A renegát zsaru és a rettenthetetlen aranycsempész harca a hongkongi filmgyártás klasszikusait idézi, pedig Az őrület szélén alig három éve történt – azóta a várossal sok minden történt.
Nem mondhatni, hogy túl bonyolult lenne a hongkongi akciófilmek receptje. Adott egy hős, aki ugyan rendszerint a törvényt képviseli, viszont maga sem tartja be annak minden betűjét, hogy elérje célját, gyakran szegi meg a szabályokat, olyannyira, hogy akár a másik oldalon is állhatnak. És van az ellenfele, aki ugyan a bűnből él, mégis köti egyfajta becsületkódex, íratlan szabályok és a saját becsülete. Ők ketten ugyan halálos ellenfelek, de akár helyet is cserélhetnének, összecsapásukat sokszor nem a másik gyűlölete, éppen ellenkezőleg, a tisztelet vezérli – persze vannak kivételek, és vannak más karakterek is, változó lojalitással. Pontosan ez a felállás a 2017-es Az őrület szélénben.
Hősünk Tung (Jin Zhang), az elszánt rendőrnyomozó, aki legalább annyiszor keveredik konfliktusba kollégáival, mint a bűnözőkkel. Már kiszőkített haján látszik, hogy ő nem egy átlagos zsaru: legutóbb egy gyanúsított halála száradt a lelkén, állása már nem sokon múlik, ő mégis egy buldog szívósságával küzd a kikötőben működő aranycsempész bandával. Ahol szintén nem tiszták a határvonalak: Jiangot (Shawn Yue), az egyik alfőnököt a saját emberei árulják el, de ő győztesen kerül ki az összecsapásból. Kapcsolatban áll egy triád vezetőjével, Blackie-vel (Yasuaki Kurata), aki a nyílt tengeren, egy kaszinóhajón rejtőzködik, és amikor Jiang hatalmi harcba keveredik a csempészhálózaton belül, és arra kényszerítik, hogy megölje nevelőapját, Blackie úgy dönt, elveszi tőle a neki járó részt az aranycsempészetből származó vagyonból. Hogy kiegyenlítse a számlát, Jiang megjelenik a hajón, Tung pedig pont ott próbálja meg sarokba szorítani őt.
Ami kockázatos lépés. És majd elfelejtettük, a városra épp lecsapni készül egy gigászi tájfun, vagyis minden adott egy elképesztő fináléhoz, de addig sem unatkozunk, amíg ideáig elérünk. Ez ugyan Jonathan Li első saját rendezése, de Li a legnagyobb hongkongi mesterek mellett dolgozott segédrendezőként, mindent tud a szakmáról és az akciójelenetek elkészítéséről. Amiben még tapasztalatlan, az összekötő részek, az akció nélküli jelenetek levezénylése, ezek néha suták, a karakterek kevésbé ügyesen megrajzoltak, döntéseik sokszor megkérdőjelezhetőek. Amikor viszont beindul a darálás, az nagyon izgalmas, a „civilben” popénekes és modell Shawn Yue remek gonosz, Jin Zhang pedig – akit sokszor Max Zhangként tüntetnek fel, a következő nagy ázsiai sztár lehet.
