlegetik a karácsonyt olyan bőszen. Én ebből annyit tudtam kihámozni, hogy itt vagy egy Andersen mese feldolgozásáról van szó, vagy egy szereplőt hívnak Andersennek. És az utóbbi tipp a nyerő, az egyik szereplő Snekker Anderson, vagyis Andersen, az asztalos, aki ismerős lehet annak, aki látta a Mikulás karácsonyra (2016) című filmet, merthogy az Az elfeledett karácsony annak laza folytatása.
Mindkét film a Norvégiában oly népszerű Alf Prøysen meséje alapján készült, igaz, Andrea Eckerbom rendezőnő Svédországban látta meg a napvilágot. Prøysen meséi pedig fanyar, néha bizarr, kissé börleszk szerű humorukról ismertek – van, aki elfelejt nadrágot húzni, van, aki elfelejti, hol az ágya, ezért inkább a konyhaszekrényben alszik, és van, aki elfelejti, mi a családneve, vagy azt, kivel házasodott össze. Csakhogy ez senkit sem zavar, mert, ahogy azt a polgármester vallja, „Amire nem emlékszünk, azt nem is érdemes tudni”. Ám van egy gyerek, Elise, a csupa szív nyolc éves kislány, akit egy reggelen különös érzés kerít hatalmába. Bár nem tudja megmondani miért, úgy érzi, ez a nap, december 24, más, mint a többi, ám hiába mesél erről családjának és barátainak, senki sem érti, mire gondolhat.
Kénytelen hát egyedül felkerekedni, hogy utánajárjon, vajon miért olyan különleges ez a bizonyos dátum. Útja során felfedezi a karácsony varázslatos hangulatát, és most rajta a sor: vajon sikerül neki megmutatni a falunak, miféle csodáról van szó? És bár nem ugyanabban a faluban él, újra előkerül Andersen, az asztalos (Trond Espen Seim) és a kicsit bohókás, egy hatalmas fa törzsében élő Mikulás (Anders Baasmo Kristiansen), hogy mindent a helyére tegyenek és rendet teremtsenek a kollektív amnéziában leledző faluban. És néha egy kicsit jó Disney-mentes karácsonyt tartani, olyan filmet, ami nem szuperprodukció, amiben nincsenek szupersztárok, nem Oscar-jelölt komponista szerezte a zenéjét, és a Mekiben nem adják a gyerek menühöz a szereplők fröccsöntött figuráit. És kis vörös hajú Miriam Kolstad Strand személyében egy fantasztikus gyerekszínészt találtak a főszerepre. Az meg külön vicces, hogy a kislány családjának piros Zsigulija van.
