Durr, durr és micsoda???

Íme egy film, amit végtelenszer néznék meg, mert vicces, meglepő, izgalmas, sőt, helyenként véres, és mert fantasztikus színészek és nagyon nagy dumák vannak benne.

Shane Black egykor nagyon menő forgatókönyvíró volt, rendre ő szerezte a késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek olyan szórakoztató és mára félig-meddig kultikussá vált akciófilmjeit, mint a Halálos fegyver filmek vagy Az utolsó cserkész. Aztán gondolt egyet, és rájött, hogy ideális esetben nem csak írni, de rendezni is tud. És igaza lett. A Durr, durr és csók volt az első rendezése – a következő már a Vasember 3 lett -, amiben mindent hasznosított, amit korábban a szakmában eltanult, és még sok mindent hozzá is tett. Hőse Harry Lockhart, a kisstílű tolvaj, aki egy elbaltázott betörés miatt kétségbeesésében egy színész-meghallgatáson bújik el. Mire felocsúdna, már Hollywoodban van: detektívet kell játszania, és egy látszólag nagyon macsó magándetektív gondjaira bízzák, hogy felkészüljön a szerepére, közben pedig feltűnik egy kezdő színésznő, akinek a nyomát holttestek szegélyezik.

Durr, durr és csók történetét összefoglalni nehéz meló, mivel az meglehetősen csapongó, időnként ötletszerűnek hat, pedig csak a rendező szórakozik velünk, mint az utólag kiderül. Itt-ott elcsepegtet pár dolgot, nyomakat hagy maga után vagy egyszerűen barmi jól érzi magát, hogy végre ő rendezheti a saját sztoriját, és talán ez a film sikerének kulcsa. Itt mindenki élvezettel játszik, elsősorban persze a mindig zseniális Robert Downey Jr. és a sokszor alulértékelt és alulhasznált Val Kilmer, mint Gay Perry, a filmtörténet legvagányabb meleg akcióhőse. Ami persze a „saját” sztorit illeti, Black rendkívül sokat kölcsönöz Raymond Chandlertől és más olyan íróktól, akik annak idején sikerre vitték a magánnyomozós történeteket, de ez ne koppintásnak, hanem főhajtásként könyveljük el, és a történetben nincs semmi retró érzés, minden pillanatában kortárs, akárcsak szereplői és tényleg jó dumái – mert ha valamiben igazán jó Shane Black, az a jó dumák elsütése, ahogy azt az idén bemutatott Rendes fickók is igazolja, ami gyakorlatilag a Durr, durr és csók újrázása, csak más szereplőkkel.