Az "árut" itt is öt tapasztalt szakembernek kell eladni, mint az RTL műsorában, a Cápák közöttben, csak nem találmányról vagy vállalkozásról van szó, hanem műtárgyról, de a tét is jóval kisebb. És ez meg is érződik.
Ahhoz képest, hogy a különböző ismeretterjesztő csatornákon milyen mennyiségű műsorban foglalkoznak régiségekkel – lásd a a Raktárvadászok és annak különböző társai és oldalhajtásai –, a magyar kereskedelmi tévék fősodrában ez a téma eddig nem nagyon jelent meg. Bár maga a régiségkereskedés, eladás és gyűjtés nyilván izgalmas téma azoknak, akik fogékonyak rá, eddig valahogy nem találták meg azt a formátumot, amivel ezt a nagyközönség számára is szórakoztatóvá lehet tenni. Lehet, hogy a TV2 most mégis hozott egy ilyen formátumot: a most indult Kincsvadászok nagyjából az RTL-es Cápák között dramaturgiáját követi, csak itt nem egy vállalkozást kell felvezetni és eladni öt nagypénzű szakértő számára, hanem egy értékes régiséget. Ami lehet, hogy nem is olyan értékes.
Persze a formátumot nem a TV2 találta ki, megvásárolták a 2013-ban indult német műsor, a Bares für Rares, másnéven Cash or Trash című, több európai országban is megjelent műsor licenszét, aztán kerestek hozzá arcokat. A műsorvezető Till Attila lett – ő régen festett, ennyi affinitása biztos van a témához -, a tárgyak felbecsülését a magyar verzióban két szakértő, Kelen Anna és Megyesi Balázs végzi. Kelen Anna családjának galériája a Virág Judit Galéria, és ezen minőségében számos magyar festmény és műkincs felderítésében vett részt. Megyesi Balázs műtárgyszakértőként főleg hagyatékok becslésével foglalkozik, látszik, hogy szerteágazó a tudása. A két szakember feladata az is, hogy az itt elhangzottak edukatív jellegűek, így a nézők sokat tudhatnak meg a műtárgyakról és az adott korszakról. Ami szép és hasznos dolog.
A tárgyakra öt gyűjtő licitál. Dr. Katona Szandra a Cogito Art Műtárgygaléria tulajdonosa, aki restaurálással is foglalkozik, Fertőszögi Péter művészettörténész a BÁV művészeti igazgatója, illetve számos tárlat kurátora. Nagyházi Lőrinc a Nagyházi Galéria és Aukciósház harmadik generációs kereskedője, Molnár Viktor műtárgybecsüs, az Amikor Galéria tulajdonosa, és műkereskedő Fejes Tamás is, akit a Tankcsapda dobosaként ismerhetünk. A műsor nyilván legalább annyira szól róluk, a köztük lévő viszonyrendszerről, a viselkedésükről, mint az eladásra kínált tárgyakról, és ennek fényében kicsit furcsa, hogy a csatorna nem igazán vezette fel őket – lehet, hogy érdemes lett volna. Elsőre ugyanis nem voltak különösen szimpatikusak, nem is igazán működött a csoportdinamika, kicsit olyan volt a társaság, mint egy rakás, kissé becsípett sznob egy drága kocsmában, de az adás folyamán azért javult ez a kép.
A koreográfia a következő volt: Tilla és az egyik becsüs megszemlélte a behozott tárgyat, ami kapott egy szakvéleményt és egy hozzávetőleges értéket, majd a tárgy bekerült a gyűjtők elé, akik maguk is megvizsgálták, majd indult a licit. Négy tárgy került eléjük, egy gyönyörű ezüst kínáló, egy Viktória mintás Herendi lámpa, aminek nem szabadott kimondani a márkáját, nagyjából sejteni lehetett, egy francia falikárpit és egy több mint kétszáz éves palást, és előre sejteni lehetett, melyik lesz majd kelendő.
Merthogy hiába nagyon régi vagy értékes valami, ha nem lehet eladni,
ha éppen nem divatos, és ez szépen meg is látszott az eredményeken. Volt, aminek szépen felment az ára a becsült értéken túlra is, de azt mégsem mondanám, hogy nagy és izgalmas licitháború zajlott volna. Merthogy a végére a gyűjtők mégsem viselkedtek úgy, mint a Cápák a vállalkozókkal és egymással, láthatóan nem elsősorban a pénz számított, de az is lehet, hogy ez csak a legelső epizódok kedvcsináló jellegéből fakad, és a tét sem milliós. Apropó, az annyira nem elegáns, amikor a gyűjtők a végén egy kis táskából leszámolják a tízezreseket, egy kézrázás is elég lett volna annak érzékeltetésére, hogy az üzlet megköttetett.
Mindez rövid, velős, még tanulunk is belőle, például azt, hogyan színeződik el az ezüst savpróbán, és különösebb fakszni nélkül tolják le, ami nekem szimpatikus, de ez utóbbi vonása akár vissza is üthet. A néző ma már magasabb energiaszintet, több drámát és/vagy konfliktust vár el, és hosszú távon lehet, hogy unalmasnak találják majd a Kincskeresőket. Ahhoz, hogy ez ne így történjen, sokkal érdekesebb és értékesebb műtárgyak kellenek és egy kis extra showműsor a licitálás során.
Értékelés: 7/10
