Itt a PORT.hu hasábjain is tucatszám írunk azokról a színészekről, akik valamely film vagy sorozat kedvéért teljesen felismerhetetlenné váltak, hiszen

a közönség imádja a csodálatos átlényegüléseket.

A legnagyobbat pedig általában azok a hírek szólnak, amelyekben valamely sztár extrém fogyásáról, hízásáról vagy brutális izomépítéséről számolunk be.

Sok esetben a method acting olyan híres képviselőiről van szó, mint Jared Leto vagy Christian Bale, akik nem egy alkalommal több tíz kilót adtak le vagy épp szedtek fel egy-egy szerep kedvéért. Ez nem kevés egészségügyi kockázattal jár, így

Nemrég még Lily James Pamela Andersonná való átváltozásától volt hangos a filmes szaksajtó (mi is többször írtunk róla), de azóta újabb felismerhetetlen sztáron álmélkodhatunk:

március 8-án mutatja be az amerikai NBC csatorna a The Thing About Pam című, megtörtént bűnügyi eseten alapuló minisorozatot,

amelyben Renée Zellweger játssza azt az átlagamerikai háziasszonyt, Pam Huppot, akit több gyilkosság elkövetésével vádolnak meg.

És a kulcsszó jelen esetben az átlagamerikai, hiszen egy átlagos amerikai háziasszony testmérete nem igazán egyezik meg egy átlagos hollywoodi sztár testméretével. A szériáról nemrégiben a Vanity Fair hozott nyilvánosságra exkluzív fotókat, amiket végignézve egyszerűen nem látjuk a tokától bokáig „kövérjelmezt” viselő Zellwegert – annyira felismerhetetlen. A szériához azóta kijött az első előzetes is, és a színésznőt – aki tavaly még hihetetlenül vékonyan pózolt a vörös szőnyegen – tényleg csak a hangjáról lehet beazonosítani.

A jelenség rendkívül álságos voltára az IndieWire kiváló véleménycikke hívja fel a figyelmet. „Ahelyett, hogy egy olyan színészt választottak volna a szerepre, aki a szó szoros értelmében meg tudná testesíteni az elhízott figurát,

itt van nekünk Zellweger egy kövérjelmezben, és ezt akarják karakterépítésként lenyomni a torkunkon”

– háborog teljes joggal a szerző, Libby Hill.

„Hollywood egyre jobban rátromfol saját magára azzal, hogy úgy tesz, mintha kövér nők nem léteznének. (…) Vagy még inkább azt állítják, hogy túlsúlyos nők csak ilyen mesterségesen megalkotva léteznek.

Hillhez hasonlóan az internet népe is elég sommásan fogalmazta meg a véleményét a dologról. „Könyörgöm, szokjon már le Hollywood arról, hogy kövérjelmezbe bújtatott nullás méretű (az amerikai ruhaiparban a legkisebb méret – a szerk.) színésznőkkel játszatnak el igazi embereket ahelyett, hogy

EGYSZERŰEN CSAK FELVENNÉNEK EGY KÖVÉR SZÍNÉSZNŐT.

Az isten szerelmére, Renée Zellweger egy dagijelmezben? A köztévében? Ez a koncepció ezer sebből vérzik” – fogalmaz egy Twitter-felhasználó, míg másikuk nemes egyszerűséggel felteszi a kérdést, miszerint tud-e róla a szórakoztatóipar, hogy vannak olyan színésznők is, akiknek a testmérete eleve megfelelt volna a szerepre.

Az IndieWire szerzője pedig arra is felhívja a figyelmet, hogy mindezt az a csatorna engedte meg magának, amelynek egyik legnagyobb durranása a nálunk is látható Rólunk szól című szappanopera. A szériában Chrissy Metz színésznő (aki a testpozitív mozgalom elkötelezett szószólója) egy olyan nőt formál meg (a tévécsatornákon megjelenő elenyésző számú túlsúlyos karakterek egyikét) akinek testmérete miatt folyamatos diszkriminációval kell szembesülnie.

Ezen színésznők egyike például a Netflix két sorozatában is (A Bridgerton család, Lányok Derryből) fontos szerepet alakító Nicola Coughlan, aki egy egészen bájos Instagram-posztban védte meg magát a folyamatos megjegyzésektől („semmi gond nincs azzal, hogy véleményt formáltok rólam, hiszen szerepelek a tévében (…), de légyszi ezt ne egyenesen nekem címezzétek”), vagy a Peter Jackson-féle 1994-es Mennyei teremtményekkel befutott Melanie Lynskey, az Egek ura, a Két pasi – meg egy kicsi, az Együttlét, a Mrs. America, a Ne nézz fel! és a Yellowjackets sztárja, akinek egész pályája során meg kellett küzdenie az előítéletekkel.

„Folyton azt kérdezgetik tőlem, hogy mi a tervem.

»A producerek majd biztos elküldenek egy személyi edzőhöz. Ők aztán égnek a vágytól, hogy segítsenek rajtad«”

– nyilatkozta nemrég Lynskey a Rolling Stone-nak. Az IndieWire szerzőjének pedig úgy fogalmazott: annak ellenére, hogy már nagyon fárasztónak tartja a testméretéről szóló újból és újból lezajló beszélgetéseket, soha nem hátrál meg előlük, mert kell valaki, aki felvállalja ezt a fontos témát, és ő abban a szerencsés helyzetben van, hogy megvan rá a lehetősége.

„Ez olyasvalami, amivel kapcsolatban már fiatal nőként is nagyon szenvedélyes voltam. Akkor, amikor rájöttem, hogy működik a világ, és felismertem, mennyire igazságtalan, hogy az alapján a test alapján ítélnek meg, amelyben élünk. Ezért aztán egészen addig fogok erről beszélni, amíg már nem lesz miről beszélni ezzel kapcsolatban” – szögezte le a színésznő. De talán még ennél is ütősebbek Libby Hill gondolatai, amelyekkel a cikkét zárja.

„Tudom, hogy vadul hangzik, de mi lenne, ha nem macerálnánk a nőket azzal, hogy hogy néznek ki?

(…) Mi lenne, ha elfogadnánk, hogy mindenféle méretben léteznek, és ezt a tévéképernyőn sem szégyellnénk megmutatni? Mi lenne, ha hagynánk, hogy a kövér karaktereket kövér emberek formálják meg – ahelyett, hogy azt a látszatot keltenénk, hogy belebújni egy kövérjelmezbe micsoda csúcsteljesítmény az átlagos testméretű színészek részéről. Engedjük be a kövér nőket a tévébe! Hiszen a valóságban is léteznek.”

Mindehhez a magunk részéről – visszatérve Renée Zellweger sorozatára – annyit tudnánk hozzátenni, hogy egy igaz történeten alapuló alkotásban aztán végképp arcpirító letagadni a létezésüket.

(via IndieWire)

Nyitókép: Skip Bolen / NBCU Photo Bank via Getty Images és Todd Williamson / NBCU Photo Bank via Getty Images