Elrabolnak egy Amerikában élő egyiptomi férfit, a felesége semmit sem tud róla, fogvatartói ismeretlen helyre hurcolják, megkínozzák, ki akarnak szedni belőle valamit. Majd elfelejtettük, a CIA-ról van szó!
Így ránézésre elég nehéz az arab nevekkel, merthogy annyiszor ismétlődnek ugyanazok a keresztnevek, olyan sok az ismétlődés, és akkor még az álnevekről és az ún. mozgalmi nevekről (nom de guerre) nem is beszéltünk. Nem is lehetett könnyű dolga az amerikai titkosszolgálatoknak a 2011. szeptemberi terrortámadás után. Egy libanoni származású német állampolgárt, bizonyos Khalid El-Masrit azért rabolt el a CIA és tartott fogva egy éven át, mert összekeverték a nevét egy bizonyos Khalid al-Masrival, akiről gyanították, hogy ismerhet terroristákat – a különbség tényleg apró, elsőre én is azt hittem, azonos a két név. Fogva tartása során a férfit rendszeresen megkínozták, szexuálisan bántalmazták, majd amikor 37 napon át éhségsztrájkolt, végre elkezdték kivizsgálni az ügyét. Még akkor sem engedték el, amikor kiderült a tévedés, részben, mert önmagában is kínos volt az ügy, részben azért, mert ezzel lelepleződhettek a titkos vallatóközpontok. A férfit végül „egyéb ötlet híján” minden pénz és papírok nélkül egy albán földúton hagyták – oldja meg. Khalid El-Masri esete, amely csak az első volt a sok közül, inspirálta a dél-afrikai Gavin Hood drámáját, a Kiadatást (2007).
Anwar El-Ibrahimi (Omar Metwally), a Chicagóban élő egyiptomi származású vegyészmérnök hazafelé tartva eltűnik a repülőgépről. Állapotos felesége, Isabella (Reese Witherspoon egy meglepően komoly alakítással) mindent megtesz, hogy megtalálja, ám nyomozása nem vezet sikerre, hiszen még azt a tényt is törölték, hogy férje felszállt arra a gépre. Ha nincs hivatalos letartóztatás, illetve gyanúsítás és eljárás, akkor nincs semmiféle védelemre vagy jogsegélyre sem lehetőség. Isabella egykori osztálytársa, Alan Smith (Peter Sarsgaard), aki politikai kapcsolatokkal rendelkezik, kideríti, hogy Anwart terrorizmus vádjával letartóztatták és a CIA utasítására külföldre szállították. Douglas Freeman (Jake Gyllenhaal) CIA-ügynök utazik a harmadik világbeli ország titkos CIA bázisára, hogy kivallassa a gyanúsítottat, és bár vannak kétségei, felettese (Meryl Streep) szerint ilyen esetekben megengedhetők a törvénytelen eszközök is. Freeman mást gondol.
Gavin Hood filmjében az a csavar, hogy végig nem tudjuk, hogy Anwart joggal gyanúsítják vagy sem, csak annyit tudunk, hogy egy terrorista gyanús személlyel többször is beszélt telefonon. Vallomást tesz, de erőszak hatására, a megadott nevek pedig használhatatlanok: különös módon mind megegyezik egy egyiptomi focicsapat játékosainak nevével. Bár eredetileg úgy forgatták le a történetet, hogy erre a kérdésre a néző is választ kapjon, végül a bizonytalanság mellett döntöttek, így a telefonhívásoknak is többféle magyarázata lehet, a leglogikusabb szerint a terroristák maguk kínálták fel a férfit hamis nyomként a CIA-nak, ehhez pedig csak néhányszor fel kellett hívni. Azt viszont tudjuk, hogy Anwart törvénytelen módon vették őrizetbe, törvénytelen módon tartották fogva és kínozták meg, és nyilvánvalóan itt a dilemma. Lehet-e valakit csak a gyanú miatt, közvetlen bizonyítékok nélkül kitenni mindannak, aminek ez a férfi ki van téve, felülírhatja az alapvető emberi jogokat a tágan értelmezett nemzetbiztonsági kockázat?
