A nagyjából elfelejtett A tiltott királyság akkor készült, amikor elkezdték a vegyes, főleg kínai, de azért kicsit amerikai nagy produkciókat, és olyan sztárok játszanak benne, hogy csak na!
Az amerikai főszereplő nevétől persze senki sem ül seggre, az akkor még tini Michael Angaranóból később sem lett filmcsillag, kínai részről azonban olyanok adták a nevüket a produkcióhoz, mint Jackie Chan és Jet Li – ráadásul mindketten duplaszerepben -, és ők arrafelé igazi félistenek. Yifei Liu, Collin Chou és Bingbing Li ugyan nincs ebben a kategóriában, de ők is iszonyú nagy névnek számítanak. És mind egymásnak esik a kedvünkért, látványosan, véresen, a párosukat és A tiltott királyságot (2008) pedig az a Rob Minkoff rendező jegyzi, aki korábban az Oroszlánkirályt, a Stuart Little kisegért vagy az Elvarázsolt kastély című filmeket készítette.
Adott egy tizenhét éves srác Boston balhés környékén, Jason Tripitikas (Angarano), aki imádja és gyűjti a kung-fu filmeket, és éppen DVD-ket keres egy kínai zálogházban, amikor rábukkan a Majomkirály (Jet Li) botjára, amelynek hatására átkerül egy ókori kínai faluba, éppen egy csata közepébe. Kis híján elkapják és megszerzik tőle a mágikus tárgyat, amikor Lu Yan (Jackie Chan), az örökké részeg, de valahogy mégis józan, halhatatlan harcos megmenti. Jason megtudja, hogy veszélyben az élete, a Jade harcos (Collin Chou) ugyanis bármit megtenne, hogy megszerezze a Majomkirály hatalmát. Hamarosan kiderül, hogy Jason szerepe a hatalomért folytatott harcban sorsdöntő, de ekkor megjelenik Lu Yan régi ellenlábasa, a hallgatag szerzetes (Jeti Li), akivel most kénytelenek összefogni, és együtt harcos faragni a puhány amerikai srácból. Sietniük kell, mert a Jade harcos emberei a nyomukban vannak, köztük egy örök életre szomjazó boszorkánnyal (Bingbing Li).
Lesz is sok csetepaté, miközben hősünk mást sem akar, mint hazajutni Bostonba. Ha lehet, egy darabban.
Az persze már önmagában megér egy misét, hogy Jet Li egyszerre Majomkirály és imádkozó sáska-szerzetes, Jackie Chan pedig először kínai boltos, aztán alkesz tanítómester – más-más idővonalban. Persze már az is hatalmas dolog, hogy két ilyen legenda egy filmben szerepel, ráadásul főszerepel, és ennek fényében ironikus, hogy egy teljesen no name amerikai színészecske és egy nyugati koprodukció kellett ahhoz, hogy együtt töltsék ki a képernyőt. Külön-külön is nagyon jók, együtt meg pláne. Nem érződik, hogy hakninak vették a filmet – Nyugaton azért nagyrészt annak tartották -, és beleadtak apait-anyait. A végeredmény egy jó kis kosztümös harcművész film, vagyis wuxia, persze némi dróton rángatással, de ez a két pasas nem véletlen akkora félisten arrafelé. Li elképesztő akrobatizmusa és technikai tudása találkozik Chan hasonló tudásával és az azzal társuló, évtizedek során simára csiszolt kreativitással, és játékossággal, és ez jó.
