A magyar származású humorista nagy hatással volt Andy Kaufmanra, a Monty Pythonra, a Muppet Show-ra és Jimmy Kimmelre is. Nélküle egészen más lenne a televíziózás.
Habár itthon gyakorlatilag egyáltalán nem ismert, Ernie Kovacs óriási hatással volt az amerikai humoristák több generációjára. Sajátos, rögtönzött humora és szürreálisnak ható vizuális ötletei olyan komikusokat és showmaneket ihlettek meg, mint Johnny Carson, David Letterman, Chevy Chase, Andy Kaufman, Conan O'Brian, Jimmy Kimmel, de munkája műsorokra is nagy hatással volt, például a Muppet Show, a Saturday Night Live is sokat merített belőle, ahogy a Monthy Python humorában is visszaköszön Kovacsé.
Egy vastag szivar és bajusz, ezek voltak Kovacs jellegzetes külső jegyei. Humora pedig nem ismert határokat, ezért sokszor inkább zavarbaejtő volt, mint a klasszikus értelemben vicces. Apja a ma Szlovákiához tartozó Tornaújfalun született, majd 16 éves korában az Egyesült Államokba emigrált. Ernie Kovacs már ott született: a New Jersey-beli Trentonban, 1919. január 23-án.
Televíziós karrierje 1950-ben kezdődött a Three to Get Ready című reggeli műsorban. 7 és 9 között vetítették, azaz nem számíthatott óriási nézettségre, így Kovacs furábbnál furább dolgokat talált ki, hogy a képernyő elé vonzza a nézőket: ha odakint esett, egy létráról vizet öntött az időjárásjelentő fejére, gorillajelmezben rohangált egy philadelphiai étteremben, kecskéknek tartott színházi meghallgatást. Egyszer egy építési területen talált egy mély gödröt, belehajolva megállapította, hogy ellátni egészen Kínáig, mire megjelent egy kínai, mondott valamit, és ment a dolgára. Máskor pedig megkérte a nézőket, hogy küldjenek a műsort készítő csatornának tök fölösleges dolgokat – az épület előcsarnoka meg is telt a sok limlommal. A műsor visszatérő résztvevője volt többek között Howard, a világ legerősebb hangyája, akit persze senki sem látott, hiszen egy hangya nagyon pici – mégis olyan népszerű lett, hogy több mint 30 ezer ajándékot kapott a nézőktől.
Az évek folyamán Kovacsnak több műsora is volt, és lassacskán elmélyítette a stílusát is. Szeretett kiszólni nemcsak a közönség, hanem a stáb felé is, adásban megszívatni őket. Egyszer még az eszméletét is elveszítette, amikor arcon találták egy pitével – ami alatt még ott volt a tányér.
Egyik visszatérő alteregója Miklos Molnar, az antiszociális szakács. Mintha a Waczak Szálló Manueljét ötvözték volna a Muppet show svéd szakácsával – és Kovacs hatását tekintve talán épp ő e két figura elődje.
A televízió adta technikát jócskán kihasználta, és rendre új kameratrükkökön dolgozott, olyanokon, amelyek ma már alapvetések, de akkoriban forradalminak számítottak. Műsorai ezért kifejezetten látványosak, ugyanakkor szürreálisak is voltak, sokan ezért tartják Kovacsot egyenesen televíziós művésznek.
Egy ilyen öntörvényű fickónak nyilván a magánéletében is megvoltak a maga hóbortjai. Nevezetes történet, hogy egy időben korán reggel kellett dolgozni mennie egy rádióműsorba, de a Broadwayen késő este fellépő felesége akkor még általában aludt. Kovacs nem akart egyedül reggelizni, így felbérelt egy taxisofőrt, adott neki kulcsot a házához, és míg a házaspár felébredt és összekészülődött, a sofőr reggelit készített nekik, majd elfuvarozta Kovacsot a stúdióba.
1962. január 13-án, mindössze 42 évesen halt meg, autóbalesetben. A helyszínen élettelen teste mellett ott hevert egy meggyújtatlan szivar.
