Új év, új sorozat az RTL Klubon! Január 1-jén debütált a csatorna legfrissebb napi szériája, a Bátrak földje – amiről cseppet sem bulváros újságírói túlzás azt állítani, hogy ez bizony a Barátok Közt, csak 1865-be áthelyezve! Mert hát ne szépítsük, itt tényleg csak annyit változtatott az RTL, hogy egy árvaház helyén felépült társasház helyett egy a főúri kastély és a szomszédos település (a Rokoczay-birtok és Rokocza) a sok évődés és ármánykodás helyszíne.

A Bátrak földje = Barátok közt, zsandárhadnagyokkal és grófkisasszonyokkal-párhuzam ráadásul már csak azért is megállja a helyét, mert a sorozat egyik rendezője, Kinizsi Ottó maga is éveken át szerepelt az RTL legnépszerűbb szappanoperájában, így első kézből tanulta meg, mitől működik hosszútávon egy minden este jelentkező sorozat. No és milyen lett a végeredmény? Egy másik sorozathasonlattal élve:

Nem jó, de nem is tragikus.

A Bátrak földje tényleg csak annyiban különbözik a törökök Szulejmánjától, vagy bármelyik másik, tetszőleges történelmi korban játszódó, kosztümös szappanoperától, hogy itt jellegzetes huszársapkában lovagol az egyik egyenruhás főszereplő, a háttérben meg néha felvillan egy Nagy-Magyarország térkép a falon. Aki nem alibizte el annak idején a suliban a kötelezőket, és elolvasott legalább egy Jókai-, Mikszáth- vagy Móricz-klasszikust, az nemigen fog meglepődni a Bátrak földje jellegzetesen Habsburg-korabeli karakterein és tipikus dramaturgiai fordulatain.

A sorozat nagy erénye viszont, hogy több kulcskaraktert is olyan ismert magyar színészek alakítanak, mint Csőre Gábor (ő Torzsa Mihály, a nyakas gazda) vagy Radnay Csilla (Rózsa, a ledér kocsmárosnő). De mintha az alkotók csak egy listán pipálgatták volna sorra, hogy megvan-e minden kötelező kellékfigura: az úrilányba beleszerető kisember, a rangon aluli nővel titkos viszonyt folytató gazdag ficsúr, a felvágott nyelvű cselédlány, a konspiráló komorna, az álmodozó grófkisasszony, meg a vaskalapos, öreg gróf, aki élet és halál ura a birtokán, és retteg attól, hogy a léha leszármazottjai elherdálják a családi vagyont.

Az első epizód rögtön képbe helyezi a nézőt: 1865-ben járunk, évtizedekkel a levert szabadságharc után, ami sokakban fájó sebeket hagyott. Hamarosan megszületik a kiegyezés és ezzel a prosperáló Osztrák-Magyar Monarchia – ennek azonban nem mindenki örül. A Habsburg-hű Rokoczay Károly báró (Ilyés Róbert), Rokocza környékének kiskirálya például aggódva olvassa a Pesti Napló híradásait a pezsgő politikai közhangulatról, miközben a lányait, Annát (Szász Júlia) és Ilonát (Kardos Kíra), akik kifejezetten rebellis alkatok, az érdekel a legkevésbé, hogy mi a kötelessége egy jól nevelt bárónőnek, és hogy mi lesz a Rokoczay-uradalom sorsa.

Azt már az első rész alapján sejteni lehet, hogy Rokocza fiatal zsandárhadnagya, a kackiás bajszú Csizmadia Imre (Bárnai Péter) nem lesz közömbös az ábrándos Anna bárónő iránt... Csakhogy jelenleg igen fontos feladata van: ki kell derítenie, ki robbantotta fel galád módon a település határában frissen felépült vasúti hidat, amitől úgy megijedt Rokoczay Anna lova, hogy ledobta a hátáról a kisasszonyt és elcsatangolt! A néző persze az első másodperctől kezdve tudja, ki volt a merénylő: „a szegény ember Rózsa Sándora”, Torzsa Sándor (Kenderes Csaba) aki akár az életét is odadobná, ha azzal lángra lobbanthatja a '48-as forradalom parazsát. A Habsburg-hű urak elleni egyszemélyes szabadságharcát többen is támogatják a szegényebb sorsú falusiak közül, ilyen például Baba, az arany szívű, de szinte mindig valami zsiványsághoz asszisztáló cigány bábaasszony (Spolarics Andrea). De Katicának, Anna bárókisasszony erdélyi szobalányának is igencsak imponál Sándor betyárokat idéző vagánysága, amiből aligha meglepő, hogy később még bonyodalom származik...

Klisé klisé hátán

A fő karakterek és konfliktusok tehát mind ismerősek lehetnek A fekete városból, Az aranyemberből, A kőszívű ember fiaiból, az Egy magyar nábobból meg a Kárpáthy Zoltánból. A kliséhegy sztori és a sablonkarakterek tömege persze még nem volna akkora baj, ha a széria legalább hozná az olyan kalandos-kosztümös, Habsburgok ellen harcolós magyar filmek, tévésorozatok vagány, veszélyes és kalandos hangulatát, mint amilyen A Tenkes kapitánya vagy a Talpuk alatt fütyül a szél voltak.

Sajnos a kiegyezés korának miliőjét itt most nem igazán sikerült elkapnia a készítőknek. Hiába forgattak olyan autentikus helyszíneken, mint a Nagytétényi Kastélymúzeum és a szentendrei skanzen, minden nagyon mesterkélt és művi. A kastélybelsőkön, az istállókon és a parasztházakon egyáltalán nem látszik, hogy napi szinten használnák Rokocza lakói. Mintha a stáb be lett volna fenyítve, hogy ha a másnapi múzeumi nyitásra nem kerül vissza ugyanoda az összes paprikafüzér, lovaskocsi meg brokátfüggöny, ahol volt, akkor mehetnek Isten hírével, és kereshetnek másik forgatási helyszínt! Az olyan béna „karórás török”-jellegű bakikat pedig már meg sem említem, mint hogy a CGI-vel rémesen megrajzolt hídnak nem is látszódott a folyóban a tükörképe a felrobbantáskor – megteszik majd ezt helyettem a Port.hu kommentelői!

Kiknek ajánljuk mindezek után a Bátrak földje sorozatot? Csak azoknak, akik szeretik sokadszorra is újranézni március 15-én A kőszívű ember fiait meg az Egy magyar nábobot, és a Kincsem óta várják, hogy végre legyen egy Habsburg-korabeli kosztümös magyar tévésorozatunk. De tényleg csak nekik!

Ítélet: 6/10