Armageddon (1998)

Íme, a film, amiben Willis szét akarja rúgni Ben Affleck seggét, mert az összeszűrte a levet Liv Tylerrel, aki a lányát játssza, de ez csak apró közjáték ahhoz képest, hogy egy olajfúró torony legénységének fel kell mennie az űrbe, és megmentenie az emberiséget. Mert egy hatalmas, Texas nagyságának megfelelő méretű aszteroida közeledik a Föld felé, 40.000 km/órás sebességgel. A becsapódás - amely elkerülhetetlennek látszik - bolygónkat a teljes megsemmisüléssel fenyegeti. A NASA egyetlen esélyt lát a megmenekülésre: ha sikerül még az űrben elpusztítani a fenyegetően közeledő égitestet. Ezért elképesztő tervet eszelnek ki: megbízzák a világ legkiválóbb olajfúróját, hogy kemény fickókból álló csapatával fúrjon lyukat az aszteroidába, és robbantsa apró darabokra. És ez volt a 90-es évek egyik szuperprodukciója, akkor hatalmas nevekkel - és hatalmas bevétellel.

Hatodik érzék (1999)

Bruce Willis ebben a filmben… - hú, majdnem lelőttük a poént! A lényeg, hogy M. Night Shyamalan filmje annak idején tényleg nagyot borított, és fordulata a filmtörténet egyik legemlékezetesebb revelációja. Parodizálják is rendesen, de ez mit sem von le értékéből. Adott ugyanis egy hatéves kisfiú (az azóta nem túl szépen öregedő Haley Joel Osment), akit rémálmok gyötörnek. Merthogy látja a halottakat. És adott egy szokatlanul megviselt gyermekpszichológus (Willis), akit egy korábbi kezeltje hasba lőtt, és nehezen nyeri vissza korábbi önmagát, felejteni próbál. A kissrác csak benne bízik, ám mégsem biztos, hogy a pszichológus meg tudja menteni a kisfiút, a halottak ugyanis egyre követelőzőbbek. Valamit akarnak a gyerektől.

A sebezhetetlen (2000)

Willis egyik legjobb és legkomolyabb filmje, amit ismét M. Night Shyamalan rendezett. Ő David Dunn, a biztonsági őr, az egyetlen túlélője egy szörnyű vonatbalesetnek. Csodával határos módon egy karcolás nélkül megússza a tragédiát. Nem sokkal később titokzatos ismeretlen férkőzik David közelébe. Elijah Price képregény-gyűjtő (Samuel L. Jackson) szerint nem véletlenül történnek vele a dolgok. David sohasem volt beteg életében, fizikai erőnléte nem puszta alkati adottság. A törékeny csontjai miatt viszont Mr. Üveg névre hallgató Elijah szerint kettejük sorsában sok a hasonlóság, természetfeletti képességeik kiegészítik egymást. A hitetlen David lassan felfedezi az igazságot Elijah szavaiban, összerakja azt, amit már rég összerakhatott volna, és számunkra is kiderül, hogy épp a valaha készült legkülönlegesebb szuperhősfilmet nézzük.

Túszdráma (2005)

Egy fiatal anya és gyermeke halálával végződő túszmentő akció után Jeff Talley (Bruce Willis), a Los Angeles-i rendőrség szakértője levágja szakállát, elrakja parókáját, és egy csendes kisváros rendőrfőnökeként folytatja pályáját. Nem sokkal megérkezése után azonban három rablásra készülő tinédzser tévedésből egy korrupt könyvelő tulajdonában lévő, több millió dollárt érő villában találja magát. Pánikba esnek, és túszul ejtik a családot, ezzel Talley számára pontosan ugyanazt a helyzetet idézik elő, amivel az életében soha többé nem akart szembenézni. Csakhogy nincs sok választása, mert a könyvelő megbízói elrabolják a családját, és azt követelik, szerezze meg az ostrom alatt tartott házból azt, ami nekik kell…

Vadidegen (2007)

Míg a Túszdráma sokban a régi Willist idézte, ez már az új, kevésbé sikeres széria kezdete. Itt Bruce többnyire már csak mellékszereplő, egy jól csengő név és egy nagyon ismerős arc, de már maguk a rendezők sem várnak túl sokat tőle. Igaz, ebben az esetben jobban is járt, hogy nem ő vitte a filmet. A feladat Halle Berrynek jutott, aki egy tényfeltáró újságírónőt alakít, aki gyerekkori barátja halála ügyében nyomoz, és az ügy érdekében beépül egy elegáns reklámügynökségbe, hogy a feleségét csaló és szeretőket tartó főnök – ez Bruce Willis – közelébe kerülhessen. Aztán szép lassan kiderül, hogy nem csak ő nyomoz és figyel meg, az internet pedig könnyen elrejti mindenki személyazonosságát. Állítólag minden főszereplő saját verziójával készítettek egy-egy befejezést, majd a tesztvetítések eredményeként választották azt, amit a kedves tesztnézők a legjobban értékeltek.

Bosszúvágy (2018)

Bruce Willis még öregen, enyhén kiégve is nagyon szórakoztató tud lenni, ha akar. Most nem annyira akart, látszik, unta az 1974-es klasszikus remake-jét, ami leginkább a fegyverek szeretetéről szól. De miért is kell Bruce Willisnek fegyver, ha sikeres sebészorvos Chicagóban? Mert egy félresikerült betörés során megölik a feleségét, tinilánya pedig kómába kerül. A rendőrség nem jut előre a nyomozásban, a doki pedig egy talált pisztollyal nekiered az éjszakának, és pont belefut néhány rablóba, akiket le is lő, majd váratlanul olyan nyomra lel, amely elvezeti a valódi tettesekhez – ami az eredeti műben egyébként nem történt meg. Hogy a fegyvert csak pár napja fogott doktor úr vagy a profi bűnözők nyernek, az a hollywoodi logika alapján nem kérdéses, a horrormester Eli Roth pedig lubickol az erőszakban.