Így szabta át szeptember 11. Schwarzenegger filmjét

Az igazság nevében egy apa története, aki, mivel az amerikai kormány nem segít, maga ered a családját megölő terroristák nyomába. Csakhogy akadtak ezzel problémák.

Talán valami furcsa megérzés lehetett, de Andrew Davis  rendező, aki két dologról lehet ismert, arról, hogy ő futtatta fel Steven Seagalt a Nicoval (1988) és az Úszó erőddel (1992), másrészt arról, hogy ő készítette a Harrison Ford-féle A szökevényt (1993), az utolsó pillanatban megváltoztatta filmje cselekményének helyszínét. Az igazság nevében (2002) ugyanis eredetileg nagyrészt Líbiában játszódott volna, és kritikusan ábrázolta volna az USA közel-keleti politikáját, de végül az egészet áthelyezték Kolumbiába, ahol szintén elég aktív a CIA. Ez mentette meg a már leforgatott, de még be nem mutatott filmet, amikor beütött a szeptember 11.-i terrortámadás.

Hősünk, Gordy Brewer (Arnold Schwarzenegger) a Los Angeles-i Tűzoltóság parancsnoka egy röpke pillanat alatt mindent elveszít, ami valaha fontos volt számára: fia és felesége meghalnak egy terrortámadásban. A robbantást El Lobónak (az egyébként új-zélandi maori, de bármilyen más etnikumot eljátszani képes Cliff Curtis), a Farkasnak tulajdonítják, aki a kolumbiai gerillák hírhedt vezére. Gordy bízik az igazságszolgáltatásban, ám hetekkel később látnia kell, hogy a hivatalos nyomozás holtpontra jutott. Barátai és Brandt CIA-ügynök (Elias Koteas) figyelmeztetése ellenére Gordy Kolumbiába indul, hogy maga kutassa fel a Farkast, és váratlan szövetségesre talál annak feleségében – és megtudja azt is, mi áll a férfi bosszúvágyának hátterében.

Az persze teljesen valószínűtlen, hogy Arnold, mind egyszeri tűzoltó, minden helyismeret és nyelvtudás nélkül megtalálja azokat a gerillákat, akiket a CIA évek óta nem tudott semlegesíteni, de ha ezt elhisszük, és a kissé sutára sikerült végső leszámolást is elnézzük, akkor nagyon is nézhető kalandfilmet kapunk a 90-es évek stílusában. Ahol végül csak jelentőséget kap a tény, hogy hősünk tűzoltó. Ami külön pluszpontot érdemel, hogy itt semmi sem fekete-fehér. Merthogy a terrorizmus ok-okozati vonatkozásai egy Schwarzenegger-akciófilmhez képest meglepően józanul és pontosan kerülnek elénk, a végére pedig egy jó kis csavart is kapunk. És jó eséllyel mindez akár sokkal jobb is lehetett volna, ha nem történik meg, ami megtörtént.

A szeptember 11.-i támadások után számos, „hazafiatlannak” talált jelenetet ki kellett vágni, például a még nagyon fiatal Sofia Vergara ÖSSZES jelenetét, magát a történetet újra kellett szerkeszteni, a film marketingjét pedig úgy, ahogy volt, elkaszálták. Ami megmaradt, az így sem rossz, sőt!