Így hangolódott össze Szabó Gyula Columbóval

Egy most előkerült interjújában arról is beszélt a legendás színész, kitől tanult mesélni.

A 2014-ben elhunyt Kossuth-díjas Szabó Gyula hatvanéves színészi pályáján volt minden: Boka a Pál utcai fiúkban, kutya a Kék madárban, Julien Sorel a Vörös és feketében, Kakuk Marci, munkás, paraszt, tiszteletes, kapitány, márki, tanárember. A Tenkes kapitányában ő volt Buga Jakab, a címszereplő Zenthe Ferenccel együtt az egész ország kedvence. Egy interjújában elmesélte, hogy egyszer autóbaleset érte, majdnem elütött egy nyolcéves fiút, és csak úgy tudta kikerülni, hogy belefordult az árokba. A vadonatúj autó totálkáros lett, a gyerek élve megúszta, ő viszont erősen beütötte a fejét. Szédelegve kiszállt a kocsiból, mire az egyik házból odaszólt egy idős asszony: „Jaj, Buga Jakab, maga az?”

Szabó Gyula (1963); Forrás: Fortepan / Szalay Zoltán

 

Szabó Gyulának a hangja is legendás volt, generációk nőttek fel az általa narrált 100 népmesén. Különdíjat kapott érte Japánban, Kínában, 2005-ben pedig a Kecskeméti Animációs Filmfesztiválon kapott életműdíjat.

„Ebben része van Takács bácsinak, néhai szomszédunknak, aki csodálatosan tudott mesélni. Ült a kemence padkáján, pipával a kezében és mondta… Ittam minden szavát, és a ritmust, a tónust, ahogy előadta a történeteket. Amikor az első sorozatot csináltuk, végigéltem a gyerekkoromat. Kunszentmártonban születtem, apám K.u.K. huszár volt az első világháborúban. Négy lovat lőttek ki alóla, amíg Varsóból Kijevbe ért. Onnét Erdélyen keresztül jött haza, és a Piavénál esett angol hadifogságba, a háború utolsó napjaiban. Otthon sokat mesélt nekünk erről. Kilencedik gyerek voltam, több mint húsz évvel fiatalabb a testvéreimnél és szemtelen. Édesanyám még két és féléves koromban is szoptatott, csakhogy csendben maradjak”

– nosztalgiázott egy 2006-os interjúban.

A 8 legjobb magyar szinkronalakítás kedvenc rajzfilmjeinkben

Legyen szó klasszikus magyar rajzfilmről, vagy külföldi mű sokkal jobban sikerült szinkronjáról, ezekben a szerepekben senki más hangját nem tudnánk elképzelni.

Tovább

Arra a kérdésre, hogy miként éri el, hogy a hangja együtt játsszon a figurával, például a Peter Falk-féle Columbo hadnaggyal, így válaszolt:

„Nézem a filmet és figyelem a cselekvést. Az akciót. Azt, amit látok, el kell választanom attól, amit mondok. A mesében soha nem arról kell beszélni, amit a nézők látnak. Hanem arról, amit nem látnak. Ezzel időt nyerünk, ami azért fontos, mert a szünet a legcsodálatosabb. Ha jól alkalmazzák, annak van a legtöbb mondanivalója. Máskülönben hót unalom. Olyan érzést kelt, mintha elfelejtettem volna a szöveget. A Columbo-sorozat első része 120 perces játékfilm volt, mozikban mutatták be. Mivel ekkor még elég vékony hangon beszélt, picit mélyítettem a hangján és a karakterén. Most, hogy idősebb lett, neki is mélyült a hangja. Éppen tegnap néztem a tévében és

elcsodálkoztam: milyen jól összehangolódtunk, pedig nem hasonlítunk egymásra. Annyira egy lettem vele. Annyira tudtam már a ritmusát a beszédének, vagy a levegővételét, hogy háttal is szinkronizáltam már.”

Így készült Columbo ikonikus ballonkabátja

Kettő is volt belőle, de az egyiket nem tudta Peter Falk megszokni.

Ez is érdekelhet

via: Judy Anger: Peter Falk – A kétkedő hadnagy (B.U.S. Press, 2006)