A Hős6os egészen különleges darab, amiben nem csak a különböző kultúrák keverednek, hanem a különböző technológiák is, így találkozhatnak a nanorobotok egy hatalmas lufival.
Az alapanyagként szolgáló, 1998-ban indult, a Marvel istállóhoz tartozó Big Hero 6 még A galaxis őrzőinél is kevésbé ismert alapanyag, de a mozi és a Disney világában bármiből képesek aranyat – vagyis sikert és pénzt - csinálni. A Hős6os elsősorban azért nem tipikus Disney-film, mert nagyrészt fiúknak szól, ami a nagyon is lányos Jégvarázs után tulajdonképpen jogos döntés, még úgy is, hogy a mikiegeres stúdió főleg határozott, modern hercegnőkben utazik.
Hősünk a tini Hiro Hamada, aki már 13 éves korára elvégezte a főiskolát, nyilván zseni, de tehetségét illegális robotharcokra vesztegeti, míg bátyja, Tadashi rá nem veszi, hogy felvételizzen ő is az egyetemre. A felvételi, amire Hiro apró mikrobotokat tervez, parádésan sikerül, csakhogy tűz üt ki, amely megöli Tadashit és professzorát, és padlóra küldi hősünket. Csakhogy bátyja hátrahagyta legfontosabb találmányát, egy Baymax nevű egészségügyi robotot, ami/aki segít Hirónak nem csak az újrakezdésben, hanem egy titokzatos maszkos figura felkutatásában, aki az elpusztultnak hitt mikrobotokat felhasználva egy gonosz tervet igyekszik végrehajtani. Megállításához Hiro és Baymax együtt is kevés lenne, ezért Tadashi egyetemi csoporttársai is akcióba lépnek.
A Hős6os úgy indul, mint egy klasszikus japán anime, majd úgy folytatódik, mint egy Marvel szuperhősfilm gyerekváltozata. A helyszín egy alternatív jövőben játszódik, a helyszín San Fransokyo, vagyis a háttér sztori szerint az 1906-os földrengés után japán bevándorlók által újra/átépített, futurisztikus San Francisco, és hőseink bőrszín-skálája is olyan, mint egy igazi Benetton-reklám. A városkép, az elején feltűnő mellékszereplők szinte egy az egyben a legjobb animék hagyományait ötvözik, ahogy a két testvér, Hiro és Tadashit is tipikus nagy szemű, borzas hajú ovális arcú anime-karakter, és az olyan apró, elcsepegtetett részletek, mint például a házukban sertepertélő Mochi macska is ehhez a világhoz tartozik, akárcsak az igazi főszereplő, Baymax, aki úgy néz ki, mint egy Michelin-baba.
És ez a film legnagyobb húzása: a felfújható, esetlen robot eredeti feladata nagyjából egy nővérke munkaköri leírását fedi le, akinek a mozgását pingvinfiókákról modellezték, és mivel robot, nincsen arckifejezése, csak két fekete pont szemnek, mégis minden helyzetben rendkívül kifejező. Aztán, akárcsak Neót a Mátrixban, őt is felturbózzák – igen, karate-szoftvert kap -, és afféle szuperhős lesz belőle, de ezután is megmarad kedvesnek és segítőkésznek, ami lehet, hogy kicsit negédes, de jót tesz a sztorinak, ráadásul óriási lufiként még sebezhető is. Ehhez képest a hatos másik négy tagja szinte felesleges, de szórakoztató plusz, ami helyenként a Scooby-Doo kalandjait juttathatja eszünkbe.
