A Gareth Edwards rendezte Monsters (2010) a maga nemében zseniális film, csakhogy ezt a fillérekből összerakott független produkciót mindenki másként nézi, mint aminek készült.
Egyik kedvenc filmünkről van szó, és még ma is nehéz elhinni, hogy ennyi pénzből ilyen látványos és lenyűgöző alkotást lehetett létrehozni! Gareth Edwards szörnymozija olyan képi világot vonultat fel, mintha az egész vagy 100 millió dollárba került volna – pedig alig 500 ezerből jött ki -, a Földre érkező különös szörnyetegek pedig egyszerűen csodásan néznek ki, még akkor is, ha már az első perctől kezdve tudjuk, milyen pusztításra képesek. Amihez nem árt tudni, hogy a hollywoodi mércével filléres költségvetés mellé egy összesen hét fős stáb csinálta a Monsterst (2010) – és ebben már benne van a két főszereplő.
Történetünk szerint hat évvel korábban egy NASA űrszonda csapódott a földbe valahol Közép-Amerikában, idegen életre utaló mintákkal. Nem sokkal később új létformák kezdtek megjelenni, így fél Mexikót karantén alá vonták, mint fertőzött területet. Az amerikai és mexikói hadsereg mindmáig hatalmas erőfeszítések árán próbálja ott tartani a szörnyeket, de ez épp, hogy csak sikerül. Ide tart a cinikus újságíró Andrew Kaulder (a remek karakterszínész Scoot McNairy), aki egy nagyobb összegért beleegyezett, hogy megkeresse főnöke lányát, Samanthát (Whitney Able), és segítsen neki hazajutni a fertőzött zónán keresztül, a biztonságot jelentő amerikai határig. Útjuk során tanúi lesznek a mindkét fél rovására írható pusztításnak, de meglátják a szépséget is a jövevények ittlétében – és persze egymásba szeretnek.
Szóval ehhez képzeljük el a stábot, amely befér egy kisbuszba, amellyel folyamatosan helyszíneket keresnek, ahol persze engedély nélkül forgatnak, mert arra már nincs pénzük, és akikkel út közben találkoznak, rendszerint fel is kérik egy kisebb szerepre, így csak McNairy és Able az igazi színészek az egész filmben. Mivel ott és úgy forgatnak, ahol és ahogy lehet, a forgatókönyv egy vázlat, mindenki improvizál, de ehhez képest a látvány olyan, mintha egy profi stúdió referenciamunkája lenne, és ez csakis Gareth Edwards érdeme. Itt mindent ő csinált, a világítást, a lényeket mind makettként, mind számítógépes effektusként, az utómunkát, és bármit, ami ehhez kellett, de amikor a nézők elolvasták a tartalmat, látták a címet, meg azt, hogy sci-firől van szó, teljesen másra számítottak. Ami nem csoda, mert a Monsters kapásból aligha definiálható.
Van benne szerelmi történet, dráma, road movie, társadalomkritika – mert ugyebár kik a címbeli szörnyek, az idegen lények vagy mi? -, egy kis akció is, hogy mindenkit összezavarjanak, és főleg egy elképesztően tehetséges rendező szárnypróbálgatása. Ahol nem kell minden jelenet mögött értelmet és magyarázatot keresni: volt, hogy Edwards csak beleszeretett egy képbe vagy technikai megoldásba, és tudni akarta, képes-e arra, hogy megcsinálja. Nem véletlen, hogy Edwards felkérést kapott az új Godzilla (2014) filmre, ami ugyan nem lett tökéletes, de csalódást sem okozott, aztán jött a Zsivány Egyes - Egy Star Wars történet (2016). Ami már egy teljesen más sztori.
