Talán már kevesen emlékeznek rá, de a szeptember 11-i támadást újabb, ám rejtélyesebb terrorhullám követte: ezt dolgozza fel rendkívül izgalmasan a National Geographic saját gyártású fikciós sorozata, a Halálzóna: Antrax.
Amikor közvetlenül a World Trade Center elleni 2001. szeptember 11-i támadás után több tucatnyi televízió szerkesztőségében kaptak lépfene vírussal fertőzött leveleket az ország több államában is, sokak számára egyértelmű volt, hogy ez a már a második terrorhullám, és mi jöhet még? Amerikát addig sosem tapasztalt pánik uralta, így több szempontból is égetően fontos volt az ügy végére járni – ahogy most, ezt tesz 20 évvel később a National Geographic is – csakhogy a csatorna tőle kissé szokatlan módon mindezt nem egy dokumentumfilm, hanem egy élőszereplős sorozat formájában tette, Halálzóna: Antrax címmel.
A némi kihagyás miatt talán nem egyértelmű, de egy antológiasorozat második évadáról van szó, mivel a NatGeo már egyszer nekiveselkedett a virusveszély kiaknázásának. A Julianna Margulies , Noah Emmerich és Topher Grace főszereplésével készült Halálzóna (2019) az ebola amerikai megjelenését mutatta be, meglehetősen érzékletesen és ennék fogva nagyon ijesztően. Az új széria – vagy folytatás? – már más irányt követ, itt a nyomozás áll a történet középpontjában, de azért megmaradt a a virológiai szál is, sőt, a kettő érthető módon szorosan fonódik. Merthogy amit csak „elfeledett bizarr esetként” írtunk le, az valójában
az FBI történetének talán legnagyobb, legösszetettebb, és talán legprofibb nyomozása volt,
úgy, hogy közben az ügynökség erőforrásainak döntő többségét a 9/11-es támadás foglalta le. Mindezt persze sokféleképpen lehet bemutatni, és kicsit tartottam tőle, hogy a csatorna a szokásos „reenactment”, vagyis újrajátszás módszerét választja, ahol elsősorban illusztrációként szolgál a színészek munkája.
Nem ez történt. Michael Uppendahl és Nick Murphy rendezők komolyan vették a munkát, és egy profi, izgalmas és látványos XXI. századi szériát raktak össze, miközben azt is sikerült elérniük, hogy ezen azért valamelyest ott legyen a NatGoe védjegye és stílusa is. Itt persze nem a kis sárga ablakra gondolunk, hanem egy jól megkülönböztethető színpalettára és képi ábrázolásmódra, illetve abban, hogy a sorozat alapja az alaposság – ami így leírva vagy nagyon frappáns, vagy nagyon furcsa. Merthogy az Halálzóna: Antrax lépésről lépésre, minden részletet elmagyarázva halad – de szerencsére sosem szájbarágósan vagy túlbeszélve a dolgot -, miközben hősünk, Matthew Ryker (Daniel Dae Kim) egyszerre dolgozik azon, hogy megtalálja a tettest, azon, hogy meggyőzze feletteseit és bárki mást, aki illetékes az ügyben arról, mekkora a veszély, vagy arról, hogy TÉNYLEG fennáll a veszély, és képes hitelesen visszaadni a valódi aggodalmat és kételyt. És itt tényleg egészen apró, néha sokféleképpen értelmezhető nyomokon kellett elindulni, a már antibiotikumot kapó fertőzöttek például rendre hamis negatív tesztet produkálta, az adott szerkesztőségek pedig több tízezer levelet kaptak, amik kezelésére nem volt megfelelő protokolljuk.
Ryker ügynök azonban egy bulldog szívósságával és egy bridzsjátékos kombinációs készségével halad előre, vagy ha kell, hátra,
ha kollégái elszalasztottak egy nyomott vagy új körülmények adódnak. És papíron lehet unalmas is egy ilyen sziszifuszi munka, de ez itt most lebilincselően izgalmasra sikerült, részben azért, mert a készítők remekül adagolják az információt, részben azért, mert az eddig elsősorban mellékszereplőként ismert Kim - Hawaii Five-0, Lost - Eltűntek, Az Androméda törzs – nagyszerű főhős. Neki elhisszük, hogy nagy a baj, és elhisszük azt is, hogy ha valaki, ő képes tenni ellene. Ám nem csak Kim viszi a sorozatot, hanem a nyomozásban segítő, kissé zavart viselkedésű, vakcinakutatással foglalkozó mikrobiológust alakító Tony Goldwyn. Goldwyn generációjának egyik legtehetségesebb, mégis alulértékelt színésze – aki mellesleg olyan remek filmek rendezője, mint a Séta a Holdon (1999), a rendkívül szórakoztató A csábítás elmélete (2001) vagy a drámai Meggyőződés (2010) -, és egyrészt külön öröm újra fontos szerepben látni, másrészt most is nagyon jó, bár nem könnyű elsőre felismerni.
Vagyis a NatGeo vírussorozata papíron elég kockázatosnak hangzik, nem is feltétlen túl csábító, a megvalósítás azonban nagyon kellemes meglepetés, pedig a „halálos vírus” és a „kellemes meglepetés” szóösszetételek elég ritkán szoktak találkozni. A 6 részes sorozatot dupla epizódokkal vetíti a NatGeo péntek esténként - majd jönnek az ismétlések.
Értékelés: 8/10
A port.hu zenés műsorának vendégét legtöbben onnan ismerhetik, hogy szinte állandóan síkideg, csak ő nem alakul át tomboló zöld szörnyeteggé, mint Bruce Banner. Turai Barna sokat köszönhet ennek az oldalának, emiatt kaphatnak nagyobb teret komolyabb projektjei is.
