Hogy mondta, őfelsége?

Van egy kis bibi a királlyal, nem tud beszélni. Vagy nem mer, de mindegy is, a lényeg, hogy akad valaki, aki a letörve az új uralkodó köré emelt falakat, megtanítja őt kiállni önmagáért.

A király dadog, viszont egy fontos rádióbeszédet kéne elmondania, ezért felvesznek egy profi beszédterapeutát, aki segít neki. Ennyi a történet, ám A király beszéde mégis elhozta a Legjobb filmnek, a legjobb forgatókönyvért, rendezésért és a legjobb főszereplőnek járó Oscar-jat – az utóbbit természetesen Colin Firth kapta VI. György királyként. Györgyről annyit kell tudni, hogy szinte véletlen lett Anglia uralkodója, amikor botrányos életvitelű bátyja váratlanul lemondott a trónról, és még ő maga sem tartotta magát alkalmasnak, a környezetéről nem is beszélve.

György, akit mindenki lesajnálóan csak Bertie-nek hívott, rettenetesen dadogott, és minél nagyobb volt rajta a nyomás, annál nehezebben formálta meg a szavakat, Több szakértő is foglalkozott vele, minden különösebb eredmény nélkül, pedig a királynak hamarosan élő rádióbeszédet kellett tartania, és ekkor, szinte utolsó esélyként mond nemet az ausztrál Lionel Logue kezelésére. Ami kisebbfajta botrány az udvarban hiszen az egykori csepűrágó nem elég, hogy nem brit, hanem ausztrál, egyáltalán nem tartozik az előkelő körökhöz, liberális szellemiségű, aki soha sem rejti a véleményét a véka alá. Csöppet sem hagyományos ülésein nemcsak királya hangját, hanem bátorságát is segít visszaszerezni.

A király beszéde kétségkívül felemelő történet arról, hogyan kapja valaki vissza az önbecsülését és minként lehet egy őszinte, becsületes közember a legnagyobb méltóság igaz barátja –ami egyébként nem a film kitalációja. Ezek csodás dolgot, de a film azt is bebizonyítja, hogy a témától függetlenül, ha adott egy remek forgatókönyv nagyszerű párbeszédekkel, és van minimum két csodálatos színészünk, akkor gyakorlatilag azt is bármikor végignézzük, ahogy hőseik visszaváltanak pár üres üveget és megvitatják, hogy lehet, hogy esni fog. Ennél persze jóval több történik itt, de a lényeg mégis az, miként játszik együtt Tom Hooper mindössze harmadik filmjében Colin Firth és a terapeutát alakító mindig zseniális Geoffrey Rush, akikhez Helena Bonham Carter is csatlakozik, aki végre nem valami excentrikus bányarémet alakít, hanem a királynőt, a mostani brit királynő édesanyját.